Heraldikai lexikon/Szilágyi Sándor

Szilágyi Sándor.

Ismertető szöveg: «A magyar nemzet története» szerkesztője és írói. «A magyar nemzet története» czímmel megindult jeles munka, a melyet Szilágyi Sándor szerkeszt és az Athenaeum bocsát közre, kétségtelenül egyik legmaradandóbb emléke lesz az ezredéves multunkat ünneplő szellemi törekvéseknek. Bármily különféle, fontosabbnál fontosabb nyilvánulásait állítsa elénk a magyar genius a műveltségnek minden ágában: első sorban történetiróinkra vár az a nagy feladat, hogy tiszta világításban mutassák be az átélt hosszú idő viszontagságos küzdelmeit a most élő nemzedéknek. Csak akkor ünnepelhetjük valódi lelkesedéssel hazánk megalapításának ezredik évfordulóját, ha megismerjük a letűnt századok történelmét; ha tudjuk, mily vészes hányatásokon kellett nemzetünknek átesnie, hogy államalkotó erejét nemcsak megőrizze, hanem gyarapítsa, szilárdítsa is. Csak akkor fogjuk valódi kegyelettel őseink emlékét ünnepelni, ha lelki szemeink elé állítva látjuk azt a nagy munkát, a melylyel a mai Magyarország alapjait megvetették. E gondolat ösztönözte a magyar történetirókat az említett nagy mű létesítésére; ez serkentette a derék szerkesztőt, Szilágyi Sándort, hogy kiváló történettudósaink sorából épen azokat nyerje meg vállalatának, a kik egy-egy korral már régebben behatóan foglalkoztak, tehát közreműködésük már eleve biztosíték a tudományos sikerre nézve. Magától értetik, hogy nem minden kiváló történetírónk vesz részt a mű írásában; de a kik részt vesznek, régiek és újabbak, valamennyien nagy buzgalommal végzik feladatukat. Midőn ez alkalommal történetíróink közül bemutatjuk a nagy szabású mű íróit: első sorban magáról a szerkesztőről, lapunk rég ismert munkatársáról szólunk, a ki félszázados írói pályáján úgy is mint tudós, úgy is mint az ifjabb tehetséges írók serkentője, egyformán nagy szolgálatokat tett a magyar tudományos életnek. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 8.)

Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. augusztus 30. - Budapest, 1899. január 12.) magyar történész, az MTA rendes tagja, Szilágyi Ferenc történész (1797-1876) fia. ... 1878. október 7-én a magyar királyi tudomány-egyetemi könyvtár igazgatójává nevezték ki. 1895-ben a kolozsvári egyetem bölcseleti kara tiszteletbeli doktorrá, 1896. június 2-án a bécsi cs. és kir. tudományos Akadémia külföldi levelező tagjává választotta. Alelnöke volt a magyar heraldikai és genealógiai társaságnak s a székely művelődési és közgazdasági egyletnek. 1896. november 26-án miniszteri tanácsosi címet nyert. 1897-ben hetvenedik születésnapja emlékére tisztelői bronzemlékérmet verettek, melyet a magyar történelmi társulat június 21-i gyűlésén ünnepélyesen nyújtottak át neki. (Forrás: Wikipédia)

Szilágyi Sándor magyar történész, az MTA rendes tagja. Jogi és bölcsészeti tanulmányait Kolozsvárt végezte. A forradalom idején Pestre ment és a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lett. A szabadságharc után irodalmi folyóiratok kiadásával kísérletezett. A Magyar Emléklapnak 10, a Magyar Írók Füzeteinek 4, a Pesti Röpiratnak csak 10 füzete jelent meg, mivel a rendőrség a szabadságharc emlékeit idéző versek közlése miatt mindegyiket betiltotta. Az 1851-ben kiadott Nagyenyedi Album c. irodalmi évkönyvének II. kötetét is elkobozta a rendőrség és több más önálló munkáját is. 1852-től a kecskeméti ref. kollégium matematikatanára, 1853-tól Nagykőrösön tanított, többek között Arany János, Mentovich Ferenc volt a tanártársa. 1867-ben br. Eötvös József a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba titkárnak nevezte ki. 1878-tól a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója. Az 1850-es évek küszöbén a szabadságharcról közölt írásokat, utóbb főleg Erdély 16 - 17. sz.-i történetéről dolgozott fel és tett közzé sok adatot, okiratot: 1875-ben a Századok szerkesztését vette át, majd megindította a forrásközlő Történeti Tár c. folyóiratot (1878) és a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatát (1885). Kiterjedt tudományos szervező munkát folytatott. Kiadta az Erdélyi Országgyűlési Emlékek (1540-1699) sorozatát, szerkesztette a millennium alkalmából kiadott 10 kötetes Magyar Nemzet történetét. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)