Heraldikai lexikon/Szerkezeti heraldika
A címere belső szerkezeti összefüggésein alapuló címertani vizsgálat.
Névváltozatok: codificatori iskola (Deák Farkas, Turul 1883/3. 110.[1])
Ehhez hasonló szemléletet vallott Püspöki Nagy Péter is (Zseliz város címere. Pozsony, 1976. 23-34.), de ő ezt nem nevezte és tekintette szerkezeti heraldikának, hanem a kérdést a szimbólumok (a beszélő címerek), a címerművészet oldaláról, az új címerek létrehozásnak elveit vizsgálva fektette le, a megközelítése mégis nagyon jól lefedi a szerkezeti heraldika elvét, nagyon jól megragadja azokat a fő szerkezeti elemeket, melyek meghatározzák az egyes címerek szerkezeti felépítését: "Mi a címerek helyességének kritériuma? A történetiség, a használat időtartama avagy a heraldikai hibátlanság?
Sokan vallanak olyan nézetet, hogy a címerek legfontosabb értékmérője azok történelmi múltja, régisége. Ezért elutasítanak mindennemű beavatkozást a címerek heraldikai szerkezetébe. A heraldikai források tanulmányozásában elmélyülve azonban bárki rögtön észreveszi, hogy a látszólagosan egységes, szilárd szabályokat követő heraldikai alkotások különféle, főként időszaki befolyások által eltorzult csoportokra bomlanak. Köztök gyakran találunk címereket, melyek heraldikai szempontből lehetetlen alkotások, és különféle korok divatjainak ártalmas jegyeit viselik magukon. A jóhiszeműen egységesnek tartott heraldikai alkotásokban, néhány város és a volt mezővárosok esetében nagy kilengéseket, értelmetlen és furcsa változásokat találunk. ... Rozsnyó város címere első előfordulásának évétől, 1482-től 1945-ig hat ízben változtatta meg alakját. Eperjes város címerét négy ízben módosították. Kassának máés volt a címere 1369-1502 között, mint később. A falujelvények esetében sem más, sőt gyakran még rosszabba helyzet. ...
Ezek a változások amelyeket éppen a "történelmi" címereken kísérhetünk figyelemmel, arra kényszerítenek bennünket, hogy a meglevő címerek és szimbólumok értékelésében méylebbre hatoljunk.
Fájl:Püspöki Nagy, Zseliz 24. 1b.jpg
... a városi címerképek témaköreinek legalapvetőbb formáira és azok egymás közti viszonyára, valamint értékükre kívánunk rámutatni.
A címerkép tartalmának megválasztása a gyakorlati heraldika szempontjából kétféle lehet: objektív és szubjektív.
A címerkép tartalmát akkor tekinthetjük objektívnek, ga a pajzsra helyezett figura a "beszélő képek" sorába tartozik. Ebben az esetben a szerző nem maga választja meg a címer témáját, hanem csupán képpel rögzíti a meglevő valóságot. A városi címerek esetében a beszélő címerek kiindulópontja csaknem kizárólagosan a város neve.
...
A város új címere, ha ezt nevének jellege nem gátolja - vagyis a név alapszava rajz segítségével is kifejezhető -, legyen beszélő címer.
A beszélő címerek egyértelműen a legkifejezőbbek, a legkönnyebben emlékezetbe véshetők és a legegyszerűbben különböztethetők meg. Egy város és más jogi vagy fizikai személy reprezentatív szimbólumának szempontjából éppen ezek a tulajdonságok a legfontosabbak.
...
A címerértékelés szempontjából a címerábra objektív megválasztását csak üdvözölni lehet, annak ellenére, hogy ez a címeralkotás egyik legnehezebb módja.
A címerábra tartalma akkor szubjektív, ha egy bizonyos eseményhez kapcsolódik. Az ilyen esemény ugyanis csak az alkotó vagy az alkotók egyéni megítélése, szubjektív véleménye szerint jelentős és alkalmas megörökítésre. Ugyancsak ide tartoznak azok a címerek is, amelyek ábrája minden különösebb és komolyabb ok nélkül jött létre. Az ilyen választás esetében figyelmesen mérlegelnünk kell a fennálló körülményeket. Csak akkor térjünk a szubjektív címeralkotás útjára, ha objektív megoldásra nincs mód. A szubjektív tartalmú címerek körében két csoportot különböztetünk meg: az egyedi megoldású atipikusakat, és egy adott alapgondolat köré csoportosuló tipikusakat.
Ez a csoportosítás különösen a címerek értékelése alkalmával fontos. Minden címernek - a lehetőség határai közt - a legnagyobb mértékben különböznie kell minden más címertől. Ezt az igen fontos alapelvet csak akkor tudjuk következetesen betartani, ha egyedi, valóban ritka címerábrát választunk, olyat, amely nem valami meglevő példa változata (atipikus). Az e követelménynek megfelelően kialakított címerkép rangban közvetlenül a beszélő címerek után következik. Itt bő választási lehetőséggel élhetünk. Ezt a megoldást éppen ezért kell előnyben részesítenünk a tipikus címerekkel szemben. ...
Az egyedi megoldású - atipikus - címerek sajátos mivoltukkal nagymértékben elősegítik megjegyezhetőségüket. Vagy azért, mert szokatlan a témájuk, vagy azért, mert szembeötlő az ábrájuk.
Tipikus címereknek azokat a címereket nevezzük, amelyek csak színeikben, ábráik helyzetében, számában vagy kompozíciójában térnek el egymástól. (Kiemelés: Szegedi László) Ezek a címerek egyben minden más címer közt a legkevésbé kifejezőek. Köztük csupán az említett négy heraldikai megkülönböztető kritérium segítségével tehetünk különbséget.
...
A hazai bányavárosok címereit, különösképpen Szomolnok, Igló, Szepesremnete, Svedlér, Zakárfalva stb. ... címereinek alapját mindenütt keresztbe tett bányászék és kalapács képezi, megkülönböztethetőségüket mindössze a számban (1-4) és elhelyezésmódban különböző rózsák biztosítják. Rozsnyó város címere ezektől mindössze egy további segédjel - a helybeli ezüstbányászatra utaló holdsarló alkalmazása révén különbözik. ...
Több mezőváros címerét és falujelvényét, amelyek ábrája eke, csoroszlya vagy kéve valamelyikéből vagy mindegyikéből áll...
A tipikus címerábrákat, bármi szépen legyenek is megrajzolva, más címerekhez való hasonlóságuk miatt nagyon nehezen rögzíthetjük emlékezetünkben. Egyediségüket mindössze a segédjelek biztosítják, amelyek egyrészt bonyolulttá teszik a címer rajzát, másrészt eltörpülnek a közös jelkép kiemelkedő nagysága mellett. (Kiemelés: Sz. L.; vagyis alkalmazkodnak a fő címerábra geometriájához, nagyságához.) Ezek a címerábrák nem szembeölőek, nehezen megjegyezhetők, ez pedig ellentétben áll a címerek küldetésével.
Elemzésünkkel eljutottunk az értékes címerábra első fontos alapelvéhez: a jellegzetes alakítás elvéhez. [A másik a megkülönböztethetőség elve, Zseliz 168.; a harmadik a találékony kifejezésmód elve, uo. 201.] A címer annál kifejezőbb, tehát értékesebb, minél kevesebb címeralak található benne. Ezt a szabályt a következőképpen kell értelmeznünk: a jellegzetes alakítás követelményének leginkább az egyetlen, az egész pajzs mezejét kitöltő címeralak felel meg. A kisebb számban ismétlődő címeralakok (négynél nem több, de inkább csak egy herold és egy figuratív alak) szintén megfelelnek. A címer mezejében nagyobb számban a jellegzetes alakítás elvének megsértése nélkül csak akkor helyezhetünk el bizonyos címeralakot, ha egyazon alakok ismétléséről, homogén figuráról van szó. Példaként hozhatjuk fel az Anjouk címerét, melynek mezejében arany liliomok vannak elszórva, vagy az erdélyi városokét, amelyekében hét várost jelentő hét torony ugyancsak egy mezőben nyert elhelyezést. (6. ábra) Fájl:Püspöki Zseliz 31. Az eredeti címereknek mezejét háromnál több részre ne osszuk fel. A címer értékét egyszerűsége adja meg.
A tipikus címerek esetében a hangsúly a megkülönböztető jelekre esik. Ezek a jelek kétfélék lehetnek:
1. a négy heraldikai megkülönböztető jegy: a szín, elhelyezés, szín és kompozíció;
2. a tipikus, fő címeralakot individualizáló (kísérő) címeralak.
A fő címeralak, azaz a címermezőt betöltő legnagyobb címeralak (kiemelés: Sz. L.) ezekben az esetekben a jelvényt alkalmazó címertulajdonosok valamilyen közös körülményére (pl. szövetségére) utal, és háttérbe szorítja a címerek első feladatát: a címertulajdonos szembeötlő reprezentálását. Ez az oka annak, hogy a tipikus címerek kevésbé megfelelőek.
...
Beszélő címer esetében - hacsak az ábrázolt név nem túl gyakori - ... más a helyzet akkor, ha a város neve a beszélő jel tekintetében - akár ugyanazon nyelvben, akár egy másik nyelvben - más városok nevével megegyezik. Például a szerda az egykori Magyarország területén 23 helység nevének alapja. A mai Szlovákia határai közt ezekből öt van: Bodrog-, Duna-, Felső-, Alsó- és Nyitraszerdahely. Ha mindezek a helységek beszélő címeralakot óhajtanának használni, szükségszerűen megkülönböztető címeralakra szorulnának. ...
A beszélő címerek rendszerint az egyedülálló helynevekre épülnek. A címerszimbólumok egybekapcsolása többnyire szubjektív címerek esetében, köztük is különösen a tipikus címerek csoportjában szükséges. Ez utóbbi esetben ez az eljárás a megkülönböztető kompozíció alkalmazásával célszerűen erősíti a jellegzetes alakítás követelményét.
Az ilyen esetben feltétlenül figyelemmel kell kísérnünk a címeralakok elhelyezési sorrendjét. A városok, amelyek függetlenek lettek a földesúr befolyásától, annak címeralakját nem tehetik az első helyre. A címerpajzs osztási módjától függően az első helyet az új címeralaknak kell biztosítani. Csupán a második helyen alkalmazható az egykori földesúri címer vagy annak részlete. Az ilyen kompozícióban a címeralakok elhelyezése a város függetlenségére és szabadságára utal (politikai feladat). A földesúri címer vagy annak részlete csak másodlagos szereppel bír: hatékonyan elősegíti a címerkép más címerektől való megkülönböztethetőségét (heraldikai feladat), egyben pedig a város múltjára is fényt vet (történelmi feladat). Az ilyen címerkompozíciók esetében mindig érvényes a jellegzetes alakítás elve. Tiszteletben tartását leginkább valamely herold, azaz mértani és valamilyen figuratív alak egy pajzson való összekapcsolásával érhetjük el.
A visszaállított történelmi címer és az újonnan alkotott címer általános heraldikai értékét a tartalmuk alapján határozhatjuk meg. Főként aszerint, hogy objektív vagy szubjektív jellegű-e. Az értékrend, a legértékesebb címerfajtával kezdve, a következő:
1. objektív tartalmú, vagyis beszélő címerek,
2. szubjektívan motivált címerek:
- a) egyedi megoldású, atipikus címerek
- b) közös címeralakokra épített tipikus címerek.
A régi és újonnan alkotott címerek értékelési kérdését a heraldika szempontjából ekképpen oldhatjuk meg: jó mindaz a címer, amely a feltárt követelményeknek megfelel, és rossz, ha azoknak nem felel meg.
A címerek helyes vagy helytelen mivolta tehát azok tartalmi és kiképzési körülményeitől függ, nem pedig használatuk korától vagy történeti múltjuktól.
Csupán az a címer jó, amely minden tekintetben megfelel a heraldikai szabályoknak. A város címerének megválasztását megelőzően meg kell vizsgálni - amennyiben egyáltalán vannak - a város heraldikai forrásait. Abban az esetben, ha a történelmi címereknek helyesbíthető hibái vannak, fel kell őket újítani. Viszont ha a történelmi címer kétes értékű, vagy a benne foglalt címeralak nagyon gyakori, feltétlenül új címert kell készíteni. ... Természetesen az új címerek megalkotásakor és a régi címerek felújításakor egyaránt érvényesítenünk kell a többi heraldikai szabályt is."