◄--- Vissza a címlapra Tartalomjegyzék ---► Következő lap: Judo/1.2. Sportkultúra. Miért szeretik a sportolók az övvizsgákat

A judo sportkultúra irányainak jellemzői, pozitív-negatív tendenciáinak, társadalmi környezetének érdekeltségi rendszere 2000-ben.

(Judo Értesítő 13/2000 sz.)

Előszó

Vitathatatlan a versenysportok jelentősége az oktatás - nevelésben, ami az edzők önfeláldozó, sokszor fanatikus munkáját is jelenti. Mára azonban új alternatíva is megjelent a képzés, nevelés céljai, eszközei, érdekeltségei között.

Új, mert eddig Magyarországon a versenysporti képzés volt a fő alternatíva. Ehhez képest az új megközelítésű szabadidősporti oktatás mérlegre teszi a tömegigényeket és ennek megfelelően a személyiségfejlesztő, dinamikus ismereteket bevonja a képzésbe, az eddigi versenysporti ismeretek mellett.

A sportkultúra fejlődési irányai az egyéni küzdősportokban

„Egy első legyen!” A versenysporti evolúciós kiválasztódás mintája

Alapvető a különbség a versenysporti és szabadidősporti alternatíva között. A versenysport szlogenje: „Egy első legyen!”. Itt a hangsúly vetélkedési kényszeren keresztül a kiválasztódáson van. Így a versenysport tulajdonképpen egyfajta evolúciós sokszor agresszív versenyminta a legjobb egyénnek szóló fejlődés érdekében.

„Mindenki első legyen!” Szabadidős - örömsporti önfejlődés

Ezzel szemben a szabadidősport szlogenje: „Mindenki első legyen!” Itt a hangsúly az önfejlődés támogatásán van, a civilizált, békés együttélés és fejlődés érdekében. Ahol a kiválasztódást már nem a legjobb „egy”, hanem a legjobb „sok” jellemzi, intelligens oktatási nevelési ismeretekre támaszkodva, többnyire a békés vetélkedés eszközével.

Versenysporti fejlesztési célok jellemzői

Teljesítményspirál

Egyén esetén kiválasztott emelkedő rendben, egyre kevesebb számú tehetségeknek szóló sikerélményt és elismerést szolgáló versenyrendszer a jellemző. Hétköznapi terhelést jóval túlhaladó teljesítménynövelés, állóképesség fejlesztésnél sport specifikus mozgásnál szponzortámogatás (nézettség, média, reklámszolgálat, állami támogatás érdekében)
Tömeg esetén nézőként a közönség szórakoztatása, figyelmének kiszolgálása a sportágfejlesztési cél.

Szabadidősporti, fejlesztési célok jellemzői

Az egyén sikerorientált fejlődése

A szabadidősportnál az egyén sikerorientált fejlődésének teljes-körűségre törekvő hosszú távú kiszolgálása a cél, mivel nem hat versenysporti bizonyítási kényszer az oktatásra, viszont tömeges számú egyéni-igények kiszolgálásától függ önfenntartó rendszere.
Tömegek esetén játékos, szórakoztató, feltöltődést adó tanulás és vetélkedés képzési módszereivel él. Sok sikerélményre, elismerésre törekszik valós igényekre, hétköznapi terhelésre támaszkodva objektív rendszerű egyéni és közösségi elbírálással.

A sportkultúra pozitív és negatív tendenciái

Pozitív tendenciák

Dinamikus és humánus fejlődés a szabadidős sportkultúrában

Ma már tény, hogy a szabadidősport olyan ismeretforrásokat kutat fel a tömegek, de a versenysport számára is, ami a sportkultúra dinamikus és humánus fejlődését szolgálja. Sajnos a sportkultúra valódi tartalmi értékétől a humán célú, egészségmegőrző, játékos felfrissülést adó, harmonikus személyiségfejlesztő körtől az amatőr versenysport rossz irányba távolodik.

Negatív tendenciák

Öngerjesztett, anyagias, teljesítménykényszer a versenysportban

Az öngerjesztett, anyagias érdekeltségű teljesítménykényszer hatása rányomja bélyegét a fejlődésre. Gyakorlatilag a pénzjuttatások határozzák meg a versenysport helyzetét. Így a később várható pénzdíjazásért cserébe tanulást és egyre több munkavégzést kér. Tükröz egy olyan szemléletet, hogy csak a tanulás és a munka a hasznos, a játék haszontalan. Holott a játékos tanulás örömét az evolúciós fejlődés termelte ki, több százmillió év alatt, amivel szemben az ipari forradalom ideológiája „a szorgalmas munkaerő” elve csak egy-két száz éves. Mindezt a játékelmélet kutatói állítják, bizonyításokkal alátámasztva.

Egy oldódási folyamatot tömegektől elvenni teljesítmény kényszert tükröző elvek alapján, stressz növelést jelent. Most már fel kell hívni a figyelmet olyan negatív jelenségekre, mint rettegés, stressz, szakmai depresszió a teljesítményorientált amatőr versenysportban eredménytelen versenyzés esetén.

Törvényszerű sérülések, károsító dopping használat sorozata

Törvényszerű sérülések sorozata, évekig tartó eredményhajszolás érdekében. Doppingszerek egészségkárosító használata. Jelenség az agresszív, -„Pit Bull” személyiség nevelés, éremszerző küzdőszellem érdekében, tisztelet a sok kivételnek. Őrjöngő szurkolók. Szakmai csőlátás, beszűkülés, látványsporti kényszer hatására (lásd versenyszabályok változásai).

Szabadidős sportágfejlesztési költségeket is felfaló anyagi versenysporti igény

Szabadidős sportágfejlesztési költségeket is felfaló anyagi igény, tehetséggondozásra, külföldi versenyeztetésre, mert nincs állami támogatás éremszerzés nélkül.

Összegzés

Érdekeltségi és eszmei rendszer reformja nélkül a profi versenysport káros erői hatnak

Az érdekeltségi és eszmei rendszer reformja nélkül a profi versenysport káros erői hatnak az amatőr versenysportra, gyengítve oktatási nevelési rendszerének humán értékét.

Kérdés, hogy lesz-e szakmai és erkölcsi ereje akár ezek egy részének is figyelembe venni a humán célú sporthoz való közeledést? Ma, amikor kezdi értelmét veszíteni az olimpia szlogenje „a részvétel a fontos”. Hiszen mindenki tudja, hogy profi háttérrel rendelkező stábnak érem nélkül nincs támogatása.

A szabadidő és versenysport érteke társadalmi és nem politikai támogatottság alapján állapítható meg elsősorban.

Társadalmi környezet esetén felmerül a kérdés, hány dimenziója van az önvédelem oktatásnak és melyik az értékesebb. A válasz egyszerű. A szabadidősporti és az amatőr illetve profi versenysport rendszerek saját dimenzióval rendelkeznek. A dimenziók tartalmi értékeinek megítélése, a társadalmi hasznosság és támogatottság alapján állapítható meg elsősorban, ami nem nézettséget, hanem művelést jelent.

Szabadidősport esetén, ha a társadalmi értékítélet a túlsúlyos, mozgásszegény életmódot elfogadja, akkor a sportoktatás visszaszorul a gyerekképzés köréhez. Ebben a rossz megélhetés, a napi hajsza mellett szerepet játszat az is, hogy a sportkultúrában visszavonult a játékos szemlélet és nem dolgozta ki eléggé az idősek szabadidősportjának oktatási motivációs rendszerét. Ezen a területen kiváló példa az egészségmegőrzésre a Thai-Chei. Árnyék-szerű, elemző, óvatos, kímélő, önvédelmi jellegű gimnasztikai gyakorlatai pozitívan önszuggeráló közérzetjavító mozgással járnak.

Judo terén is fejleszteni kellene ilyen megközelítésű mozgáskultúrát.

Mostohagyerek az a versenysport, ami nem látványos és aranyérmes csak egészséges.

A versenysport pénzügyi támogatás rendszere nem minden esetben fejez ki tartalmi értéket. Annál inkább érdekeket. Gondoljunk politikai kapcsolaton alapuló lobbizásra, ahol közös érdek a tömegek érzelmi figyelemlekötése, szórakoztatási lehetősége, vagy győzelmi érzetének indirekt kielégítése.

A média profit és reklámérdek, szintén látványsportokra összpontosít. Ezek az érdekek nem támogatják a tömeges szabadidősportot. Igazi céljuk a néző és profitszerzés, nem a tömeges sportoltatás. Megjegyzést érdemel egyébként, hogy a most oly divatossá vált látványsport fogalom veszélyes irányt is jelenthet. A sport egészségvédő és fejlesztő értékétől a nézettség és média profit irányába tart. Az közismert tény, hogy a mai információ dömping csatájában a sokkoló információk hoznak biztos profitot. A szórakoztató ipar a sex, erőszak, túlélés sokkoló hatásán keresztül adja el a művészileg többnyire értéktelen filmjeit dollár milliárdokat bezsebelve, fiatalok érzelmi világát károsítva. Csak remélni lehet, hogy a látványsportok média profitot vezénylő ereje nem ugyanezt a sokkoláson alapuló forgatókönyvet választja. Az már ma tény, hogy a profi verseny látványsportok eladhatóságuk miatt sok mindenre hajlandóak a pénzért (lásd profi boksz: Tyson pályafutása). Sajnos valószínű, hogy a profit érdekek erősebbek a versenysportban, mint a sport egészségmegőrző hatása.

Következtetés

Összességében a szabadidő és versenysporti rendszerek kiegészítik egymást különböző érdekeknek megfelelve.

Az a jó, ha eközben nem egymást gátolva elhatárolódnának egymástól, hanem egymást segítve fejlesztenek és erősödnek. Mindezt nem üres sportpolitikai szólamok szintjén, hanem tartalmilag kimutatható, kölcsönösen előnyös, egymást elismerő együttműködési megállapodásokban, cselekvésekben. A jövő évezred sport reneszánsza a játékos emberközeli sportot igényli a szabadidősport területén. A profi küzdősportok területén már most „gladiátor” küzdelmekkel szórakoztatják a nézőket a TV állomások.

Várható, hogy az amatőr versenysport egy része humanizálódik.

Nagy része azonban profi jegyeket akar a jövőben is kényszerűen a pénzelvonások miatt. Az önvédelem oktatásban a valós tömeges sportolási igény nem az agresszív nagy terheléssel, sérüléssel járó megoldást keresi, hanem az „orvosló”, oldódást adó humánus módszereket.

Az igazi kérdés a jövőre nézve a sportkultúrában, hogy a hangsúlyok merre tolódnak a tömeges létszámú szabadidősport és az amatőr versenysport esetén érdek érvényesítésénél.

Vagyis a humánum és játékosság, vagy teljesítményhajsza és látványosság érvényesül az amatőr versenysportban.

2000.11.25.