Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/Nem spórás anaerobok

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.


Nem spórás anaerobok infekciói[szerkesztés]

Mechanizmusa[szerkesztés]

  • legtöbbször endogén eredetű fertőzés
    • a nyálkahártyákon élő baktériumok jutnak anoxiás szövetek közé
  • kivételesen fordul elő exogén fertőzés
    • ennek lehetősége a harapott seb

Előfordulása és összetétele[szerkesztés]

  • döntő többégük polimikrobiális fertőzés
    • aerob és anaerob törzsek együtt vannak jelen
  • posztoperatív infekciókat okoz:
    • hasűri
    • nőgyógyászati
    • szájsebészeti műtétekben
  • fokozza a hajlamot a fertőzés kialakulására a csökkent oxigenizáció:
    • diabetes mellitus
    • shock
    • aspirációs pneumonia

Bakteriális vaginosis[szerkesztés]

  • a hüvely normál Lactobacillus-flórája eltűnik
  • ezt egy vegyes összetételű anaerob flóra váltja fel
    • a csíraszám igen magas
  • a pH megemelkedik
  • a flóraváltozást jellegzetes, bűzös folyás kíséri

Tünetek[szerkesztés]

  • bűzös váladék
    • ezt a termelt rövid szénláncú zsírsavak adják
  • gyakori elváltozások:
    • tályogképződés
    • szöveti necrosis
    • gázképződés is előfordulhat
      • akkor is, ha nem Clostridiumok okozzák a fertőzést

Diagnosztikai módszerek[szerkesztés]

  • tenyésztés
    • csak akkor lehetséges, ha a mintavétel és a laborba szállítás anaerob körülmények között történik
    • ehhez használható az anaerob transzportközeg
    • fontos a gyorsaság, mert a gyorsabban növő aerobok elfedhetik az anaerobok növekedését
    • az inkubálás szükséges ideje 4-7 nap is lehet
  • mikroszkópos kenet
    • jellegzetes morfológia vagy polimikrobiális fertőzés
  • biokémiai próbák
  • termelt zsírsavak gázkromatográfiás analízise
    • ez segíthet a species meghatározásában

G- anaerob pálcák[szerkesztés]

Szerepük[szerkesztés]

  • leggyakrabban előforduló törzsek a posztoperatív vegyes infekcióban
  • normál flóraként jelen van:
    • szájüregben
    • bélben
    • hüvelyben

Genusok[szerkesztés]

Bacteroides, Prevotella, Porphyromonas genusok[szerkesztés]

  • régebben egységesen a Bacteroides genust alkották
    • most a cukorbontás képessége szerint oszlanak háromfelé
Bacteroides genus[szerkesztés]
  • fokozott cukorbontási képesség jellemző
  • legjelentősebb faja a B. fragilis és közeli rokonai
    • eperezisztens
    • poliszacharidból tokszerű anyagot képez
  • csak székletben fordulnak elő:
    • B. caccae
    • B. merdae
    • B. stercoris
Prevotella genus[szerkesztés]
  • közepes cukorbontás jellemző
  • többségük a száj normál flórájának tagja
  • egy részük fekete vagy sötétbarna pigmentet termel
    • ezeknek lehet szerepük szájüregi műtétek után:
      • periodontitisekben
      • tályogképződésben
  • a hüvely normál flórájának tagjai:
    • P. bivia
    • P. disiens
    • ezek gyakran vesznek részt kismedencei gyulladásos folyamatokban
Porphyromonas genus[szerkesztés]
  • gyenge cukorbontók
  • szintén pigmentképzők
  • elsősorban szájüregi infekciókban szerepelnek

Fusobacterium genus[szerkesztés]

  • a pálcák közepén erős kidomborodás figyelhető meg
  • szájüregben előforduló fajok:
    • F. nucleatum
      • jellegzetesen hosszú, kihegyezett, G- pálca
    • F. perodonticum
  • a többi faj a béltraktusban és a hüvelyben fordul elő
    • F. mortiferum
      • polimorf alak, rövidebb és hosszabb pálcák

Leptotrichia genus[szerkesztés]

  • egyetlen faja a L. buccalis
    • morfológiája hasonlít a F. nucleatumhoz
    • az igen hosszú pálcák kissé vaskosabbak
    • szájüregben fordul elő
    • vegyes fertőzésben nekrotizáló ulceratív gingivitist okoz

Terápia[szerkesztés]

  • minden törzs érzékeny:
    • metronidazolra
    • chloramphenicolra
    • amoxicillin-klavulánsavra
    • imipenemre
  • előfordul rezisztencia:
    • penicillinre
    • clindamycinre
    • cefoxitimre
      • az utóbbi kettőre elsősorban a B. fragilis

G+ anaerob pálcák[szerkesztés]

Általános jellemzők[szerkesztés]

  • a normál flóra gyakori tagja
  • patológiai jelentősége kisebb, mint a többi anaerobnak
  • a törzsek között vannak obligát anaerob, mikroaerofil és fakultatív anaerobok is

Genusok[szerkesztés]

  • Propionibacterium
    • ez a genus a bőrön is jelen van
  • Bifidobacterium
  • Lactobacillus
  • Actinomyces
    • ez a genus egyértelműen patogén
  • Eubacterium
  • ezek mind előfordulnak a száj, bél és hüvely normál flórájának tagjaként
  • Mobiluncus
    • főleg endometritisben és vaginosisban szerepel
  • elkülönítésükben a termelt zsírsavak azonosítása segít

Actinomyces israelii[szerkesztés]

Morfológia[szerkesztés]

  • G+ karcsú pálcák
    • alakilag a Corynebacteriumokra emlékeztetnek
  • gyakran fonalakat alkotnak
    • ezek rövid darabokra töredeznek
  • in vivo tőkéket alkot, lásd később

Tenyésztés[szerkesztés]

  • nem obligát anaerob
    • az első izoláláskor jobban szaporodik aerob körülmények között
  • lassan szaporodó baktérium
    • az inkubálás ideje 7-10 nap
  • a telepek szürkéssárga, rögös megjelenésűek

Patogenitás[szerkesztés]

A betegség megjelenése[szerkesztés]
  • az okozott betegség az actinomycosis
  • a baktérium a szövetek között kölesnyi sárgás szemcséket képez
    • ezek a tőkék
    • ezt a baktérium micéliumszerű tömege alkotja
    • poliszacharidból és proteinekből álló réteg veszi körül
    • HE festéssel:
      • a tőkék középső része mindkét festékkel,
      • a külső része csak eozinnal festődik
    • Gram-festéssel:
      • a középső rész G+
      • a külső rész G-
Kórlefolyás[szerkesztés]
  • endogén fertőzés
  • normál flóraként jelen van:
    • carieses fogakon
    • torokváladékban
    • bélben
    • hüvelyben
  • típusos elváltozás:
    • központi necrosisból álló tályog
    • ebből sipolyokon át genny ürül
  • lokalizációja:
    • arc, nyak
      • ez a leggyakoribb
    • has
    • tüdő
    • kismedence
      • főleg intrauterin fogamzásgátló eszköz jelenlétében

Diagnózis[szerkesztés]

  • a kenetben látható típusos morfológia alapján lehetséges
  • megerősítésére a leoltott minta 7 napos anaerob inkubálása szükséges

Terápia[szerkesztés]

  • sebészi feltárás
  • penicillin és szulfonamid kombinációja

Mobiluncus genus[szerkesztés]

Morfológia és fajok[szerkesztés]

  • mozgó aerob hajlított pálca
  • sejtfalszerkezete alapján G+
    • a peptidoglikán-réteg vékonyabb, mint más G+-aknál
    • festése Gram-variábilis
  • két faja van:
    • a M. curtisii
      • ez rövid hajlított pálca
    • a M. mulieris
    • ez hosszú hajlított pálca

Előfordulás[szerkesztés]

  • az emberek és emberszabásúak hüvelyváladékában és rectumában
    • normál hüvelyflórájú nők 10%-ban hordozzák
    • bakteriális vaginosisban szenvedőknél 50-60% az előfordulás gyakorisága
  • patológiás esetben számos extragenitalis helyen is előfordulhat

Patogenezis[szerkesztés]

  • szerepe valószínű a bakteriális vaginosis kialakításában
  • jelen van a betegségben szenvedő nők partnereinek rectumában és urethrájában is
  • előforduló extragenitalis izolációk:
    • melltályog
    • umbilicalis váladék
    • hemokultúra
    • endometrium-aspirátum
    • placenta koraszülés esetén

Diagnosztika[szerkesztés]

  • közvetlen mikroszkópos vizsgálat
    • fáziskontraszt mikroszkóppal lehetséges
    • natív készítményben erősen mozgó, hajlított pálcák láthatók
  • tenéysztés
    • anaerob mintavétel és inkubálás szükséges
    • az inkubálás ideje 5-7 nap véres agaron
    • 2-3 mm átmérőjű, vízcseppszerű telepeket képez
  • biokémiai vizsgálat
    • más hajlított pálcáktól elkülöníti, hogy a növekedést nem serkenti a formát/fumarát

Rezisztencia[szerkesztés]

  • antibiotikumérzékenysége azonos a többi G+ anaerob érzékenységével
  • a M. curtisii törzsek metronidazol-rezisztensek

Lactobacillus genus[szerkesztés]

Előfordulás és fajok[szerkesztés]

  • száj- és garatüregben:
    • L. casei
    • L. fermentum
    • L. brevis
    • L. acidophilus
  • bélcsatornában:
    • L. acidophilus
    • L. fermentum
    • L. salivarius
    • L. reuteri
  • vaginában:
    • L. acidophilus
    • L. fermentum
    • L. casei
    • L. cellobiosus
    • L. delbrueckii

Jelentőség[szerkesztés]

  • a nyálkahártyák normál flórájának nagyon jelentős tagjai
    • ez leginkább a hüvelyre érvényes
Preventív és terápiás hatás[szerkesztés]
    • gyomor- és bélhurutban
    • székrekedésben
    • gyomorsav-túltengésben
    • hasmenésben
    • álhártyás enterocolitis
    • emelkedett szérumkoleszterin
    • daganatképződés
Patogén hatás[szerkesztés]
  • endocarditisben műbillentyűn jelen lehet
  • immundeficiens egyénekben mindenhol jelen van és okozhat fertőzést
  • gyomornedvben való jelenléte daganatra utalhat
  • vitatott a szerepük a fogszuvasodásban

Tenyésztés[szerkesztés]

Módszerek[szerkesztés]
  • a primer anaerob tenyészetből lehetséges a kimutatás:
    • Gram-festéssel
    • kataláz-próbával
      • kataláz-negatívak vagy gyenge kataláz-aktivitás
    • a tejsav kromatográfiás kimutatásával
  • speciális tejsavbaktérium-talajok:
  • a tenyésztéshez 4,5-5 közötti pH-t igényelnek
    • lúgos pH-n hamar elpusztulnak
Morfológia[szerkesztés]
  • leggyakoribbak a jellegzetes hosszú, G+ pálcák
  • egyéb formák:
    • coccusok
    • coccobacillusok
    • hosszú fonalak
    • hajlított pálca
    • gyűrű
  • egyes izolátumok mozoghatnak
  • jellegzetes, "kefír"-szaga van a tenyészeteknek
Teleptípusok[szerkesztés]
  1. tűszúrásnyi, sárgásfehér, kerek, ép szélű, enyhén domború telepek, hemolízis nélkül
    • ezek a Corynebacteriumok telepeire hasonlítanak
  2. tűszúrásnyi, sárgásfehér, kerek, ép szélű telepek, α-hemolízissel
    • ezek az α-hemolizáló Streptococcusokra hasonlítanak
    • a hemolitikus zóna jóval nagyobb
    • a telep nem nő tűszúrásnyinál nagyobbra
  3. tűszúrásnyi, sárgásfehér, kerek, enyhe α-hemolízissel a telepek alatt
    • néhány izolátum lehet β-hemolitikus is
    • ezek a nem hemolizáló Streptococcusok telepeire hasonlítanak

Biokémia[szerkesztés]

  • többségük microaerophil
    • az emberi flórából izolált törzsek 20%-a obligát anaerob
  • oxidáz- és kataláz-negatívok
    • egyes fajok képesek a hidrogén-peroxidot egy flavoprotein típusú peroxidázzal bontani
  • a zselatint nem folyósítják
  • kén-hidrogént és indolt nem képeznek
  • a nitrátot ritkán redukálják
  • glükózfermentálás alapján 3 csoportjuk van:
    • homofermentatívok: glükózból csak tejsavat képeznek
    • heterofermentatívok: tejsav mellett képeznek:
      • etanolt
      • ecetsavat
      • CO2-t
    • fakultatív heterofermentatívok:
      • hiányzik a G6PDH enzim
      • glükózból csak tejsavat képesek előállítani
      • glukonsavból (6-foszfoglukonát) mindent elő tudnak állítani, amit a heterofermentatívok
  • egyes fajok antibakteriális anyagokat termelnek:

Terápia[szerkesztés]

  • érzékenyek a G+ baktériumokra ható szerekre
  • a rezisztenciaviszonyok hasonlítanak az Enterococcusoknál tapasztalhatóra
  • a Lactobacillusok egy része érzékeny a penicillin G-re
  • a törzsek 20-30%-a rezisztens vancomycinre
  • nagy részük rezisztens metronidazolra

Egyéb G+ anaerob pálcák[szerkesztés]

G- anaerob coccusok[szerkesztés]

  • normál flóratagok, melyek patogének is lehetnek:
    • Acidaminococcus fermentans
    • Megasphaera genus
    • Veillonella parvula
  • főleg szájüregi posztoperatív infekciókból izolálják
  • a szájüregben képes a más baktériumok által termelt tejsavat felhasználni

G+ anaerob coccusok[szerkesztés]

Tenyésztés[szerkesztés]

  • nehéz elkülöníteni a microaerophil vagy fakultatív anaerob coccusoktól
    • ezek szintén kinőnek az anaerob módon inkubált talajokon

Genusok[szerkesztés]

  • a két legfontosabb genus:
    • Peptococcus
      • egyetlen faja a P. niger
    • Peptostreptococcus
      • ide 8 faj tartozik
      • biokémiailag kevéssé aktívak
      • ezek normál flóratagok
      • posztoperatív infekciókat okozhatnak
  • egyéb genusok:
    • Coprococcus
    • Gaffkya
    • Ruminococcus
    • Sarcina

Terápia[szerkesztés]

  • a metronidazol kivételével minden antianaerob szerre érzékenyek

Vegyes infekciók terápiája[szerkesztés]

  • a legtöbb infekció kezelésében elengedhetetlen a sebészi beavatkozás
  • az empirikus terápiában aerob és anaerob fajokra is hatékony szert kell választani
  • javasolt kombináció:
    • imipenem
    • chloramphenicol
    • béta-laktám/béta-laktamáz inhibitor
  • ha a kórokozó G-, akkor metronidazol is alkalmazható
  • ha a kórokozó G+, akkor clindamycin vagy cefoxitin
  • nem hatékonyak:
    • aminoglikozidok
    • fluorokinolonok