Heraldikai lexikon/Zászló

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Névváltozatok: lófarkas jelvény (buncsuk) <'kun, török zászló'> (Réthy 1890. 170.)

vexillum: záſzló (Pápai/Bod 645.), signum: jel, jegy, záſzló, tzégér, petsét, signa militaria (uo. 566.), Sacramento alicujus accedere: valaki záſzlója alá eskünni (uo. 8.), apluſtre, apluſtria vel apluſtra: hajó záſzlója, ki tetſzö́ ékeſsége, tzimere (uo. 53.), epidromus: hajó záſzló (uo. 236.), labarum: aranynyal íratott záſzlótska, kornéta (uo. 360.), standár: dandár, záſzló, standardum: fö́ záſzló (uo. 672.)

zászlópózna, zászló nyele <zászlórúd> (Éber László ArchÉrt. 1905. 194., 202.[1])

„Hamar lepedkőből zászlót alkotának
Egynehány zászlóval Makóra indulnak."
Tinódi (Czuczor-Fogarasi III/2. 1427. [2])


Rövidítések:

István ifjabb király 1257-es lovaspecsétjéről készült rajz. Szendrei szerint a kezében tartott zászló nem lobogós kopja, hanem két szárnyú (oriflamme) királyi sereg zászló.
Máriássy István sírköve, Markusfalva 1516. Szentrei szerint a kezében tornazászlót tart.
Szapolyai Imre nádor síremléke. Szentrei szerint a kezében tornazászlót tart.
Lobogós huszárkopja, Nagyszeben, a 16. század eleje
Zászlók a trón mellett II. András (1205-1235) denárának hátlapján (hasított zászlólappal)
Passióoltár garamszentbenedekről
A német-római birodalom [német-római királyság] (Zsigmond császár) zászlója a Sárkányrend jelvényével. Lap (23.) a Livro de Aurotos (1416 k.-1417) című portugál címerkönyvből. Egy ismeretlen portugál herold műve, aki részt vett a konstanzi zsinaton. (Manchester, John Rylands Library, Latin Ms 28)
Magyarország (Zsigmond király) zászlója a Sárkányrend jelvényével. Lap (77.) a Livro de Aurotos (1416 k.-1417) című portugál címerkönyvből.

"...gróf Zrinyi Miklós, a hadvezér és költő, kinek Vitnyédi István már 1663-ban azt írta, hogy Szatmár vármegye tisztviselőket választott és zászlókat osztott ki a kóborló német katonák ellen." (Borovszky, Arcanum DVD)

zászlócska https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Meyer_c%C3%ADmer

http://web.archive.org/web/20060208204558/http:/www.kwantlen.bc.ca/~donna/sca/flags/

http://digi.ub.uni-heidelberg.de/diglit/boeheim1890/0512?sid=b51af12b94a1143af0cad5a69cbf6aad

http://web.archive.org/web/20060108114445/http://www.kwantlen.bc.ca/~donna/sca/flags/norris.html

http://web.archive.org/web/20060118013023/http://www.kwantlen.bc.ca/~donna/sca/flags/oed.html

http://www.heraldsnet.org/saitou/parker/Jpglossf.htm#Flag

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-8-evfolyam/az-esztergomi-kereszteny-muzeum/tovabbi-gotikus-oltarok

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Martonitz_c%C3%ADmer

Vidukind krónikája szerint a kalandozó magyaroknak lófarkas zászlóik voltak. A sereg előtt kecskefejet, buzogányt és kardot is vittek. Báthori István lengyel királyként a kozákok hetmanjának hatalmi jelvényként Báthori Kristóf által buzogányt (vezérbotot), királyi zászlót vagy lófarkat és pecsétet küldött. (http://books.google.sk/books?id=EC8-AAAAYAAJ&pg=PA271&lpg=PA271&dq=meny+nurus&source=bl&ots=ghVME7s-rP&sig=icvra6WKRGAMoL79lbEBF2mPBcA&hl=hu&sa=X&ei=zeaDVNXkNoXSaMDEgvAD&ved=0CCIQ6AEwAA#v=onepage&q=meny%20nurus&f=false 151. lap)

http://www7b.biglobe.ne.jp/~bprince/hr/foxdavies/fdguide30.htm


https://books.google.sk/books?id=lytiAAAAcAAJ&pg=PA182&lpg=PA182&dq=ne+metalla+metallis,+colores+coloribus&source=bl&ots=x_hYzMNwxo&sig=DNiHzZnuZliFweEclqV-9phKOPs&hl=hu&sa=X&ved=0CDAQ6AEwA2oVChMIyNCtmZ71xgIVhrwUCh25Zw_d#v=onepage&q&f=false osztrák zászlók, 180. lap

Egy 600. körüli bizánci katonai kézikönyv (Sztrategikon), melyet Maurikios, valószínűleg maga Maurikios bizánci császár (582—602) szerkesztett, azt olvassuk, hogy a császári lovasságnál (Mauricius I 2, 2 et 6-8 ас 10) "...lovassági kopjájuk [gr: kontarion] középütt szíjjal legyen ellátva és lobogóval az avarok mintájára;..." (ArchÉrt. 1981. 81. [3])

1516-ban II. Lajos magyar király Bélay Borbást küldte követségbe I. Szelim szultánhoz, aki éppen akkor hódította meg Szíriát és Egyiptomot (1516-1517). A szultán Bélayt elvitte a meghódított területre, ahol a helyiek előtt őt a magyar királyként állította be és magyar módra zászlókat is készíttetett neki: "...ezenképpen [Szelim szulán] egész Egyiptomot, Alaxandriát és Mizirt és egyik részét Szerecsenországnak megvett vót, Bélayt ott es vele hordozta vót, kit az oda való népek előtt magyari királynak mondatott és hívattatott, vagy hatezer embert, boznaiakat, rácokat magyar módra őtöztetvén, és magyar módra zászlókat íratván, hogy a magyari király es őhozzája hallgatna, és segitségeül mellé jütt vólna, hogy ezzel inkább az országokat magához hajthatta vóna, amint meg is hajtotta vót."[1]

Mihály János: Székelyek hadizászlók alatt. Örökségünk [folyóirat, Székelyudvarhely] II. évf. 2008/4. szám [4]

A többszínű, ábra nélküli vagy ábrával ellátott zászlók, lobogók már az ókorban használatosak voltak. Elsősorban a különböző katonai egységek megkülönböztetésére használták. Ugyanakkor tájékozódási pontul szolgáltak az ütközetben, körülötte gyűltek össze a katonák, jelölte az uralkodó vagy csapatvezér helyét a csatarendben vagy a táborban, kijelölte a menetirányt, vele adtak jelt az előrenyomulásra vagy a visszavonulásra (hangtalan vezénylet) stb. A középkor folyamán a zászlóhasználat tovább „színesedett”, főként azt követően, hogy a címerek használata széles körben elterjedt. Már nemcsak a királyok, hanem egyes főurak csapatai, a különböző testületek, céhek is saját zászlóval rendelkeztek. A zászlóhasználat az állandó hadseregek létrejöttével (XVII-XVIII. század) még változatosabb lett. Más típusú zászlót használt a lovasság (ún. kornéta) és mást a gyalogság, sőt a kisebb katonai egységeknek (század, zászlóalj) is volt saját zászlójuk, amely hűségre kötelezte az egyes csapatokat, és igen nagy becsben tartották őket. Nem véletlen, hogy akinek a gondjára bízták, az életével felelt a megtartásáért. A zászlótartónak tehát bátor szívűnek, a hadakozásban jártas embernek kellett lennie. Annál is inkább, mert középkori hadiszokás szerint a sarkantyúját ütközet előtt leoldották, nehogy megfutamodjék a zászlóval.

Csíkszék zászlója 2008-4zaszlo1.jpg

Csíkszék zászlója

A középkorban a székely ispán (egyben erdélyi vajda) – aki jómaga is az ország zászlós urai közé tartozott – vezette a király zászlói alá a székely hadakat. A királyi zászló I. (Szent) László uralkodása alatt vörös színű volt. A korabeli feljegyzésekben azt olvashatjuk, hogy a király a kunok elleni csatában „az vér színű zászlót maga megragadta…” Vörös színű zászlóval, véres karddal vagy véres nyárssal mozgósítottak országszerte, háborúk és nagy veszélyek idején is. A mozgósítás eme módozata még a XVI-XVII. században is szokásban volt a székelyeknél.

Székely gyalogzászló 2008-4zaszlo2.jpg

Székely gyalogzászló

Akárcsak az erdélyi vajdaságnak, az önálló Erdélyi Fejedelemségnek is volt saját zászlója, amelyet forrásaink „ország zászlajának” neveznek, de színeiről csak annyit írnak, hogy nagy aranyos zászló volt. Ilyet kapott Perényi Péter 1526-ban Szapolyai János királytól Székesfehérváron, „az erdélyi vajdasághoz” (Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp., 1979. 157.). Bethlen Miklós említi önéletírásában, hogy Apafi Mihály fejedelem az 1681. évi hadjáratából megtérve, az ország zászlait, „egy nagy kék és három kisebb selyem-matéria aranyosokat mind magával hordozott, hogy a székes helyben (Gyulafehérvárt), quasi triumphando tegye le” (Kemény János és Bethlen Miklós művei. Bp., 1980. 728-729.). Más források is arról tudósítanak, hogy Erdély színei a kék és az aranysárga voltak (a három magyar szín mellett e két szín fordul elő több alkalommal is a fejedelmi pecsétek zsinórfonadékában).

A székelyek középkori zászlóhasználatáról szinte semmit sem tudunk. Adataink a kora újkorban, az Erdélyi Fejedelemség idejében szaporodnak meg. Ezek szerint az 1595. évi havaselvi hadjárat során Marosvásárhely lovassága a Mátyás király korabeli, azaz a még általa adományozott zászlóval vonult hadba. Ez a féltve őrzött zászló vörös színű volt, továbbá aranyozott betűkkel a következő szöveg volt ráhímezve: Jesus Nazarenus Rex Iudeorum.

Báthori-címeres hadizászló 2008-4zaszlo3.jpg

Báthori-címeres hadizászló 2008-4zaszlo4.jpg

Báthori-címeres hadizászló.jpg

Báthori-címeres hadizászlók

Számos erdélyi hadizászló színes rajza maradt ránk azokban a zászlókódexekben, amelyek a XVII. század elején készültek Prágában, és amelyeket a Drezdai Királyi Könyvtárban őriztek. Ezekről a zászlókról, amelyek nagyrészt 1599–1601 között kerültek az erdélyi hadszínterekről hadizsákmányként a császári udvarba, Mika Sándor és Thaly Kálmán tudósítanak először (Turul, 1893. 1. sz. 9–11. o., 2. sz. 93. o.). A korabeli csapatzászlók azonban legtöbbször a fejedelmek saját családi címereivel voltak díszítve. Ennek megfelelően a kódexekben szereplő 32 lovassági és 4 gyalogsági zászlón a Báthoriak címerét, a sárkányfogakat látjuk viszont, néhány esetben az alapszíntől elütő színben, két, egymásra keresztbe fektetett sávval (András-kereszt) együtt. Az 1595. évi hadjárat idején a régi szabadságjogok visszanyerésének reményében a feketehalmi táborba tömegesen özönlő székely „parasztok” hasonló zászlók alatt vonultak Havasalföldre, amint azt az akkoriban készült, csatajeleneteket ábrázoló rézkarcok is bizonyítják.

A zászlók között néhányon viszontláthatjuk a székelyek régebbi vagy újabb szimbólumait is. Marosvásárhely korabeli zászlaja fehér színű volt, rajta a következő címerrel: egy páncélos kar által tartott kardon átdöfve a medvefő és a szív, jobbról a holddal, balról a csillaggal. E zászló – amint azt a kódexkészítő (Puchner György, a szász választófejedelem egyik mérnökkari tisztje) megjegyzi – a prágai bemutatásnál nagy feltűnést keltett; nem tudták, hová való zászló, mire a császár magához vitette, és közelebbről megtekintette. A kódexben ott találjuk Udvarhelyszék zászlóját is a vörös keresztekkel. Ugyancsak e gyűjteményben feltűnik egy templomi zászló, amilyent a katolikus egyházban szokás használni (ún. keresztzászló). „Ez lila szín zászló, s a rajta levő kép a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázolja, a kereszt lábánál jobbról Mária, balról János apostol alakjával. A zászlón látható hold és csillag székely eredetre vallanak – írja Mika Sándor –, s aligha csalódunk, ha e zászlóban az egyetlen tisztán katolikus székely szék, ti. Csíkszék zászlóját véljük felismerni”. [1601. aug. 3-án, Mihály havasalföldi vajda és Giorgio Basta Goroszlónál legyőzte Báthory Zsigmondot. Másnap II. Rudolf császárnak 88 zászlót küldött Prágába, míg Basta csak 22-őt küldött. Mind a 110 zászlót lefestette Georg Puchner tüzértiszt 1601. aug. 21-én. A vízrestékkel készült rajzok ma a drezdai könyvtárban találhatók, vol. G. 81 -- Sz. L.[5][6]]

A gyűjteményből még két zászlót mindenképp megemlítenénk. Ezek közül egyik valószínűleg székely gyalogsági zászló, amelynek kék alapszínén fehér sáv, rajta két arany csillag, arany nap és arany András-kereszt látható. A másik egy monogramos zászló, amely a kutatók szerint a Székely Mózesé volt. A zászló szintén kék alapszínű, fehér sávval (és nem arannyal, ahogyan egyesek vélik!), rajta a Z. (ZEKEL) M. (MÓZES) monogrammal. E zászlók tulajdonképpen előképei a – napjainkban „székely zászlónak” nevezett – Székely Nemzeti Tanács zászlójának (kék alapon arany sáv, a felső kék sávon arany nap és ezüst hold), amelynek tervezője nemcsak ebből a két zászlóból, hanem a székely címer színeiből (a pajzs mezejének kékje, a nap aranya és a hold ezüstje) ihletődött.

András-keresztes hadizászló 2008-411.jpg

András-keresztes hadizászlók 2008-4zaszlo8.jpg

András-keresztes hadizászló 2008-4zaszlo9.jpg

András-keresztes hadizászló 2008-4zaszlo10.jpg

András-keresztes hadizászlók

Forrásaink arról is tudósítanak, hogy a zászlók uralkodói óhajnak megfelelően időközben színt is változtathattak. Thaly Kálmán szerint pl. Udvarhelyszék ősi „veres” zászlaját, hogy II. Rákóczi Ferencnek kedvébe járjon, 1707 áprilisában, a marosvásárhelyi fejedelmi székbe emeltetésének idején „veres-kék” színűre változtatta.

Forrásaink, a székely katonai összeírások számos székely „százas” (század) zászlótartójának a nevét is ránk örökítették. 1596-ban Kornis Farkas azon udvarhelyszéki jobbágyairól készült jegyzékében, akik az 1595. évi havaselvi hadjáratban a „parasztság közül” részt vettek, ott találjuk homoródalmási Kis Péter zászlótartó nevét (Székely Oklevéltár. Új sorozat. VII. 77.). 1604-ben az udvarhelyszéki Vas Péter hadnagy gyalogszázadának kénosi Nagy Imre, a Nagy Ferencének jásfalvi Virág Márton, a Kolumbán Ferencének olaszteleki Tobiás Tamás volt a zászlótartója. Az orbaiszéki, Vajna Mihály hadnagysága alá tartozó lovasoknak Kádár Balázs, a sepsiszéki Szép Antal gyalog hadnagy századának Deák Mihály, Sebestyén Péter századának Barlabás Máté, kézdiszéki Balogh György hadnagy századának markosfalvi Farkas István volt a zászlótartója (Székely Oklevéltár. Új sorozat. IV. 162, 164, 168, 187–189.).

Végezetül megemlítjük, hogy külön zászlai voltak a fejedelmi testőrségnek is. A „székely nemzetnek” kötelessége volt testőröket küldeni az udvarba (lovast és gyalogot egyaránt). Minden szék 100-100 lovast, akik időközönként váltották egymást. „Zászlóról, méltó felszerelésről és ruházatról a szék gondoskodott” – írja Rugonfalvi Kis István. „Minden szék zászlójának más színe volt (az Udvarhelyé vörös), egyik oldalára a fejedelem, másik oldalára a szék címerét hímezték”(A nemes székely nemzet képe. Bp., 1939. I. k. 162.). A gyalogok az ún. kék darabontok soraiban szolgáltak, valószínűleg Bethlen Gábor udvartartásának számadáskönyvében is szereplő „veres szélű kék tafota […] gyalog zászló” alatt (Udvartartás és számadáskönyvek. Közli Radvánszky Béla. Bp., 1888. I. k. 285.).



Régebben (és még ma is), amennyiben egy katonai alakulat zászlója elveszett vagy megsemmisült, az ellenség kezére jutott, azt az alakulatot fel kellett oszlatni.

Zászlófajták[szerkesztés]

zászló:

Rúdra, póznára akasztott lengeteg szövetdarab, melyet különféle jelül, jelvényül, czimerül, szertartási diszletül stb. szokás kitűzni vagy hordozni. Nemzeti zászló, melynek szövete az illető nemzet jelszinét viseli, pl. a vörös, fehér, zöld magyar nemzeti zászló. Testületek, czéhek zászlóji. Templomi zászlók, melyeket körmenetek, búcsújárások alkalmával hordoznak. Egy rudú, több rudú zászlók. Négyszögű, hosszúkás, fecske farkú zászlók. Mérnöki zászló. Tornyokra vásárokon kitűzött zászlók. Tengeren vagy folyókon levő, hajókon lengő zászlók. ... Hadi zászló, mely alá, mint mondani szokás, bizonyos számú katonákból álló sereg esküszik, s melyet hadi gyakorlatok alkalmával és harczban előttök visznek.

zászlóanya: A zászlónak ünnepélyes fölszentelésekor egyik főszerepet vivő hölgy.

zászlószentelés: Innepélyts egyházi szertartás, midőn a pap valamely testület újdonúj zászlóját megáldja, a fölavatja. (Czuczor-Fogarasi VI/6. 1200-02. [7])

lobogó:

Különösen főnévül véve am. zászló, nevezetesen, hosszúkás, fecskefarkú, mely minden lebbentésre lobog. ... Hadi lobogó. ...
„Lobogójok sárga, zöld színek oszlatják,
Kiknek tafotáit szelek hajtogatják."
Gyöngyösi István.
...
„Véres zászlók alatt
Lobogós kópiát
Vitézek ott viselik."
Balassa B.
(Czuczor-Fogarasi III/2. 1513. [8])

Habos lovon fut egy vitéz, vérlobogó kezében. (Czuczor) (Czuczor-Fogarasi II/2. 1271. [9])

LÜBÖG , (lüb-ög) önh. m. lübög-tem, —tél, —ott. A ,lobog' szó módosulata ; mondják különösen a hajóvitorláról, ha t. i. annak éle (vagy oldalti széle : széle fölülről alá) a szél irányával egy vonalba esvén, a vitorla majd ide majd oda vág át és csat tog. Gyakran egy értelemben használják a német labbern és wappern szókkal, melyekkel azon hangot akarják kifejezni, melyet ily csapkodó vitorlánál hallunk. (Kenessey Albert). <Czuczor-Fogarasi szótár III/2. 1577. [10]>

A miklósvári járási (Háromszék vármegye, Magyar Királyság) levente-parancsnokság segédzászlaja 1940 és 1944 között

zászlócska: (lengő; segédzászló, Sz. L.; en: pennant) A kopja csúcsa alatt elhelyezett kis (csúcsos) zászló.

kopjazászló: (lobogókopja; Szendrei 1905. 122.[11]) a kopja, lándzsa, dárda csúcsának (fecskefarkas) kis zászlója. "A lándzsás kopja lobogója két hosszú keskeny ágú." (Szendrei uo.)

címerzászló (standard, mindkettő Püspöki, Zseliz 23.; standár Pandula/Kollega III. 132.): az oldalainak aránya gyakran 1:1. Mivel egy magasrangú személy vagy hivatal reprezentatív zászlója, a közepén gyakran van címer és a széleit (arany) díszrojtok ékesítik, esetleg a mező széleit díszkeret veszi körbe. Más meghatározásban (Pandula/Kollega) a standár "négyzet alakú, kisebb méretű, könnyű, különböző lovassági csapatok által használt katonai zászlótípus."

standár - dandár:

Dandár, Az újabb hadi nyelven a hadseregnek oly osztálya, mely több zászlóaljból sőt ezredből állhat. (Brigade). Valószínűleg a franczia étendard, német Standarte, olasz stendardo után módosított szó. (Czuczor-Fogarasi I/II. 1182. [12])

Az angolban a standard keskeny, elvékonyodó, néha fecskefarkú, gyakran rojtos szélű zászló, melynek a hossza a tulajdonosa rangját is kifejezte, a lovag négy yard hosszú zászlójától az uralkodó (a szuverén fejedelem) kilenc yardos zászlójáig. A hosszában két színre osztották, melyek a tulajdonos címerjelét, címerének ábráit és általában a jelmondatát is tartalmazták egy szalagon, de sohasem a címerét. Úgy tűnik, hogy kizárólag ünnepeken, hadiszemléken használták. A középkorban a használatukkal kapcsolatban nem léteztek szabályok. A brit heroldok által napjainkban is adományozott standárok alakja már szabályozva van. A tulajdonos címere a zászlófőben (chief) található, a címerjel (néha a sisakdísszel együtt) a lobogórészen (fly) található, melyet átlósan a jelmondat szel keresztül. A lobogórész színe lehet egyetlen szín vagy kettő, mely a (fő) címerábra (ordinary) mázait tükrözi vissza.

Hamar egy Kornétot fogott Standárjával,
Ezt-is Grófhoz [Benyovszky] hozta, szép paripájával.
....
Gyalog Zászlót kettőt, 's három lovas Stándárt
Nyertek: az ellenség szenvedett itt nagy kárt.
...
Hozzájok egy hajó itten közelített,
Melly-is szép Zászlókkal vala ékessített.
...
Egy óra múltával jöve három hajó,
Olly fejér Zászlókkal, mint a' le-esett hó.
...
Más nap harmintz hajók megintlen jövének,
Mellyeken sok színű Zászlók lebegének.
...
Egy hajóra való Zászlót önn tzímjével,
Hogy bátran járhasson mindenütt jelével,
...
A' Japóni Zászlót a' Gróf ki-tétette
Az hajóra; úttyát leg-ottan követte.
...
Portugalliai Zászló réve partyán
Lobogott: a' Gróf-is eztet itt meg-látván,
...
Ez meg-esvén, mindjárt a' várnak fokára
Ki-tette a' veres zászlót, és tudtára

Az egész szigetnek ez által adatott,
Hogy már az háború meg-határoztatot.
...
Gróf ki-ment: Zászlókat főldig le-hajtottak
A' Truppok, az után a' főldre le-raktak
...
Védelmekre egy kis álló hadi Testet,
Három Liliomot Zászlóikra festett.
(Gvadányi József: Rontó Pál. 1793)[13]

Középkori és mai angol standár
Középkori bandériumok
Keresztes hadjáratra induló lovagok, a lándzsájukon pennonokkal
Eltérő alakú pennonok

bandérium: (en: banner) címeres zászló

Az angolban a banner négyzet vagy felállított téglalap alakú címeres zászló, melyet a bárók (barons), zászlós lovagok (knights banneret), fejedelmek (princes) és az uralkodó (sovereign) használt. A tulajdonosa címerét tartalmazta és mindazok zászlójaként szolgált, akik a követői voltak, valamint a parancsnoksága alá tartozó hadtestekhez tartoztak. A rangban a lovagok fölött álló zászlós lovagokat kivételes vitézség felmutatása után a csatatéren maga az uralkodó emelte erre a rangra. A ceremónia során a pennonjukról levágták a farkakat (points), miáltal az egy kis bandérium (banner) avagy banneret lett. A címeres bandériumok (banners) azonban nem korlátozódtak csak a zászlós lovagokra, hanem a középkorban a hajók vitorláin is megjelentek. A királyi bandérium (Royal Banner; nem a királyi standár: Royal Standard) az uralkodó bandériuma volt. Mindig felhúzzák, ha az uralkodó otthon tartózkodik és mindenféle közlekedési eszközön (autó, vonat, hajó, repülő) megjelenik, amellyel utazik. Manapság minden brit címerviselő személynek joga van bandériumot viselni, amelyeket főként a helyi önkormányzatok és a nagyobb vállalatok használnak az épületeiken. A bandériumokon megengedettek a negyedelések (quaterings), a címertörés jegyei és eltérései (cadency marks, and differences) (ahogyan azt a tulajdonos a címerén is viseli), de a sisakdíszek (crests), címerjelek (badges), pajzstartók (supporters) stb. és az egyesítések (impalements: két címer használata egy pajzson) nem használhatók.

pennon:

Az angolban a pennon a bandérium (banner) kisebb változata. Ez is keskeny, csúcsos, gyakran fecskefarkú és rojtos szélű volt. A lovag viselte, közvetlenül a lándzsája csúcsa alatt. A kis mérete arra szolgált, hogy jól látható legyen, ha a lándzsát vízszintesen tartották (és ne akadályozza a harcot). Az uralkodó jelképét vagy címerét tartalmazta vagy a pajzsa fő jelképét.

kornéta: nagyméretű zászló; "...arany rojttal szegett és hímzett kis négyszögletű zászlót..." (Szendrei 1905. 122.[14])

Ranglobogó, (rang-lobogó) ösz. fn. Négyszögletű zászló, mely árboczra tűzve a zászlóstiszteket kitüntető jel. (Kommandoflagge. Kenessey). V. ö. RANGSZALAG. <Czuczor-Fogarasi szótár, V/2. 437. [15]>

Rangszalag, (rang-szalag) ösz. fn. Háromszögű, majd kétcsúcsu lobogó, mely árboczra vonva csapatparancsnokok kitüntetési jele. (Stander). Alsóbb osztályú kitüntető mint a ranglobogó. (Kenessey Albert). <Czuczor-Fogarasi szótár, V/2. 437. [16]>

templomi zászló:

Guidon

guidon:

gonfannon:

békezászló: Zászló, vagy akármily lobogtatott kendő, melyet békejelül kifüggesztenek. A békezászlót kitűzni a vár fokára. Békezászlóval érkező követség. (Czuczor-Fogarasi I/2. 532. [17])

boncsok: Lófarkszőrből álló boncs, azaz , fürt , rojtos czafrang, melyet a török hadi főtisztek viselnek turbánjaikon. Ugyanezt használják hadi zászlókul is. (Czuczor-Fogarasi I/2. 727. [18])

dsidalobogó [dzsidalobogó]: Kisded feketesárga lobogó az austriai dsidás lovasok dsidájan. (Czuczor-Fogarasi I/2. 1325. [19])

előzászló: Zászló, mely a többi között legelül vitetik, vagy föl van tűzve. Előzászló a búcsujárásban, a hajón. (Czuczor-Fogarasi II/1. 250. [20])

fecskefark: Átv. ért. olyan formára szabott, készített valami, milyen a fecske farka, pl. fecskefark a zászlón. ... Fecskefarkú csótár, zászló, lobogó. (Czuczor-Fogarasi II/1. 626. [21])

hajólobogó: A hajó árboczára vagy farára tűzött lobogó, mely a hajóvezérnek, parancsnoknak rangját, vagy az illető országot, nemzetet jelenti egyszersmind. Franczia, angol, magyar nemzeti hajólobogó. (Czuczor-Fogarasi II/2. 1315. [22])

háromféle [lobogó]: Háromféle szinű kelméből készült lobogó, zőldből, fehérből és vőrősből.(Czuczor-Fogarasi II/2. 1424. [23])

homlokzászló: A homloksorban vitetni szokott zászló. (Czuczor-Fogarasi II/2. 1663. [24])

lófark: A tatárok és ozmánoknál a zászló képét visel hadi jel , mely egyszersmind a vezérek alsóbb vagy felsőbb rangjának kimutatására szolgál, mert mennél nagyobb a vezér rangja, annál több lófark vitetik előtte, s tűzetik sátora elé. A császárnak a táborban hét, a nagyvezérnek öt, a többi pasáknak három, kettő, vagy egy lófarku diszjelök van. (Czuczor-Fogarasi III/2. 1520-21. [25])

manus: "hadi sereg, tsoport v. tsapat katonaság; mivel a mint némellyek állítják, a zászlójokon kéz vólt." (Mokry 1823. 321.)

manipulus: "marok, kéve, kötet, (p. o. széna, a' millyet a' régi időkben Rómában zászló helyett a' katonák elött vittek.). 2., bizonyos számú katonaság, – egy zászló állja." (Mokry 1823. 321.)

signum: "5. zászló (mivel a' Régieknek zászlójok állatoknak képeikkel vóltak felékesítve.)" (Mokry 1823. 505.)

vexillum: "zászló, tábori-zászló. 2., a' Római Fö-Vezér sátorára kifüggesztett, zászló forma darab veres posztó, (annak jeléül, hogy a katonák, tovább, vagy ütközetre indúljanak.)" (Mokry 1823. 599.)

mérőzászló: Póznára akasztott kis zászló, melyet a mérnökök használnak. (Czuczor-Fogarasi IV/1. 502. [26])

seregzászló: Hadi zászló, melyhez bizonyos számú vitézekből álló sereg tartozik. (Czuczor-Fogarasi V/4. 796. [27])

vásárzászló: Községi, vagy földbirtokosi zászló, melyet a vásár ideje alatt valamely magasabb helyen kitűznek. Néhutt ezt már néhány nappal a vásár előtt szokták tenni. (Czuczor-Fogarasi VI/4. 854. [28])

vérlobogó: Vérszínű kelméből készített lobogó. Átv. veres, vagy vérrel festett lobogó, mely alatt az illetők élethalálra küzdeni készek. (Czuczor-Fogarasi VI/5. 946. [29])

vérzászló: Halálos harczra hivó, vezető hadi zászló. (Czuczor-Fogarasi VI/5. 961. [30])

vezérzászló: Keskeny, rövid, vagy nyelvidomú zászló, mely a tengeri hadvezér hajójának nagy árboczán lengedez. (Czuczor-Fogarasi VI/5. 1002. [31])

Irodalom[szerkesztés]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_z%C3%A1szl%C3%B3inak_k%C3%A9pt%C3%A1ra

Mika Sándor: ERDÉLYI HADI ZÁSZLÓK 1601-BŐL. (Turul 1893/1. 9-11. Arcanum DVD)

http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1129.pdf

Kovács János[32]: Hadi exercitium (1746). Igyekezett megmagyarosítani a vezénylési nyelvet. Leírja a zászlószentelést. (54. l.) [33]

Somogyi Győző: HUNGARIAN MILITARY FLAGS - MAGYAR HADIZÁSZLÓK. Budapest, 2013 [34]

Cs. Kottra Györgyi: Magyar zászlók a honfoglalástól napjainkig. Budapest, 2011

Pálffy Géza: Jankovich Miklós zászlótörténeti iratgyűjteménye; A Szepesi Kamara rendelete Podbélányi Mihály kamarai pénztárnokhoz Homonnai Drugeth György újonnan beiktatott tokaji főkapitány zászlója készítési költségeinek elszámolásáról, 1641. március 31., Kassa. In: Jankovich Miklós (1772–1846) gyűjteményei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2002. november 28–2003. február 16. Szerk.: MIKÓ ÁRPÁD. (=A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, 2002/1.) Bp., 2002. 300–302.: No. 283–284.

Veszprémy László http://docplayer.hu/40470305-A-hadtorteneti-intezet-es-muzeum-konyvtara-v-e-s-z-p-r-e-m-y-l-a-s-z-l-o-lovagvilag-magyarorszagon.html -- 146-154.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar emlékírók 16-18. század. Budapest, 1982. 8. (Zay Ferenc 1505-1750)