Heraldikai lexikon/Tompos Ernő

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Tompos Ernő (Sopron, 1907. március 2. – Sopron, 1989. május 13.) soproni építész, heraldikus, ex libris-gyűjtő.

Tompos Ernő
Tompos Ernő egyik exlibrise
Tompos Ernő díja

Régi soproni családból származott. Apai részről a Neuberger család leszármazottja, amelynek őse, Mihály, 1701-ben nyert polgárjogot a városban. Édesanyja Hauer Mária volt. Német nyelvű kötődései ellenére 1933-ban a nevét Neubergerről nagyanyja, Tompos Etelka után magyarosította. A Tomposok a Csorna melletti Jobaházáról származtak. A soproni Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, közben nyaranként kőművesinasként kitanulta a szakmát is. Diákkorában cserkészfutárként teljesített szolgálatot a soproni népszavazás idején. A budapesti műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett, majd Sopron város szolgálatába állt statikusi munkakörben. A második világháború után városi mérnökké nevezték ki. 1945-ben megnősült. Házassága révén rokonságba került Magasi Artúrral, a soproni, majd pannonhalmi bencés paptanárral, költővel, irodalomtörténésszel. A háború után részt vett a romok eltakarításában és a műemlékek restaurálásában. Nyugdíjba vállalati főmérnökként vonult 1967-ben, 60 éves korában. Négy évvel később a méltatlanul alacsony nyugdíja miatt ismét munkát vállalt a városi tanácsnál, majd az Ingatlankezelő Vállalatnál és 1980 szeptemberétől kezdve az újra megnyitott Központi Bányászati Múzeumban, ahol élete utolsó nyolc évében dolgozott tárlatvezető-teremőrként, de itt is jóval többet nyújtott, mint amit szerény beosztása megkövetelt volna. A múzeum két teremben mutatta be a magyar pénzverés történetét Szent István korától 1849-ig. A látogatások szünetében fordításokkal segítette a múzeum munkáját. Részt vett az intézmény addigi legnagyobb vállalkozásában: Georgius Agricola 1556-ban latin nyelven írt, De re metallica című könyve első magyar kiadásának előkészítésében.

Egyetemi évei után művészettörténész akart lenni. Terveit a háború kitörése akadályozta meg. A diploma megszerzése után is tovább tanult a Miskolci Jogakadémián, jogi doktorátust szerzett. Közben Rómában tett tanulmányutat, ahol a Collegium Hungaricum tagjaként művészettörténeti előadásokat hallgatott. Szülővárosáról több tudományos értékű értekezést jelentetett meg. Handler Ferdinánd építész és családjának többi építész tagjai című munkáját a Magyar Tudományos Akadémia jutalmazza (Soproni Szemle. 1962, 17). Kiadványaihoz és exlibriseihez Sterbenz Károly (1901-–1993), ismert soproni grafikus készített illusztrációkat, illetve grafikákat.

Főleg a címertan érdekelte. Cikkei fele, 31 foglalkozik címertannal. Úttörő tanulmányában (Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre) már 1942-ben hangsúlyozza, hogy címereik, pecsétjeik nemcsak a nemeseknek vannak, hanem a polgároknak, sőt parasztoknak is. Az 1950-70-es években szinte egyedüliként foglalkozott nyilvánosan magas színvonalon a heraldikával. Feldolgozta egyes jelentős soproni személyiségek címereit, Sopron városának középkori heraldikai emlékeit, a céhek és a polgárok címereit, és eljutott a korabeli művészek érmeinek, plakettjeinek elemző leírásáig. Kiállításokat rendezett, melyhez a saját heraldikai gyűjteményét is felhasználta.

Kísérletet tett a polgári címereken előforduló különleges jelképek nevezéktanának kidolgozására. Heraldikai tárgyú cikkei közül jelentősek A soproni pékmúzeum heraldikai emlékei (SSz. 1976, 160), a Soproni múzeumok címeres céhemlékei (Arrabona 1968), a Storno-műterem (Műemlékvédelem 1957, 121), a Címertani adalék a soproni Szent Mihály templom építéstörténetéhez (Művészettört. Ért. 1954, 264). Ismertette Lackner Kristóf és Rauch András címerét (SSz. 1971, 208; 1974, 66). A korszak és a címertani elemzés szempontjából az egyik legértékesebb tanulmánya az Antwerpenben 1494-ben tartott lovagitorna képe a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban (Savaria 1971–72, 503.).

Munkásságának híre átlépte a szigorúan őrzött határokat is. 13 cikkét közölték német, osztrák és svájci heraldikai szakfolyóiratok. Többek között az Adler (1974) és Rada (1975) című heraldikai folyóiratban közölte a soproni levéltárban található mai osztrák, illetve akkori csehszlovák területen keltezett címeres pecséteket. Címertani munkásságának elismeréseként 1974. szeptember 12-én a magyar szakemberek közül Tompos Ernőt elsőként tüntették ki az Academia Internationalis Heraldica (Nemzetközi Címertani Akadémia) javaslatára 1971-ben alapított Arvid Berghman-díjjal, a heraldikai kutatások terén végzett munkájáért. A címerekkel díszített és a nevét viselő plakettet a budapesti svéd nagykövetségen vette át 1981. április 28-án, a szakterület megbízott jeles külföldi és magyar képviselőinek jelenlétében.

Művei[szerkesztés]

  • A soproni bencés templom jótevı családjának kérdéséhez. SSz. 1940. 30–31.
  • Adalékok a Tompa család történetéhez. Magyar Családtörténeti Szemle 1942, 8–10.
  • Címeres pecsétek, különös tekintettel a polgári címerekre. SSz. 1942, 42–54.[1] [2] [3] [4]
  • Adatok a nemes Fejér család történetéhez. Magyar Családtörténeti Szemle, 1943, 154–155.
  • Címertani adalékok a soproni Szent Mihály templom építéstörténetéhez. Mővészettörténeti Értesítő 1954, 264.
  • Szép Sopron – veszélyes Sopron. Soproni Műszaki Szemle 1955, 1–4.
  • Hozzászólás a II. ötéves terv irányelveihez. Soproni Műszaki Szemle 1956. 14–19.
  • A Lábas-ház megújhodása. SSz. 1956, 73.
  • A Stornó-műterem. Műemlékvédelem 1957, 121. Műemlékvédelem. Műszaki Élet 1957. ápr. 4.
  • Sopron romantikus épületei. Művészettörténeti Értesítő 1958, 177–189.
  • Eltűnt műemlékeinkről és a megmaradottak védelméről. SSz. 1958, 310–318.
  • Hozzászólás Winkler Oszkár cikkéhez. Műemlékvédelem 1959, 177.
  • Üreges kézi falazó elemek alkalmazása. Iparitanuló-képzés 1960, 26–28.
  • Újjáépítések. SSz. 1961, 148–150.
  • Handler Ferdinánd építész és családjának többi építész tagja. SSz. 1962, 17–32.
  • Arany éremlelet Sopronban. Az Érem 1963, 92.
  • Szobafestő és mázoló tanulók vizsgája az NDK-ban. Iparitanulóképzés 1963, 32.
  • Arany éremlelet Sopronban. SSz. 1964. 83.
  • A XIX. század építészete Sopronban című kiállítás ismertetése. SSz. 1965, 280–283.
  • Handler Ferdinánd vázlatkönyve. SSz. 1966, 259–260.
  • Címertani kiállítás ismertetése. SSz. 1967, 86–88.
  • Címeres céhemlékek a soproni múzeumokban. Arrabona 1968, 107–121.
  • Ödenburg als Fundort von Hausmarken und Steinmetzzeichen. Der Tappert. Wiesbaden, 1968, 29–35.
  • Dr. Christoph Lackner. Das Salzfass III. Tittmoning, 1969, Heft 2, 33–35.
  • Soproniak címerei egy német heraldikai könyvben SSz, 1969, 360–362.
  • Soproniak középkori pecsétei. Soproni szemle, XXVI. (1973) 289-306. l. [5]
  • Stöckert Károly ifjúkori műveiről. SSz. 1975, 83.
  • Ergänzungen zu M. Sz. de Vajays Artikel. Archivum Heraldicum. Neuchâtel. 1975, Bulletin N° 3–4. 49.
  • Renner Kálmán soproni vonatkozású érmei és plakettjei 1958–1974. SSz. 1975. 177–187.
  • Antwerpenben 1494-ben tartott lovagi torna képe a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban. Savaria 1975, 503–522.
  • A soproni pékmúzeum heraldikai emlékei. SSz. 1976, 160–167.
  • Středověké pečeti týkající se ČSL v Šoproňském archivu (dř. Ödenburg). Listy genealogické a heraldické společnosti v Praze 4. Praha, 1976, 16–18. [6]
  • Sopron címeres mőemlékei. Arrabona 1976, 145–173.
  • Schleiffengrad Mihály soproni kovácsmester pecsétje. SSz. 1977, 75–76.
  • Egy soproni polgárcsalád (a Reischek) genealógiai és heraldikai emlékei. PAB-VEAB Évkönyve, II. k. Pécs 1977, 169–172.
  • A régi soproni városháza újkori története és az új városháza (tanácsháza) építéstörténete. SSz. 1977, 212–333, 298–320.
  • Emlékérmek (Sopron városi rangra emelésének 700. évfordulójára). SSz. 1977, 247–249.
  • Bürgerwappen in Ungarn. Der Herold. Berlin, 1977, Heft 11, 237–242.
  • Ein Zweig der Familie Blagay in Westungarn. Adler, Wien, 1977, Heft 4, 121–122.
  • Sopron megyei címeres pecsétek. SSz. 1978, 81–83.
  • Ein Bild des in Antwerpen im Jahre 1494 abgehaltenen Turniers im Franz-Nádasdy Museum in Sárvár. Kongressbericht. Stuttgart, 1978. 183–192.
  • Magassy, Stephan: Die Familie Magassy von Nemesmagassi. Könyvismertetés. Archivum Heraldicum 1978, Heft 1–2. 24.
  • Füredi Oszkár építész. Magyar Építımővészet 1979. 54–55.
  • Wappengeschmückte Lebzeltenmodel. Oberösterreichische Heimatblätter 1979. 229.
  • Bünker János Rajnárd (1863–1914). Megemlékezés. SSz. 1979. 357–361.
  • Husarenturniere. Archivum Heraldicum. Neuchâtel, 1982, Bulletin N° 1–2, 2–4.
  • Ein Wappengeschmückter Wandteppich. Ars Decorativa 7. Bp., 1982, 91–98.
  • Soproni polgári címerek a Szent Mihály Testvérület könyveiben. SSz. 1982, 326–334.
  • A Freiseisen bányászcsalád polgári és nemesi címerei. BKL Bányászat 1983, 641–643.
  • A Freiseisen bányászcsalád polgári és nemesi címerei. SSz. 1984. 66–70.
  • Barcsay-Amant Zoltán 14 kötetbıl álló genealógiai könyvsorozatának kritikája. Adeliges Jahrbuch. Luzern, 1982, 458–459.

Irodalom[szerkesztés]