Heraldikai lexikon/Szamosközy István

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0009/0003-34a.html

BOCSKAY végrendelete kétezer forintot biztosított a kolozsvári konvent jövedelméből SZAMOSKÖZY udvari történetíró műveinek kiadására. Utóda, RÁKÓCZY ZSIGMOND, Szamosközyt meghagyta hivatalában, sőt Gyulafehérvárott úri házat, Magyargáldon pedig egy vidéki nemesi kúriát is ajándékozott neki - „a hazai történet megírása körül tamisítolt fényes tehetségeinek jutalmául". A művei mégis kéziratban maradtak, a történetíró emlékét is egészen elfedte a feledés fátyola. Nagy történeti műve és sok történeti feljegyzése, néhány történeti tárgyú latin és magyar verse és históriás éneke csak sokkal később került nyilvánosság elé.

Életében csak egy műve látott napvilágot, mely Magyarország keleti felének, a régi Dáciának feliratos emlékeit ismerteti pontos történeti és helyrajzi tájékoztatások kíséretében. Címe: STEPHANUS ZAMOSIUS: Analecta lapidum vetustorum et nonnullorum in Dacia antiquitutum; ad generosum et illustrem Dominum Volfgangum Kovachocium, Regni Transsyluaniae Cancellarium snmmum Patavii apud Laurentium Pasquatum, 1593. A kis 8-rétű páduai kiadást 1598-ban LAZIUS müvének függeléke gyanánt követte a Frankfurti 2-rétű kiadás.

Analecta lapidum (Padova, 1593) című magyar epigráfiai művében foglalkozott a székely rovásírással is. Ő tudósított először arról, hogy a rovásrást akkoriban kezdték tintával is írni. Úgy véli, hogy az a rovásírásos kódex, melyet az eturiai herceg firenzei könyvtárában látott, nyomtatással készült és ezért a könyvnyomtatás feltalálását a "szkytháknak" (székelyeknek) tulajdonította. (Toppeltinus 1653-ban már nem találta a könyvtárban a könyvet.) Az erdélyi fejedelmi udvar történetírójaként ő maga is kísérletezett azzal, hogy a rovásírást titkosírásként használja.

Irodalom[szerkesztés]

Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, 2010. 219.