Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Zangrius

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

H E R A L D I K AZangrius

Jan Baptist Zangrius (? - Leuven, 1606.) kiemelkedő brabanti rézmetsző, kiadó, nyomdász és könyvkereskedő.

A neve leginkább Johannes Baptista Zangrius alakban ismert, de előfordul még De Sanger, de Zangre, Zangre, Zangré alakban is.

Zangrius életrajzi adatai

[szerkesztés]

Leuvenben 1595 és 1606 között dolgozott. Valószínűleg rokona volt Petrus Zangrius (1525 vagy 1559-1623 u.) és Philippus Zangrius (Zangher) (Leuven, 1585-1610) kiadónak és nyomdásznak.

Zangrius metszete Habsburg Albertről
Zangrius metszete Izabella infánsnőről
Zangrius Metszete Justus Lipsiusról
Metszetek Zangrius Album Amicorum c. művéből a címlappal
metszetek az Album Amicorumból a címersátrak előképével

Elkészítette I. Albert, Dél-Németalföld kormányzója (1601) és felesége, Izabella (1601), valamint Justus Lipsius (1601) portréjának metszetét, és ezeket beillesztette az Album Amicorum című művének 1602-es (esetleg 1605-ös ?) kiadásába, mely összesen 67 rézmetszetet tartalmaz: 46 női viseletet és ornamentális címerkeretet, 9 négyzet alakú ornamentális keretet és kartust, 9 kis címerrajzot, valamint 11 nagyobb címerrajzot.

Az üres címerpajzsokat ábrázoló metszetek valószínűleg mintaként vagy előre elkészített illusztrációként szolgálhattak, melyeket az adott hölgy vagy úr a címerével együtt elhelyezhetett az ismerőse emlékkönyvében (album [amicorum], Stammbuch, philotheca, onomatophylacium).

Ez a mű tartamazza egyben a címersátrak előfutárának egyik legkorábbi ábrázolását is (valószínűleg Jean-Jacques Boissard alapján).

A kis címeres táblák címerpajzsai általában üresek. A női viseletek Julius Goltzius táblái után készültek, melyek a következő műben találhatók: Jean Jacques Boissard, Habitvs Variarvm Orbis gentium. Habitz de Nations estra:[n]ges. Trachten mancherley Voelcker des Erdskreysz, Cum Priuilegio Caesaro, Cum Priuilegio Regio, 1581 [Mechelen, Caspar Rutz]


  • Művei:

Albvm Amicorvm Habitibvs Mvliervm Omniv[m] Natoinv[m] Evropae, tvm Tabvlis as Scvtis Vacvis in aes Incisis Adonatvm, Vt quisque et sÿmbola et insignia sua gentilitia in ÿs depingi commode curare possit; Lovanii Apud Ioannem Baptistam Zangrium. Anno 1599.


  • Zangrius metszeteinek kiadása:

Hollstein‘s Dutch & Flemish Etchings, Engravings and Woodcuts 1450-1700. Volume LVIII, I. Wyngaerden to Anthony van Zylvelt.Compided by Jeroen de Scheemaker, Edited by D. De Hoop Scheffer. Sound & Vision Publishers Rotterdam 2001, in co-operation with the Rijksprentenkabinet, Rijksmuseum Amsterdam. pp. 40-64.

  • Irodalom

Füßli, H. H. : Allgemeiner Künstlerlexikon, Zweiter Theil, Elfter Abschnitt, Zürich 1820

Hollstein, F. W. H.: Dutch & Flemish etchings, engravings and woodcuts 1450-1700, vol. 1-, Amsterdam 1949-87; Roosendaal 1988-93; Rotterdam 1995-

Icones Leidenses. De Portretverzameling van de Rijksuniversiteit te Leiden, Leiden 1973

Immerzeel Jr., J.: De levens en werken der Hollandsche en Vlaamsche kunstschilders, beeldhouwers, graveurs en bouwmeesters van het begin der vijftiende eeuw tot heden, 3 vols., Amsterdam 1842-43

Kamm, C.: De levens en werken der Hollandsche en Vlaamsche kunstschilders, beeldhouwers, graveurs en bouwmeesters, 6 vols. and suppl., Amsterdam 1857-64

Linnig, B.: La gravure en Belgique, Anvers 1911

Nagler, G. K.: Neues Allgemeines Künstler-Lexikon, 22 vols. München 1835-22

Rouzet, A.: Dictionnaire des imprimeurs, Libraires et éditeurs des XVe et XVIe siècles dans les limites geographiques de la Belgique actuelle, Nieuwkoop 1975

Simoni, A. E. C.: Catalogue of Books from the Low Countries 1601-1621 in the British Library, London 1990

Someren, J. F. van: Beschrijvende catalogus van gegraveerde portretten van Nederlanders, 3 vols., Amsterdam 1888-91

Singer, H. W.: Allgemeiner Bildniskatalog, 14 vols., Leipzig 1930-36

Thieme, U. and Becker, F.: Allgemeines Lexikon der bildenen Künstler, 37 vols., Leipzig 1907-50

Wurzbach, A. von: Niederländsisches Künstler-Lexikon, 3 vols., Wien and Leipzig 1906-11


Zangrius címerlapjának reprodukciója

Zangrius a heraldikában

[szerkesztés]

Egyes források a legrégibb heraldikai vonalkázási rendszer feltalálójának tartják, mely az 1600-ban kiadott Brabanti címerlapon látható. Mérete 49 x 56,3 centiméter (van Ettro a méretét helytelenül 55 x 37 centiméterben adta meg), címe: Jean Baptiste Zangre, Representation de l'ancienne et souveraine Duche de Brabant, ses villes, dignitez et dependences, comme Lothier, Limborghe et Pays de outre Meuse. Louvain, 1600. Készítette Arnold van Rincvelt, de „Zangrius címerlapja“-ként ismert. A címerlap eredetije a helmondi városi levéltárban található.

Zangrius eredeti címerlapja a helmondi levéltárból

A címerlap létrejöttének történeti hátterét az adta, hogy II. Fülöp spanyol király 1598. március 6-i végrendeletével Németalföldet elkülönítette Spanyolországtól és leánya, Izabella és Habsburg Albert főherceg házassága alkalmából (aki 1596 óta a tartomány kormányzója volt) önállóságot adott a tartománynak. A főhercegi házastársak 1599. szeptember 5-én ünnepélyesen vonultak be Brüsszelbe. Mivel Albert 1621-ben gyermektelenül halt meg, az ország a szerződés értelmében visszaszállt a spanyol koronára. (A temetésére készült 1623-as rézmetszetet Jacob Francquart, egy másik vonalkázási rendszer feltalálója készítette.) Albert szuverenitási proklamációjáról azonban több, a németalföldi városok és nemesek által kiadott címerlap is fennmaradt. A helmondi levéltárban található Zangrius-címerlap is ezek közé tartozik.

F. J. van Ettro közölte a címerlapot és úgy vélte (i. h. 211. l.), hogy annak színjelölési módszere teljesen megegyezik a ma is használt vonalkázással: „Particularly noteworthy about this chart is, that the metals gold and silver, and the colours red, blue, green and black, are rendered according to the same system of hatching by means of dots and stripes, as is being used to this day in modern heraldry“.

Azonban a ma is használt vonalkázási rendszer, melynek feltalálásaért Marcus Vulson de la Colombière és Silvester Petra Sancta versengett egymással, van Ettro véleményével ellentétben nem teljesen egyezik Zangrius rendszerével, de (miként az a címerlap eredetijéről készült nagyításon is látható) mindössze a fekete szín eltérő jelölésében különbözik attól. Így valóban kézenfekvő, hogy az elsőség Zangriust illeti és de la Colombière, illetve Petra Sancta ismerhette Zangrius címerlapját.

Zangrius az ovális pajzs alakú táblázatban a színek mezőjébe beírta az adott szín heraldikai francia és köznyelvi francia elnevezését: Or (arany), Argent (ezüst), Geulle [gueules] és Rouge (vörös), Azur és Bleu (kék), Sinople és Verd [vert] (zöld). Ezen színek vonalkázása megegyezik a ma is használt rendszerrel. Az egyetlen eltérést a fekete (Sable és Noir) szín jelenti. Miként az a nagyításon is jól látható, Zangrius a fekete jelölésére a függőleges és a (heraldikai) balharántos vonalakat használta, de a színjelölési tábla egy kis részén, a Sable és Noir feliratok között a kereszteződő vonalak is láthatók.

Zangrius vonalkázási táblázata, nagyítás a címerlap jobb alsó sarkáról

A címerlapon található címerek vizsgálatából az is megállapítható, hogy a kisebb tárgyak esetében Zangrius azokat vonalkázás helyett teljesen feketére festette, mint pl. Hannuit (Hannut) címerében az arany alapon a 3 fekete ollót és a fekete jelölésére néha a vízszintes és függőleges vonalak kereszteződése is előfordul (akárcsak a mai vonalkázási rendszerben).


Irodalom

[szerkesztés]
  • A címerlap leírása

F.J. van Ettro: The Heraldic Chart of Brabant by Zangrius for the year 1600. De Nederlandsche Leeuw, 1964, pp. 211-217

Lásd még

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  • A címerlap szkennelt változata az Eindhoven című könyvből való (első kiadása, 1965), melyet Erwin van Uden készített. A következő honlapokon érhető el:
  • A legjobb reprodukció lelőhelye:

[1]

További reprodukciók

[szerkesztés]

Zangriust érintő honlapok

[szerkesztés]

A helmondi levéltár honlapja és e-mail címe:

Cím: Gemeente Helmond, Postbus 950, 5700 AZ Helmond, The Netherlands