Ugrás a tartalomhoz

Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G+ coccusok/Streptococcus genus

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A Streptococcus genus általában

[szerkesztés]

Morfológia

[szerkesztés]
  • gömb alakú, kissé ovális baktériumok
  • lánc alakban helyezkednek el
    • a láncon belül 2-2 coccus közelebb van egymáshoz
    • a lánc úgy alakul ki, hogy a sejtek mindig egy síkban osztódnak
    • miközben a szétválás még nem fejeződött be, már folyik az újabb keresztfalak benövése
    • így kis intercelluláris hidak képződnek
  • nagyságuk általában 1 μm
    • előfordulnak 0,6-0,8 μm nagyságú törzsek is
  • a S. pyogenes egyes típusai és a S. pneumoniae tokot termelnek
    • ez főleg csak a S. pneumoniae esetében kifejezett.

Tenyésztés

[szerkesztés]
  • igényes, nehezen tenyészthetõ baktériumok
  • B-vitaminokat és aminosavakat vagy natív fehérjéket igényelnek a növekedéshez
    • ezeket legegyszerûbben 5%-os véres agarral lehet biztosítani.
  • ellenállók a beszáradással és a hõmérsékletváltozással szemben
    • a S. pyogenes csak +10 °C és +45 °C között szaporodik
    • a többi kevésbé hõmérséklet-igényes
  • a telepek ekkor 1-2 mm-esre nõnek
    • a folyékony táptalajban leülepszenek vagy egyenletesen zavarosítják, de nem képeznek felszíni hártyát
  • a hemolízis bármilyen típusú lehet, de általában a β-hemolizálók patogének

Biokémiai jellemzők

[szerkesztés]
  • fakultatív anaerobok, de vannak obligát anaerobok is
  • kataláz-negatívak
  • a szénhidrátokat változatosan fermentálják
  • a nitrátokat nem redukálják
  • fõleg az Enterococcus-fajoknak van proteolitikus képessége
    • ezek elfolyósítják a zselatint
  • 10% epében nem oldódnak

Antigénszerkezet

[szerkesztés]
  • a C-poliszacharid alapján a patogén Streptococcusok 20 csoportba sorolhatók (Lancefield csoportok)
    • ezek a csoportok egyben patogenitási egységek is
  • A csoport: a legtípusosabb emberi patogének
    • a további csoportosítást az M-protein és a lipoteikolsav szerkezete teszi lehetõvé
    • az M-protein a sejtfal egyik proteinkomponense
    • az A szerocsoportban (S. pyogenes) 60-nál több M-típus fordul elő, a többiben jóval kevesebb
  • a B, C, D, F és G csoportok tagjai szintén emberi kórokozók
    • a D csoportba tartoznak az Enterococcusok
  • a H, K és O csoportok tagjai a légutakban fordulnak elő
    • valószínűleg nem kórokozók
  • a többi csoport állati betegségeket okoz, vagy egyáltalán nem pathogen

Streptococcus pyogenes

[szerkesztés]

Tenyésztés

[szerkesztés]
  • háromféle teleptípust alkot
    • a mucoid telepek nagyok, nyálkásak
      • fejlett hialuronsav-tokjuk van, amit kaccsal ki lehet húzni
    • a matt telepek is nagyok, felszínük szemcsés
      • ezek M-proteint termelnek, ez a virulencia fontos faktora
    • a sima telepek nem termelnek M proteint
      • ezek nem virulensek
  • a telepeket nagy, β-hemolitikus udvar veszi körül
    • a hemolízist a sztreptolizin-S okozza
    • ez a patogenitás egyik jele
    • majdnem minden A szerocsoportú Streptococcus termeli
  • a baktérium felszíne erősen hidrofób
    • emiatt folyékony táptalajban gyorsan üledéket képeznek

Antigénszerkezet

[szerkesztés]
  • C-poliszacharidja alapján az A szerocsoportba tartozik.
  • az A szerocsoporton belül az M-proteinek jelölnek ki több, mint 60, ún. Griffith-csoportot
    • ezeknek a patogenitási jellemzői is különböznek
    • a 10-es típus okoz leggyakrabban súlyos lefolyású skarlátot
    • az 1950-es honolului nephritis-járványt a 4-es típus okozta
    • vannak nephritogen törzsek, amelyek acut glomerulonephritist okoznak
  • van még egy felszíni antigén, a T-protein
    • ennek nincs szerepe a patogenitásban

Patogenitás

[szerkesztés]

A leggyakoribb betegségek

[szerkesztés]
  • torok- és mandulagyulladás
    • ez a legfontosabb megnyilvánulás
    • innen lymphogen úton szóródhat
    • gennyes gyulladást okozhat a középfülben és az agyhártyákon is
  • impetigo
  • orbánc
  • vörheny (lásd később)
  • toxikus shock szindróma(TSS)
  • glomerulonephritis
  • rheumás carditis
  • polyarthritis

Vörheny

[szerkesztés]
  • fő tünete a vörhenyes kiütés és erythema
  • a gennyes szövődményeket nem a toxin, hanem maga a baktérium okozza
  • régen a streptococcalis TSS-ért is az eritrogén toxint tartották felelősnek
    • ezt valójában a PESA-k okozzák

Poststreptococcalis betegségek

[szerkesztés]
  • jellemző megjelenési formák:
    • rheumás láz
      • láz, akut polyarthritis és carditis jellemzi
      • kb. 5%-ban követi a fertőzéseket
      • diagnosztikájában az antisztreptolizin-titernek van jelentősége
    • akut GN
    • erythema nodosum
    • chorea minor
    • rheumatoid arthritis
  • kialakulásuk mechanizmusa:
    • a Streptococcus antigénjei ellen termelt antitestek a szervezet saját antigénjeivel reagálnak
      • akkor is, amikor már a Streptococcus maga nincs is jelen
    • az akut diffúz GN-ben a keringő immunkomplexek okoznak gyulladásos destructiot
    • a rheumás carditisben a szívizom sarcoplasmája mutat keresztreakciót a S. pyogenes sejtfal-antigénjével

Virulenciafaktorok

[szerkesztés]

Sejthez kötött virulenciafaktorok

[szerkesztés]
  • a baktérium felszíne hidrofób
    • ez nem specifikus tapadást biztosít in vivo a coccusok és a gazdasejt között
  • specifikus tapadási tényezők:
    • lipoteikolsav
    • M-protein
      • nélkülözhetetlen, elvesztése a virulencia megszűnésével jár
      • orsószerűen feltekeredett protein
      • I-es és II-es osztálya van
      • több, mint 80 antigén-determinánsa lehet
      • az A szerocsoporton kívül a G csoportban is előfordul
      • sok más csoportban vannak homológ gének
    • pilusok
  • egyéb felszíni virulenciatényezők:
    • fibrinogénkötő protein
    • fibronektinkötő protein
    • lamininkötő protein
    • hialuronsavból álló tok
      • ez megtalálható a B és C szerocsoportú Streptococcusoknál is
  • a PESA-kat A, B, C és F betűkkel jelölik
  • csak bizonyos M-típusok termelik őket
    • ezek az 1, 2, 12, 28 számokkal jelöltek
  • hatásmechanizmusuk azonos a Staphylococcusok TSST-1-ével
  • TSS-t okoznak nekrotizáló fasciitis és myositis kíséretében
    • ez 30%-ban halálos

Citotoxinok

[szerkesztés]
  • eritrogén toxin
    • egyéb nevei: Dick-féle, scarlat vagy kapilláris-toxin
    • a S. pyogenes legjellemzőbb toxinja
      • gyakorlatilag minden A csoportbeli, és kivételesen néhány C és G csoportbeli törzs termeli
    • fogékony egyénben a bőrbe oltva vörheny tüneteit okozza
    • a bőr kapillárisainak endotheljéhez kötődve fejti ki a hatását
    • jó ellenanyag, védettség alakul ki vele szemben
    • a toxin nem alakítható toxoiddá
  • sztreptolizin-S
    • hőlabilis
    • nem oxigénérzékeny
    • antigénsajátsága nincs
    • proteinből és polinukleotidból áll
  • sztreptolizin-O
    • oxigén jelenlétében hatástalanná válik
    • jó antigén
      • az ellenanyag titere diagnosztikus értékű a rheumás láz diagnosztikájában

Enzimjellegű virulenciafaktorok

[szerkesztés]
  • sztreptokináz
    • a plazminogén--plazmin átalakulást katalizálja
    • a fibrin oldásával segíti az inváziót
    • jó antigén, könnyen keletkezik ellene antitest
      • az antisztreptokináz-titer megállapítása diagnosztikus értékű
    • használják trombózisokban a véralvadékok feloldására
      • szívinfarktusban életmentő lehet
  • sztreptodornáz
    • DNáz
    • csak az A szerotípus tagjai termelik
    • a sűrű nyákok elfolyósításában van szerepe
      • ezt a tulajdonságát terápiásan is felhasználják
    • szintén jó antigén
  • egyéb enzimek:
    • ribonukleáz
    • hialuronidáz
      • ez azonos a Staphylococcusok hialuronidázával
      • általában nem fordul együtt a hialuronsav tok és a hialuronidáz termelése
      • a 4-es és 22-es törzsek termelnek leginkább hialuronidázt, ezeknek sosincs tokja
    • proteáz és amiláz
      • patogenetikus jelentősége nem ismert

Diagnosztika

[szerkesztés]
  • minden S. pyogenes törzs érzékeny a bacitracin iránt
    • a többi Streptococcus viszont nem
  • a hemolízis típusa alapján különíthető el a S. viridans és Enterococcus törzsektől
  • az antigénszerkezet agglutinációval határozható meg

Epidemiológia

[szerkesztés]
  • leggyakrabban a felső légutakon keresztül, cseppfertőzéssel terjed
    • a lakosság nagy része hordozza és üríti
    • hosszú hordozás után az M-proteint elveszítheti
  • a fertőzést követően védettség marad vissza az eritrogén toxinnal és a PESA-val szemben
    • a bakteriális védettség az M-proteinre specifikus
    • így az újrafertőződés gyakori

Prevenció és terápia

[szerkesztés]
  • a toxin nem alakítható toxoiddá
    • ezért a vakcinálás csak a toxin emelkedő dózisaival lehetséges
  • erre viszont nincs szükség, mert a baktérium gyakorlatilag 100%-ban penicillin-érzékeny
    • penicillin-allergia esetén az erythromycin az ajánlott szer

Streptococcus agalactiae

[szerkesztés]

Morfológia és tenyésztés

[szerkesztés]
  • mikroszkóposan nem különíthető el a S. pyogenestől
  • véres agaron "duzzadt" (erősen domború) telepeket képez, enyhe β-hemolízissel
    • ezt CAMP-teszttel lehet kimutatni
    • ennek lényege, hogy a táptalajra függőleges csíkban S. aureust, vízszintes csíkban a vizsgált tenyészetet oltják le
    • pozitív teszt esetén a két csík metszéspontja körül csokornyakkendőszerű β-hemolitikus minta keletkezik
    • a név a felfedezők neveinek kezdőbetűiből származik

Biokémia és antigénszerkezet

[szerkesztés]
  • hidrolizálja a Na-hippurátot
  • a C-poliszacharid szerkezete alapján a B szerocsoportba tartozik
  • bacitracin-rezisztens
    • mint elvileg mindegyik a S. pyogenesen kívül (szóval nem tudom, miért írja külön a könyv)

Patogenezis

[szerkesztés]
  • a tehéntőgy normál flórájának tagja
  • emberhez is jól alkalmazkodott
    • a nők 35%-ánál jelen van a genitális traktusban
  • a hordozók tünetmentesek, de:
    • a terhesség komplikációi sokkal gyakoribbak
    • ezért a teherbeesés előtt célszerű eradikálni

Virulenciafaktorok

[szerkesztés]
  • M-protein
  • lipoteikolsav
  • fibronektinkötő protein
  • hemolizin

Diagnosztika

[szerkesztés]
  • kimutatásra alkalmas minták:
    • hüvelyváladék
    • cervixváladék
    • magzatvíz
    • liquor
      • natív liquor szükséges
  • liquorból vagy magzatvízből agglutinációs próbával mutathatók ki
    • ehhez friss minta szükséges (a transzportközeg beinná a mintát!)

Terápia

[szerkesztés]
  • amoxicillin vagy ampicillin egyidejű szisztémás és lokális alkalmazásával eradikálhatók
  • penicillin-allergia esetén lincosamiddal

Streptococcus pneumoniae

[szerkesztés]

Morfológia

[szerkesztés]
  • friss mintában diplococcus
    • a sejtek mérete 0,8-1,5 μm
    • két gyertyaláng alakját veszi fel
    • egymás felé néző oldaluk ellapult
    • tenyészetben inkább rövidebb láncokat alkot
  • köpetben, gennyben, váladékokban fordul elő
  • tokot csak az élő szervezetben termel

Tenyésztés

[szerkesztés]
  • nehezen tenyészthető
    • érzékeny a redoxpotenciálra.
  • véres és csokoládéakaron tenyészthető
    • kataláz-negatív, így a vér katalázára van szüksége
    • a tokos törzsek telepei sima felszínűek, fénylőek
    • a tok nélküli törzsek telepei szemcsések vagy rögösek
  • α-hemolitikus telepeket képez
    • ezek középen besüllyednek a baktériumsejtek autolízise miatt

Biokémiai jellemzők

[szerkesztés]
  • erőteljesen fermentál savképzés mellett
  • bontja az inulint
    • ez fontos a S. viridans törzsektől való elkülönítésben
  • epében, epesókban rövid idő alatt feloldódik
    • ennek oka, hogy az epe tönkreteszi az autolizinek inhibitorait

Rezisztencia

[szerkesztés]
  • különösen érzékeny az optochin iránt
    • ez már 1 : 100 000 arányban gátolja a szaporodását
    • más coccusok 2-3-szor töményebb oldatban is tenyészthetők
  • sok a szulfonamiddal szemben rezisztens törzs
  • előfordulnak penicillin-rezisztensek is
    • ezek egyben makrolid-rezisztensek is

Antigénszerkezet

[szerkesztés]
  • az ismert szerotípusok száma 85 fölött van
    • ezt egy nagy molekulasúlyú tok-poliszacharid határozza meg
    • ez ellen irányulnak a típusspecifikus ellenanyagok
  • minden típusban közös a sejtfal poliszacharidja
  • a CRP-szint meghatározását használják más betegségek diagnosztikájában is
    • pl. a reumás láz esetében
  • Forsmann fedezte fel, hogy a C-poliszacharid heterofil antigén

Patogenitás

[szerkesztés]
  • a fehér egér rendkívül fogékony a fertőzésre
    • már 1-2 virulens coccus intraperitoneális bejutása is megöli az állatot

Előfordulás egészségesekben

[szerkesztés]
  • átlagosan a populáció 50-70%-ban hordozza
    • a törzsek nagy része virulens
  • az endogén fertőzés így nem jelentős a patogenezisben
    • ennek oka, hogy a korábbi fertőzés eredményeképpen típusspecifikus IgA van jelen
    • ez megakadályozza a kolonizációt és az inváziót

Lobaris pneumonia és bronchopneumonia

[szerkesztés]
  • a Pneumococcus a lobaris pneumonia klasszikus kórokozója
  • kimutatták, hogy főle az 1-8-as típusok okozzák
    • ezek az egészségesek nyálkahártyáján csak 15-20%-ban fordulnak elő
    • emiatt a lobaris pneumonia főleg exogén fertőzés eredménye
  • a bronchopneumoniákban nincs meg az 1-8. típusok dominanciája
    • itt csaknem minden típus előfordul
    • ebből az következik, hogy a bronchopneumoniák gyakran endogén eredetűek
    • a csecsemőkori légúti fertőzések prediszponáló tényezőt jelentenek
  • a fertőzés megszerezhető cseppfertőzéssel
  • prediszponáló tényezők:
    • a nyálkahártya sérülése vagy lehűlése
    • a mukociliaris funkciók gátoltsága
    • eszméletlenség
    • intubálás
    • por belégzése
    • bronchusszűkület
    • cellularis immundeficiencia

Egyéb betegségek

[szerkesztés]
  • a lobaris pneumonia mellett a S. pneumoniae a legkülönbözőbb gennyes gyulladásokat okozhatja
  • gyakori előfordulása:
    • angina
    • otitis media
    • sinusitis
    • meningitis
    • Pneumococcus-peritonitis
      • gyermekekre jellemző
  • speciális forma a ulcus serpens corneae, a szaruhártya kúszófekélye
    • ennek a S. pneumoniae az egyedüli kórokozója

Virulenciafaktorok

[szerkesztés]
  • a virulencia fő oka az erős invazivitás
  • ezt az önmagában nem toxikus tokanyag segíti elő
    • ennek antifagociter és antiopszonin hatása van
    • a virulencia erősen függ a toktól
  • a pneumolizin oxigénlabilis toxin
    • a Streptococcusok O hemolizinjével rokon
    • a fertőzésekben nincs szerepe
  • a patogén törzsek másik toxinja a neuraminidáz

Diagnózis

[szerkesztés]
  • tenyésztése véres- és csokoládéagaron történik
    • általában a telepmorfológia és a mikroszkópos morfológia elég támpontot adnak
  • az Enterococcusoktól és más α-hemolizáló Streptococcusoktól a biokémiai jellemzők alapján lehet elkülöníteni, ezek:
    • epében való oldódás
    • optochin-érzékenység
    • inulinbontás
  • a fertőzés bacteraemiával jár, de a hemokultúra gyakran negatív
    • ennek oka, hogy a dús táptalajban a tenyészet gyorsan stacioner fázisba jut, ahol bekövetkezik az autolízis
  • vannak szerológiai alapon működő gyorsdiagnosztikai eljárások
    • nem steril testnedvekből mikroszkóp alatt, tokduzzadással mutatható ki
    • steril testnedvekből latex koagglutinációval

Terápia

[szerkesztés]
  • régen a szulfonamid 100%-ban hatásos volt
  • mire megjelentek a rezisztens törzsek, felfedezték a penicillint, ami szintén 100%-ban hatásos volt
  • ma már vannak penicillin-rezisztens törzsek is
    • ezek aránya kb. 45%
    • a rezisztencia gyakran nem teljes
      • minimális gátló koncentráció meghatározása mellett használható penicillin vagy amoxicillin
    • a penicillin-rezisztens törzsek egyben rezisztensek makrolidre is
  • a penicillin-rezisztencia lehet magas fokú
    • ekkor III. generációs cephalosporinnal vagy glikopeptiddel kell kezelni
    • erre csak kórházban van lehetőség
  • az ulcus serpens corneae kezelésében a chloramphenicol szemcsepp 90%-ban hatásos

Enterococcusok

[szerkesztés]

Általános jellemzők

[szerkesztés]
  • azonos C poliszacharid és teikolsav
  • főként a melegvérű állatok és az ember bélcsatornájában élnek
    • ennek megfelelően mindegyikük képes szaporodni 40%-os epében
  • jellemző fajok:
    • Enterococcusok:
      • E. faecalis
      • E. faecium
    • nem Enterococcus D szerocsoportú Streptococcusok:
      • S. bovis

Tenyésztés

[szerkesztés]
  • véres agaron szürkésfehér telepeket képez
  • α-hemolízist okoz, vagy nem hemolizál (γ-hemolízis)
  • hidrolizálják az eszkulint és a pirrolidonil-β-naftilamidot
  • só- és hőrezisztens
    • 60 °C hőmérsékletet 30 percig elvisel
    • képes 6,5%-os NaCl jelenlétében szaporodni
  • tenyésztésére az E67 táptalaj alkalmas, amely festékeket tartalmaz

Patogenitás

[szerkesztés]
  • az ép immunrendszerű szervezetben elhúzódó, de nem súlyos fertőzést okoz
  • primer vagy szekunder immunszuppresszáltakban végzetes lehet
  • leggyakoribb patogének az E. faecalis törzsek

A fertőzés mechanizmusai

[szerkesztés]
  • regurgitatioval epeúti fertőzés
  • székletszennyezéssel húgyúti fertőzés
  • felfekvéses fekély
  • lábszárfekély
  • ételmérgezés
  • előrehaladott coloncarcinomában bakteriális transzlokáció esetén

Nosocomialis fertőzések

[szerkesztés]
  • a második leggyakoribb kórokozói a Staphylococcusok után
  • formái:
    • bélműtét után hasűri tályog
    • katéterezés után cystitis
    • tartós vénakanülnél endocarditis és sepsis

Rezisztencia és terápia

[szerkesztés]

Természetes rezisztencia

[szerkesztés]
  • penicillin-G-vel és V-vel
  • cefalosporinokkal
  • aminoglikozidokkal szemben
    • ez utóbbi lehet alacsony szintű is
  • ezek a rezisztenciaviszonyok nem jellemzők a nem Enterococcus D-szerocsoportúakra!

Antibiotikum-érzékenység

[szerkesztés]
  • amoxicillin
  • ampicillin
  • carbenicillin
  • vancomycin
  • teicoplanin
    • problémát jelent a vancomycin-rezisztens törzsek (VRE) megjelenése

Az előírt kezelés

[szerkesztés]
  • antibiogram nélkül:
    • amoxycillin
    • ampicillin-gentamycin kombináció
  • a törzsek 13%-a amoxicillin-ampicillin-rezisztens, ezeknél:
    • vancomycin
    • teicoplanin
  • a vancomycin-rezisztens törzsek (VRE) esetében:
    • MIC meghatározás szükséges
    • ezután szinergisztikus kombinációval lehet gyógyítani a fertőzést

Oropharyngealis Streptococcusok

[szerkesztés]

A S. viridans csoport

[szerkesztés]

Leggyakoribb tagjai

[szerkesztés]
  • S. mutans
  • S. mitis (mitior)
  • S. salivarius
  • S. sanguis

Biokémiai jellemzők

[szerkesztés]
  • fakultatív anaerobok

Patogenitás

[szerkesztés]

S. mutans

[szerkesztés]

S. anginosus

[szerkesztés]

Peptostreptococcusok

[szerkesztés]