Ugrás a tartalomhoz

Irányítószám/Pécs/NévadóiAcsády Ignác

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Acsády Ignác

Acsády Ignác utca

Acsády Ignác, születési nevén Adler Ignác (Nagykároly, 1845. szeptember 9. – Budapest, 1906. december 17.) zsidó származású magyar történész, publicista, író, az MTA levelező tagja (1888).
Több önálló monográfiáján kívül szerkesztőségi tagja volt a Szilágyi Sándor-féle Millenniumi történelemnek, illetve írója A magyar birodalom története és A magyar jobbágyság története című nagy szintéziseknek.
Az 1890-es években több részt (Magyarország három részre oszlásának története (1526-1608), Magyarország története I. Lipót és I. József korában) írt a Szilágyi Sándor-féle Millenniumi történelemben.
Legnagyobb és legismertebb munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet: A magyar birodalom története (I–II. 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett, s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökítette meg klasszikus magyarsággal. Írt genealógiai és heraldikai tárgyú cikkeket is.
Életének e nagy művét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, mikor Dudek János, a dogmatika tanára a hittudományi karon „Kritikai tanulmányok Acsády Ignác művéről" (1905) címen a dogmatika szempontjá­ból élesen megtámadta. Nemsokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt.
A rákoskeresztúri izraelita temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is Csánki Dezső, az Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet. Sírja ma a Kozma utcai izraelita temetőben található.