Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G- nem enteralis pálcák/Pseudomonas és Acinetobacter genusok

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.


A Pseudomonas genus általában[szerkesztés]

  • a genusba több, mint 200 faj tartozik
    • döntő többségük a talajban és a természetes vizekben élő szaprofita
  • G- pálcák
    • egy vagy több poláris csillójuk van
    • tokot és spórát nem képeznek
  • ubiquitaer szaprofiták
    • különleges körülményeket nem igényelnek
  • nem fermentáló baktériumok

Pseudomonas aeruginosa[szerkesztés]

Jelentőség[szerkesztés]

  • a Staphylococcus aureus mellett a leggyakoribb nosocomialis megbetegedést okozó baktérium, számos antibiotikumra rezisztens lehet (multirezisztencia)
  • nedves környezetben minimális tápanyag mellett is képesek túlélni és szaporodni

Morfológia[szerkesztés]

  • G- pálca
    • egy vagy két poláris csillója van
    • spórát nem képez
  • valódi tokja nincs

Tenyésztés[szerkesztés]

  • obligát aerob baktérium
  • széles hőmérsékleti tartományban jól szaporodik egyszerű agaron
  • a tenyészet édes hársfavirágra emlékeztető illatú
  • a telepek zöldes színűek
  • a telepmorfológia nagyon változatos
    • leggyakoribb a lapos, szabálytalan szélű, áttűnő telep
    • az exopoliszacharidok termelés miatt a telep lehet nyákos megjelenésű is
  • véres agaron erős β-hemolízist mutat

Antigénszerkezet[szerkesztés]

  • a szerológiai azonosítás az O és a H antigéneken alapul
    • nem használatos a rutin diagnosztikában
    • járványtani célból a Lányi-Bergan-séma alapján végezhető el
  • további antigének:

Patogenitás[szerkesztés]

Virulenciafaktorok[szerkesztés]

Toxikus virulenciafaktorok[szerkesztés]
  • A toxin
    • a diphtheria-toxinnal azonos hatásmechanizmusú, de eltérő szerkezetű toxin
    • célponja az EF-2 elongációs faktor, amit ADP-ribozilálással gátol
    • ezt a toxint a granulocyták egyik lizoszómális enzime inaktiválja
    • normális granulocytaszám mellett a toxin hatása kevéssé érvényesül
  • exoenzim S
  • további enzimjellegű virulenciafaktorok:
    • elasztáz
    • hemolizinek
    • foszfolipáz C
      • ez hemolitikus és citotoxikus hatású is
Nem toxikus virulenciafaktorok[szerkesztés]
  • nyákanyagok, pl. alginát
    • a biofilm-képzésben vesznek részt
  • exopoliszacharidok
    • önmagukban is antiphagocytaer hatásúak
    • ezek is részt vesznek a biofilm kialakításában, ami maszkírozási lehetőség
  • csillómozgás
    • a virulencia fontos tényezőjének mutatkozik állatkísérletekben
  • a pigmentek egyesek szerint sziderofórok, ezért lennének virulenciafaktorok
  • a G- endotoxin is fontos
    • nagy kiterjedésű lokális és főleg septicaemiás fertőzésekben
A virulenciafaktorok betegségfüggése[szerkesztés]
  • az egyes virulenciafaktorok jelentősége függ a konkrét klinikai megnyilvánulástól is
    • szaruhártyafekély: proteázok
    • égési sérülések: proteázok és exotoxinok
    • krónikus tüdőfertőzések: proteázok és alginát
  • az exopoliszacharidoknak katéterek jelenléte esetén van jelentősége

Okozott betegségek[szerkesztés]

  • gyakran kolonizálja a bőrt és a nyálkahártyát
    • ennek ellenére ép immunrendszer mellett és sérülések híján ritkán okoz fertőzést
  • felületi fertőzések:
    • otitis externa
    • lábszárfekélyek és decubitusok
    • echtyma gangraenosum
    • kötőhártya- és szaruhártya-inkfekciók
    • nagy felületű égések fertőződése
  • nosocomialis fertőzések:
    • húgyúti: cystitis, pyelonephritis
    • légúti: bronchopneumonia
  • a betegség súlyos lefolyására hajlamosít:
    • 500/ml alatti granulocytaszám
    • diabetes
    • cysticus fibrosis
  • további megnyilvánulások:
    • sinusitis
    • otitis media
    • mastoiditis
    • meningitis

Diagnózis[szerkesztés]

  • a genny, vizelet és liquor színe kékes lehet
  • jellegzetes a szag
  • Gram szerint festett vizsgálati anyag közvetlenül is vizsgálható
    • a baktérium nagyon polimorf lehet
    • ez főleg fiziológiásan steril folyadékokban informatív
  • véres agaron és differenciáló táptalajon történik a tenyésztés
  • diagnosztikus értékű jellemzők:
    • pigmenttermelés
    • hemolízis
    • oxidáz-pozitivitás
    • fermentálás hiánya
  • epidemiológiai célú karakterizálásra alkalmas vizsgálatok:
    • antigénszerkezet meghatározása
    • fágtípus meghatározása
    • piocintermelés vizsgálata

Terápia[szerkesztés]

  • alkalmazható szerek:
    • anti-pseudomonas penicillin-származékok
    • anti-pseudomonas aminoglikozidok
    • 3. generációs anti-pseudomonas cefalosporinok
    • ezek kombinációi
    • carbapenemek
  • elterjedt az antibiotikum-rezisztencia
    • immunszuppresszáltakban célszerű a carbapenemmel indítani
    • az antibiogram alapján lehet célzott kezelést adni

Epidemiológia és prevenció[szerkesztés]

  • igen elterjedt, főleg kórházakban és nedves környezetben
    • a fertőzés forrásai a vizes és párás szerelékek és készülékek
  • a kórokozó oldatokban, sőt, antiszeptikumokban is képes megélni
    • ehhez képest egy indiai tanulmány szerint a méz 11%-os oldatban gátolja a szaporodását (Mullai V, Menon T. Antibacterial activity of honey against Pseudomonas aeruginosa. Indian J Pharmacol 2005;37:403-403)
  • fontos a higiénés szabályok betartása
  • kísérletek folynak csillóantigén-ellenes aktív és passzív immunizálással

Egyéb Pseudomonasok[szerkesztés]

  • a környezetben elterjedtek
  • széles hőmérsékleti tartományban képesek szaporodni
    • emiatt a hűtőszekrényben tárolt élelmiszerek romlását okozhatják
  • opportunista kórokozóként kiváltott betegségek:
    • légúti fertőzések
    • húgyúti fertőzések
    • meningitis
    • sepsis
  • opportunista patogén törzsek:
    • P. fluorescens
    • P. putida
    • P. alkaligenes
    • P. stutzeri

Az Acinetobacter genus[szerkesztés]

Általános jellemzők[szerkesztés]

  • ubiquitaer baktérium, szinte bárhol előfordul
  • opportunista nosocomialis kórokozó

Morfológia[szerkesztés]

  • G- coccusok, coccobacillusok vagy pálcák
    • csillójuk nincs (erre utal a nevük)
    • a coccusok a vizsgálati anyagban kettesével helyezkednek el
      • emiatt összetéveszthető lehet a Neisseriákkal

Tenyésztés és biokémiai jellemzők, diagnosztika[szerkesztés]

  • csak aerob körülmények között növekszik
  • egyszerű táptalajon jól nő
  • differenciáló táptalajon nyákot termel
    • emiatt domború, mukoid telepeket alkot
  • fontos a negatív oxidáz-reakció
  • a fajokat elkülöníti az oxidatív dextrózbontás reakciója:
    • az A. baumanni adja
    • az A. lwoffi nem adja
  • a fertőzés lokalizációjának megfelelő vizsgálati anyagból tenyészthető

Patogenitás[szerkesztés]

  • az utóbbi évtizedekben nőtt meg a jelentőségük, mint patogéneknek
  • rezervoárjaik a vizes és párás készülékek
  • okozott fertőzések:
    • húgyúti fertőzések
    • pneumonia
    • sepsis
    • sebfertőzés
    • meningitis

Terápia[szerkesztés]

  • gyakoriak a mutirezisztens nosocomialis törzsek
  • minél előbb szükséges az antibiogram az eredményes kezeléshez
  • alkalmazható szerek:
    • fluorokinolonok
    • ceftazidim-aminoglikozid kombináció
    • carbapenem

Epidemiológia és prevenció[szerkesztés]

  • fontos a kórházhigiéné betartása
  • rizikócsoportok számára ellenjavalt a nyers ételek fogyasztása