Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G+ coccusok/Streptococcus genus
Megjelenés
A Streptococcus genus általában
[szerkesztés]Morfológia
[szerkesztés]- gömb alakú, kissé ovális baktériumok
- lánc alakban helyezkednek el
- a láncon belül 2-2 coccus közelebb van egymáshoz
- a lánc úgy alakul ki, hogy a sejtek mindig egy síkban osztódnak
- miközben a szétválás még nem fejeződött be, már folyik az újabb keresztfalak benövése
- így kis intercelluláris hidak képződnek
- nagyságuk általában 1 μm
- előfordulnak 0,6-0,8 μm nagyságú törzsek is
- a S. pyogenes egyes típusai és a S. pneumoniae tokot termelnek
- ez főleg csak a S. pneumoniae esetében kifejezett.
Tenyésztés
[szerkesztés]- igényes, nehezen tenyészthetõ baktériumok
- B-vitaminokat és aminosavakat vagy natív fehérjéket igényelnek a növekedéshez
- ezeket legegyszerûbben 5%-os véres agarral lehet biztosítani.
- ellenállók a beszáradással és a hõmérsékletváltozással szemben
- a S. pyogenes csak +10 °C és +45 °C között szaporodik
- a többi kevésbé hõmérséklet-igényes
- a telepek ekkor 1-2 mm-esre nõnek
- a folyékony táptalajban leülepszenek vagy egyenletesen zavarosítják, de nem képeznek felszíni hártyát
- a hemolízis bármilyen típusú lehet, de általában a β-hemolizálók patogének
Biokémiai jellemzők
[szerkesztés]- fakultatív anaerobok, de vannak obligát anaerobok is
- kataláz-negatívak
- a szénhidrátokat változatosan fermentálják
- a nitrátokat nem redukálják
- fõleg az Enterococcus-fajoknak van proteolitikus képessége
- ezek elfolyósítják a zselatint
- 10% epében nem oldódnak
Antigénszerkezet
[szerkesztés]- a C-poliszacharid alapján a patogén Streptococcusok 20 csoportba sorolhatók (Lancefield csoportok)
- ezek a csoportok egyben patogenitási egységek is
- A csoport: a legtípusosabb emberi patogének
- a további csoportosítást az M-protein és a lipoteikolsav szerkezete teszi lehetõvé
- az M-protein a sejtfal egyik proteinkomponense
- az A szerocsoportban (S. pyogenes) 60-nál több M-típus fordul elő, a többiben jóval kevesebb
- a B, C, D, F és G csoportok tagjai szintén emberi kórokozók
- a D csoportba tartoznak az Enterococcusok
- a H, K és O csoportok tagjai a légutakban fordulnak elő
- valószínűleg nem kórokozók
- a többi csoport állati betegségeket okoz, vagy egyáltalán nem pathogen
Streptococcus pyogenes
[szerkesztés]Tenyésztés
[szerkesztés]- háromféle teleptípust alkot
- a mucoid telepek nagyok, nyálkásak
- fejlett hialuronsav-tokjuk van, amit kaccsal ki lehet húzni
- a matt telepek is nagyok, felszínük szemcsés
- ezek M-proteint termelnek, ez a virulencia fontos faktora
- a sima telepek nem termelnek M proteint
- ezek nem virulensek
- a mucoid telepek nagyok, nyálkásak
- a telepeket nagy, β-hemolitikus udvar veszi körül
- a hemolízist a sztreptolizin-S okozza
- ez a patogenitás egyik jele
- majdnem minden A szerocsoportú Streptococcus termeli
- a baktérium felszíne erősen hidrofób
- emiatt folyékony táptalajban gyorsan üledéket képeznek
Antigénszerkezet
[szerkesztés]- C-poliszacharidja alapján az A szerocsoportba tartozik.
- az A szerocsoporton belül az M-proteinek jelölnek ki több, mint 60, ún. Griffith-csoportot
- ezeknek a patogenitási jellemzői is különböznek
- a 10-es típus okoz leggyakrabban súlyos lefolyású skarlátot
- az 1950-es honolului nephritis-járványt a 4-es típus okozta
- vannak nephritogen törzsek, amelyek acut glomerulonephritist okoznak
- van még egy felszíni antigén, a T-protein
- ennek nincs szerepe a patogenitásban
Patogenitás
[szerkesztés]A leggyakoribb betegségek
[szerkesztés]- torok- és mandulagyulladás
- ez a legfontosabb megnyilvánulás
- innen lymphogen úton szóródhat
- gennyes gyulladást okozhat a középfülben és az agyhártyákon is
- impetigo
- orbánc
- vörheny (lásd később)
- toxikus shock szindróma(TSS)
- glomerulonephritis
- rheumás carditis
- polyarthritis
Vörheny
[szerkesztés]- fő tünete a vörhenyes kiütés és erythema
- ezt az okozza, hogy a kapillárisendothelt károsítja az eritrogén toxin
- a gennyes szövődményeket nem a toxin, hanem maga a baktérium okozza
- régen a streptococcalis TSS-ért is az eritrogén toxint tartották felelősnek
- ezt valójában a PESA-k okozzák
Poststreptococcalis betegségek
[szerkesztés]- jellemző megjelenési formák:
- rheumás láz
- láz, akut polyarthritis és carditis jellemzi
- kb. 5%-ban követi a fertőzéseket
- diagnosztikájában az antisztreptolizin-titernek van jelentősége
- akut GN
- erythema nodosum
- chorea minor
- rheumatoid arthritis
- rheumás láz
- kialakulásuk mechanizmusa:
- a Streptococcus antigénjei ellen termelt antitestek a szervezet saját antigénjeivel reagálnak
- akkor is, amikor már a Streptococcus maga nincs is jelen
- az akut diffúz GN-ben a keringő immunkomplexek okoznak gyulladásos destructiot
- a rheumás carditisben a szívizom sarcoplasmája mutat keresztreakciót a S. pyogenes sejtfal-antigénjével
- a Streptococcus antigénjei ellen termelt antitestek a szervezet saját antigénjeivel reagálnak
Virulenciafaktorok
[szerkesztés]Sejthez kötött virulenciafaktorok
[szerkesztés]- a baktérium felszíne hidrofób
- ez nem specifikus tapadást biztosít in vivo a coccusok és a gazdasejt között
- specifikus tapadási tényezők:
- lipoteikolsav
- M-protein
- nélkülözhetetlen, elvesztése a virulencia megszűnésével jár
- orsószerűen feltekeredett protein
- I-es és II-es osztálya van
- több, mint 80 antigén-determinánsa lehet
- az A szerocsoporton kívül a G csoportban is előfordul
- sok más csoportban vannak homológ gének
- pilusok
- egyéb felszíni virulenciatényezők:
- fibrinogénkötő protein
- fibronektinkötő protein
- lamininkötő protein
- hialuronsavból álló tok
- ez megtalálható a B és C szerocsoportú Streptococcusoknál is
- a PESA-kat A, B, C és F betűkkel jelölik
- csak bizonyos M-típusok termelik őket
- ezek az 1, 2, 12, 28 számokkal jelöltek
- hatásmechanizmusuk azonos a Staphylococcusok TSST-1-ével
- TSS-t okoznak nekrotizáló fasciitis és myositis kíséretében
- ez 30%-ban halálos
Citotoxinok
[szerkesztés]- eritrogén toxin
- egyéb nevei: Dick-féle, scarlat vagy kapilláris-toxin
- a S. pyogenes legjellemzőbb toxinja
- gyakorlatilag minden A csoportbeli, és kivételesen néhány C és G csoportbeli törzs termeli
- fogékony egyénben a bőrbe oltva vörheny tüneteit okozza
- ez a Dick-féle próba
- a bőr kapillárisainak endotheljéhez kötődve fejti ki a hatását
- jó ellenanyag, védettség alakul ki vele szemben
- a gyógyult betegek savója megszűnteti a betegek erythemáját
- ez a Schulz-Carlton jelenség
- a toxin nem alakítható toxoiddá
- sztreptolizin-S
- hőlabilis
- nem oxigénérzékeny
- antigénsajátsága nincs
- proteinből és polinukleotidból áll
- sztreptolizin-O
- oxigén jelenlétében hatástalanná válik
- jó antigén
- az ellenanyag titere diagnosztikus értékű a rheumás láz diagnosztikájában
Enzimjellegű virulenciafaktorok
[szerkesztés]- sztreptokináz
- a plazminogén--plazmin átalakulást katalizálja
- a fibrin oldásával segíti az inváziót
- jó antigén, könnyen keletkezik ellene antitest
- az antisztreptokináz-titer megállapítása diagnosztikus értékű
- használják trombózisokban a véralvadékok feloldására
- szívinfarktusban életmentő lehet
- sztreptodornáz
- DNáz
- csak az A szerotípus tagjai termelik
- a sűrű nyákok elfolyósításában van szerepe
- ezt a tulajdonságát terápiásan is felhasználják
- szintén jó antigén
- egyéb enzimek:
- ribonukleáz
- hialuronidáz
- ez azonos a Staphylococcusok hialuronidázával
- általában nem fordul együtt a hialuronsav tok és a hialuronidáz termelése
- a 4-es és 22-es törzsek termelnek leginkább hialuronidázt, ezeknek sosincs tokja
- proteáz és amiláz
- patogenetikus jelentősége nem ismert
Diagnosztika
[szerkesztés]- minden S. pyogenes törzs érzékeny a bacitracin iránt
- a többi Streptococcus viszont nem
- a hemolízis típusa alapján különíthető el a S. viridans és Enterococcus törzsektől
- az antigénszerkezet agglutinációval határozható meg
Epidemiológia
[szerkesztés]- leggyakrabban a felső légutakon keresztül, cseppfertőzéssel terjed
- a lakosság nagy része hordozza és üríti
- hosszú hordozás után az M-proteint elveszítheti
- a fertőzést követően védettség marad vissza az eritrogén toxinnal és a PESA-val szemben
- a bakteriális védettség az M-proteinre specifikus
- így az újrafertőződés gyakori
Prevenció és terápia
[szerkesztés]- a toxin nem alakítható toxoiddá
- ezért a vakcinálás csak a toxin emelkedő dózisaival lehetséges
- erre viszont nincs szükség, mert a baktérium gyakorlatilag 100%-ban penicillin-érzékeny
- penicillin-allergia esetén az erythromycin az ajánlott szer
Streptococcus agalactiae
[szerkesztés]Morfológia és tenyésztés
[szerkesztés]- mikroszkóposan nem különíthető el a S. pyogenestől
- véres agaron "duzzadt" (erősen domború) telepeket képez, enyhe β-hemolízissel
- ezt CAMP-teszttel lehet kimutatni
- ennek lényege, hogy a táptalajra függőleges csíkban S. aureust, vízszintes csíkban a vizsgált tenyészetet oltják le
- pozitív teszt esetén a két csík metszéspontja körül csokornyakkendőszerű β-hemolitikus minta keletkezik
- a név a felfedezők neveinek kezdőbetűiből származik
Biokémia és antigénszerkezet
[szerkesztés]- hidrolizálja a Na-hippurátot
- a C-poliszacharid szerkezete alapján a B szerocsoportba tartozik
- bacitracin-rezisztens
- mint elvileg mindegyik a S. pyogenesen kívül (szóval nem tudom, miért írja külön a könyv)
Patogenezis
[szerkesztés]- a tehéntőgy normál flórájának tagja
- emberhez is jól alkalmazkodott
- a nők 35%-ánál jelen van a genitális traktusban
- a hordozók tünetmentesek, de:
- a terhesség komplikációi sokkal gyakoribbak
- ezért a teherbeesés előtt célszerű eradikálni
Virulenciafaktorok
[szerkesztés]- M-protein
- lipoteikolsav
- fibronektinkötő protein
- hemolizin
Diagnosztika
[szerkesztés]- kimutatásra alkalmas minták:
- hüvelyváladék
- cervixváladék
- magzatvíz
- liquor
- natív liquor szükséges
- liquorból vagy magzatvízből agglutinációs próbával mutathatók ki
- ehhez friss minta szükséges (a transzportközeg beinná a mintát!)
Terápia
[szerkesztés]- amoxicillin vagy ampicillin egyidejű szisztémás és lokális alkalmazásával eradikálhatók
- penicillin-allergia esetén lincosamiddal
Streptococcus pneumoniae
[szerkesztés]Morfológia
[szerkesztés]- friss mintában diplococcus
- a sejtek mérete 0,8-1,5 μm
- két gyertyaláng alakját veszi fel
- egymás felé néző oldaluk ellapult
- tenyészetben inkább rövidebb láncokat alkot
- köpetben, gennyben, váladékokban fordul elő
- tokot csak az élő szervezetben termel
- ez a Neufeld-féle tokduzzadási reakcióval mutatható ki
- lényege, hogy a coccusok tokjának fénytörése immunsavó hatására megváltozik, a coccus látszólag megduzzad
Tenyésztés
[szerkesztés]- nehezen tenyészthető
- érzékeny a redoxpotenciálra.
- véres és csokoládéakaron tenyészthető
- kataláz-negatív, így a vér katalázára van szüksége
- a tokos törzsek telepei sima felszínűek, fénylőek
- a tok nélküli törzsek telepei szemcsések vagy rögösek
- α-hemolitikus telepeket képez
- ezek középen besüllyednek a baktériumsejtek autolízise miatt
Biokémiai jellemzők
[szerkesztés]- erőteljesen fermentál savképzés mellett
- bontja az inulint
- ez fontos a S. viridans törzsektől való elkülönítésben
- epében, epesókban rövid idő alatt feloldódik
- ennek oka, hogy az epe tönkreteszi az autolizinek inhibitorait
Rezisztencia
[szerkesztés]- különösen érzékeny az optochin iránt
- ez már 1 : 100 000 arányban gátolja a szaporodását
- más coccusok 2-3-szor töményebb oldatban is tenyészthetők
- sok a szulfonamiddal szemben rezisztens törzs
- előfordulnak penicillin-rezisztensek is
- ezek egyben makrolid-rezisztensek is
Antigénszerkezet
[szerkesztés]- az ismert szerotípusok száma 85 fölött van
- ezt egy nagy molekulasúlyú tok-poliszacharid határozza meg
- ez ellen irányulnak a típusspecifikus ellenanyagok
- minden típusban közös a sejtfal poliszacharidja
- ez a C-poliszacharid
- a Pneumococcus-fertőzésen átesettek savója precipitálja
- az ezért felelős anyagot C-reaktív proteinnek (CRP) nevezték el
- ez egy akut fázis fehérje
- a CRP-szint meghatározását használják más betegségek diagnosztikájában is
- pl. a reumás láz esetében
- Forsmann fedezte fel, hogy a C-poliszacharid heterofil antigén
- az ő tiszteletére ezeket Forsmann-antigénnek is nevezik
Patogenitás
[szerkesztés]- a fehér egér rendkívül fogékony a fertőzésre
- már 1-2 virulens coccus intraperitoneális bejutása is megöli az állatot
Előfordulás egészségesekben
[szerkesztés]- átlagosan a populáció 50-70%-ban hordozza
- a törzsek nagy része virulens
- az endogén fertőzés így nem jelentős a patogenezisben
- ennek oka, hogy a korábbi fertőzés eredményeképpen típusspecifikus IgA van jelen
- ez megakadályozza a kolonizációt és az inváziót
Lobaris pneumonia és bronchopneumonia
[szerkesztés]- a Pneumococcus a lobaris pneumonia klasszikus kórokozója
- kimutatták, hogy főle az 1-8-as típusok okozzák
- ezek az egészségesek nyálkahártyáján csak 15-20%-ban fordulnak elő
- emiatt a lobaris pneumonia főleg exogén fertőzés eredménye
- a bronchopneumoniákban nincs meg az 1-8. típusok dominanciája
- itt csaknem minden típus előfordul
- ebből az következik, hogy a bronchopneumoniák gyakran endogén eredetűek
- a csecsemőkori légúti fertőzések prediszponáló tényezőt jelentenek
- a fertőzés megszerezhető cseppfertőzéssel
- prediszponáló tényezők:
- a nyálkahártya sérülése vagy lehűlése
- a mukociliaris funkciók gátoltsága
- eszméletlenség
- intubálás
- por belégzése
- bronchusszűkület
- cellularis immundeficiencia
Egyéb betegségek
[szerkesztés]- a lobaris pneumonia mellett a S. pneumoniae a legkülönbözőbb gennyes gyulladásokat okozhatja
- gyakori előfordulása:
- angina
- otitis media
- sinusitis
- meningitis
- Pneumococcus-peritonitis
- gyermekekre jellemző
- speciális forma a ulcus serpens corneae, a szaruhártya kúszófekélye
- ennek a S. pneumoniae az egyedüli kórokozója
Virulenciafaktorok
[szerkesztés]- a virulencia fő oka az erős invazivitás
- ezt az önmagában nem toxikus tokanyag segíti elő
- ennek antifagociter és antiopszonin hatása van
- a virulencia erősen függ a toktól
- a pneumolizin oxigénlabilis toxin
- a Streptococcusok O hemolizinjével rokon
- a fertőzésekben nincs szerepe
- a patogén törzsek másik toxinja a neuraminidáz
Diagnózis
[szerkesztés]- tenyésztése véres- és csokoládéagaron történik
- általában a telepmorfológia és a mikroszkópos morfológia elég támpontot adnak
- az Enterococcusoktól és más α-hemolizáló Streptococcusoktól a biokémiai jellemzők alapján lehet elkülöníteni, ezek:
- epében való oldódás
- optochin-érzékenység
- inulinbontás
- a fertőzés bacteraemiával jár, de a hemokultúra gyakran negatív
- ennek oka, hogy a dús táptalajban a tenyészet gyorsan stacioner fázisba jut, ahol bekövetkezik az autolízis
- vannak szerológiai alapon működő gyorsdiagnosztikai eljárások
- nem steril testnedvekből mikroszkóp alatt, tokduzzadással mutatható ki
- steril testnedvekből latex koagglutinációval
Terápia
[szerkesztés]- régen a szulfonamid 100%-ban hatásos volt
- mire megjelentek a rezisztens törzsek, felfedezték a penicillint, ami szintén 100%-ban hatásos volt
- ma már vannak penicillin-rezisztens törzsek is
- ezek aránya kb. 45%
- a rezisztencia gyakran nem teljes
- minimális gátló koncentráció meghatározása mellett használható penicillin vagy amoxicillin
- a penicillin-rezisztens törzsek egyben rezisztensek makrolidre is
- a penicillin-rezisztencia lehet magas fokú
- ekkor III. generációs cephalosporinnal vagy glikopeptiddel kell kezelni
- erre csak kórházban van lehetőség
- az ulcus serpens corneae kezelésében a chloramphenicol szemcsepp 90%-ban hatásos
Enterococcusok
[szerkesztés]Általános jellemzők
[szerkesztés]- azonos C poliszacharid és teikolsav
- főként a melegvérű állatok és az ember bélcsatornájában élnek
- ennek megfelelően mindegyikük képes szaporodni 40%-os epében
- jellemző fajok:
- Enterococcusok:
- E. faecalis
- E. faecium
- nem Enterococcus D szerocsoportú Streptococcusok:
- S. bovis
- Enterococcusok:
Tenyésztés
[szerkesztés]- véres agaron szürkésfehér telepeket képez
- α-hemolízist okoz, vagy nem hemolizál (γ-hemolízis)
- hidrolizálják az eszkulint és a pirrolidonil-β-naftilamidot
- só- és hőrezisztens
- 60 °C hőmérsékletet 30 percig elvisel
- képes 6,5%-os NaCl jelenlétében szaporodni
- tenyésztésére az E67 táptalaj alkalmas, amely festékeket tartalmaz
- ezt Szita József dolgozta ki
Patogenitás
[szerkesztés]- az ép immunrendszerű szervezetben elhúzódó, de nem súlyos fertőzést okoz
- primer vagy szekunder immunszuppresszáltakban végzetes lehet
- leggyakoribb patogének az E. faecalis törzsek
A fertőzés mechanizmusai
[szerkesztés]- regurgitatioval epeúti fertőzés
- székletszennyezéssel húgyúti fertőzés
- felfekvéses fekély
- lábszárfekély
- ételmérgezés
- előrehaladott coloncarcinomában bakteriális transzlokáció esetén
Nosocomialis fertőzések
[szerkesztés]- a második leggyakoribb kórokozói a Staphylococcusok után
- formái:
- bélműtét után hasűri tályog
- katéterezés után cystitis
- tartós vénakanülnél endocarditis és sepsis
Rezisztencia és terápia
[szerkesztés]Természetes rezisztencia
[szerkesztés]- penicillin-G-vel és V-vel
- cefalosporinokkal
- aminoglikozidokkal szemben
- ez utóbbi lehet alacsony szintű is
- ezek a rezisztenciaviszonyok nem jellemzők a nem Enterococcus D-szerocsoportúakra!
Antibiotikum-érzékenység
[szerkesztés]- amoxicillin
- ampicillin
- carbenicillin
- vancomycin
- teicoplanin
- problémát jelent a vancomycin-rezisztens törzsek (VRE) megjelenése
Az előírt kezelés
[szerkesztés]- antibiogram nélkül:
- amoxycillin
- ampicillin-gentamycin kombináció
- a törzsek 13%-a amoxicillin-ampicillin-rezisztens, ezeknél:
- vancomycin
- teicoplanin
- a vancomycin-rezisztens törzsek (VRE) esetében:
- MIC meghatározás szükséges
- ezután szinergisztikus kombinációval lehet gyógyítani a fertőzést
Oropharyngealis Streptococcusok
[szerkesztés]A S. viridans csoport
[szerkesztés]Leggyakoribb tagjai
[szerkesztés]- S. mutans
- S. mitis (mitior)
- S. salivarius
- S. sanguis
Biokémiai jellemzők
[szerkesztés]- fakultatív anaerobok