Kertészet/Barkók
.jpg)
Barkók
- (Psallidium maxillosum, Syn: )
- (Tanymecus palliatus, Syn: )
- Más neve(i): Kukoricabarkó, szürke kukoricabarkó, kisbarkó, déli szürkebarkó, szürkebarkó, kis hegyesfarú-barkó, fekete barkó
Egyéb barkók:
- A napraforgó barkókártevői közül a fekete barkó és a hegyesfarú barkó okozhatnak jelentős károkat. Megfelelő védekezéssel mindegyik kártevő visszaszorítható.
- Két éves fejlődésű, az első telet lárva, míg a másodikat imágó alakban tölti 20-40 cm mélyen. Március végén-április elején jönnek elő. Nem képesek repülni, általában a szegélyek felől támadják a táblát és a meleg, esti órákban károsít. Május-júniusban rakják le petéiket, amelyekből a lárvák június-júliusban kelnek ki. A lárvák a kezdetben humusszal táplálkoznak, majd a hajszálgyökereken károsítanak. Az első telet L3-L4 stádiumban töltik. Később már a fejlettebb gyökereket rágják, aztán augusztusban bábozódnak a talajban. A kifejlődő imágó már nem jön elő, hanem áttelelnek.
- Ha tojásrakás idején párás, meleg, enyhén csapadékos időjárás uralkodik, akkor sok tojást rak és nagyobb lárvakár várható. A bogár táplálkozásához a száraz meleg évjárat a kedvező.
- Ősszel térfogati quadrát-módszerrel az áttelelő lárva és imágó populáció nagyságát lehet megállapítani. Ha 2-3 db/m2-t eléri, akkor kártételre lehet számítani. Ha növénykeléskor az imágók száma eléri a 4-5 db/m2-t, akkor védekezni kell.
- Elsősorban a kukoricát, a napraforgót, a cukorrépát, a dohányt, a szóját, a borsót és a lucernát károsítják, de ezeken kívül még számos gyomfajon (nagy bojtorján, csalán-, szulák-, acat- és csorbókafajok) is táplálkozik. Általában a rosszul vontatottan kelő állományt károsítja jobban.
A fő kártevő az imágó.
- A csira és 2-4 leveles állapotban lévő növények leveleit, hajtását szabálytalanul karéjozza, sok esetben berágva a főérig. Általában nem okoznak tar-rágást, de a növény a fejlődésben visszamarad. A 3-5 levelesnél fejlettebb állományban már nem okoz kárt. A lárva a hajszálgyökereket keresztbe elrágja, a nagyobbakat odvasítja.
- A védekezésnél fontos, hogy a kellő fedettség eléréséhez szántóföldi gép esetében legalább 250-300 l/ha legyen a lémennyiség.
- A kártevők számának csökkentése forgatásos talajműveléssel és az elővetemény gyommentesen tartásával valósítható meg. Ennek oka, hogy a kártevő lárvája a talajban él, és a gyomnövények gyökerein szaporodik fel. Ha kukorica vagy cukorrépa szomszédságában van a területünk, akkor fokozottabban figyelni kell a barkókra, hiszen mindegyik barkó károsít a másik két növényen is.
- A védekezés szükségessége és időpontja csak a napraforgó érzékeny időszakában (keléstől három lomblevélpárig) történő folyamatos táblaszintű megfigyeléssel dönthető el. A megfigyelést követően, ha csak a szegélyrészen találunk kártevőket, akkor elég lehet csak a szegélyt kezelni. Erős fertőzés esetén többszöri kezelés is szükségessé válhat.
Talajfertőtlenítés: vetés előtt kijuttatva és a magágykészítővel bedolgozva:
- Force 10 CS (II.) 1,0 l/ha
- Force 1,5 G (II.) 7-10 kg/ha
- Furadan 10 G (I.) 15-20 kg/ha
Csávázás
[szerkesztés]rovarölő csávázószerrel kezelve a kaszatot, barkók ellen lehet védettséget adni:
- Cruiser 350 FS (II.) 10-12,5 l/kaszattonna
- Mospilan 70 WP (I) 7,0 l/kaszattonna
Állománypermetezés
[szerkesztés]barkók első egyedeinek megjelenésekor:
- Regent 80 WG (II.) 25 g/ha
- Marshal 25 EC (I) 2,0 l/ha
Forrás: Magyar Wikipédia Kukoricabarkó
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Györffy Gyögy & Hornung Erzsébet: Állatrendszertani gyakorlatok. JATE Press Szeged (1987).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
