Heraldikai lexikon/Rang
Névváltozatok: méltóság, status
rang: kar, karzatfok, rang (Perger 1843. 383.), Character, et insignia militaria: hadi tiszti rang, és czímer jelek (Perger 1843. 61.), degradare: hivatalától vagy rangjától megfosztani, leléptetni (Uo. 123.)
„Aki magasabb célra tör, magasabb rangot nyer.” (Galileo Galilei: Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano (Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról), Firenze 1632)
1) Rangja 4.§
A' király személye szent és sérthetlen; az ország pedig valamint királya független (souverain), 's hogy valaha ezek felett a' romai pápák, vagy német császárok felsőségi hatalmat gyakorlottak volna, régen és alaposan megczáfoltatott. Mi már a' magyar királynak, a' többi europai fejedelmek közti rangját illeti: ez 1804. óta az ausztriai császáréval egybeolvadt, 's igy ma csak történeti régiséghez tartozik ; hanem hajdan a' két keresztény császár, továbbá a' franczia, spanyol és angol királyok után mindjárt következett, sőt a' fényes porta 1582-ben a' franczia király eleibe sorozta (Istvánfy I. XXV.), Feszler szerint pedig (Geschichte v. Ung. V. 624. l.) Corvin Mátyás volt legelső, kinek Pál romai pápa a' felséges (Majestas) czímet meg adta. Egyébiránt az ország terjedelmére 's lakosaira nézve a' porosz birodalomhoz hasonlit, melly pedig az europai fejedelmek gyülésein, 's diplomati összejövetelek és szerződések alkalmával első rangú hatalmasságnak ismertetik-el." (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 15.[1])
"A' Nemesség , Báróság , Grófság az egész familiára és maradékra kiterjed ; a' Rang pedig tsupán a' felemeltnek személyére. Az első esetben Nemesi levél, vagy Diploma szokott adatni (...) A' Rang többnyire végzés által szokott megadatni ; néha mindazonáltal úgy nevezett Diplomával vagy Pátenssel is.
- A' Szabadság Levél vagy Privilégyiom és Megerősítő Levél, egész Helységnek, Közönségnek, és magános személyeknek szokott adatni." (Huszár Károly: A' tiszti írás alkotásának és módjának sommás tudománya. Pest, 1816. 80-82.[2])
Főkép' míg ifjú, vigyázzon magára,
- Hogy élte ne légyen lelke ártalmára.
Mert ha e' Felséget ő egyszer el-hadja,
- Tudja-meg: áldását reá nem-is adja.
Ne tsudállya osztán, hogy elő nem mehet,
- Mert Isten malasztja nélkűl ez nem lehet.
Sőtt ha követi-is őtet már egy szép rang,
- El-veszti azt; lészen belőle tsak bitang.
(Gvadányi József: Rontó Pál. 1793)
A rang az egyén társadalmi állását kifejező fogalom. Nem jelöli külön szó a névben, mint a címet, ezért az egyén rangját csak személyes ismeretség, illetve külső írásos vagy szóbeli beszámoló alapján lehet megállapítani.
Kállay Ferenc szerint (1837. 299-300.): "A' történetek bizonyítják, hogy az emberiség' testi 's lelki élete hármas takaróval burkolva, lényeges mivoltát nem tárja ki a' vizsgálatoknak, hanem rá kell előbb ezen külső takarókrta ismerni, azokat egymástól megkülönböztetni, 's az emberről levonni, hogy hozzá juthassunk. Az emberiség e' három külső takarója, a) a' status, b) törzsökös [származási] csoportok' együttléte, c) és a' familiai állapot, A' familiából tribusba, ebből statusba lép az ember által. Azoknak, kik a' nemzetek' eredetéről, rokonságairól írnak, ezen hármas fátyolozásra szükségkép kell ügyelniök, mert ha csak az egyik fátyol marad is felrántatlan, már az összehasonlítás hiányos lesz, 's characteristicai jegyek' kevés száma miatt bizonytalan marad a' következtetés is. Különösen a' familiai állapotoknak megvizsgálása e' tekintetben kívánatos munka, micsoda arányos viszonyban állottak vagy állanak a' férj, nő, gyermekek, cselédek anyagikép' és erényesleg egymáshoz, 's mi módosításoknak voltak 's vannak azon kölcsönös arányok alávettetve, ha a' familiákból tribusok, ezekből status kerekedik."
A rang szorosan összefügg a címmel. Lénygében minden rangnak valamilyen cím is megfelel, de a rangot címmel vagy származással nem lehetett automatikusan elnyerni, csak életkorral, szolgálattal, azaz hivatallal vagy vagyonnal, esetleg személyes tekintéllyel. Rangok léteznek a hadseregben, az egyházban, az oktatásban, a közigazgatásban, a termelésben, a családban, sőt még az állatvilágban is. A rangot általában végzéssel adták meg, néha diplomával vagy pátenssel. Kezdetben a katonai rendfokozatokat is rangfokozatnak nevezték és csak később tértek át az utóbbira.
Rangok szerint be lehet sorolni a katolikus templomokat, a teniszjátékosokat, az isteneket, a nyelveket, a kultúrákat az országokat, az autómárkákat, a heraldikai színeket stb.
Elsősorban a rang és nem a cím határozza meg a hivatali hierarchiát. A magasabb rang elsőbbséget élvez az alacsonyabbal szemben az élet minden területén: a bérezésben, az előmenetelben, az udvariassági formaságokban. A hadseregben az őrnagyi rangban álló köznemes magasabban helyezkedett el a katonai hierarchiában, mint a grófi címmel rendelkező hadnagy, noha a közéletben ez fordított lett volna. Az udvariassági formaságokban (ki kinek nyújt kezet, ki szólítja meg elsőként a másikat, ki ül az asztalnál a fontosabb helyen stb.) hármas rendszer érvényesül: a társadalmilag fontosabbak (nők, elöljárók), a magasabb rangúak, az idősebbek (a tapasztaltabbak, bölcsebbek). Az udvariassági formaságoknál, a tisztségek betöltésénél stb. általában az élvez elsőbbséget, aki ezen hármas rendszer alapján a magasabban helyezkedik el a hierarchiában.
A rangszerinti hierarchia nemcsak pusztán öncélú kifejezés, hiszen a magasabb rangú személynek fontosabb feladatokat kell ellátnia az alacsonyabb rangúaknál, ami működésképessé teszi az emberi közösségeket és elejét veszi a zűrzavarnak, ami össztársadalmi érdek és a társadalom ezt a rangok rendszerével fejezi ki. A hadseregben például a magasabb rangú személy határozza meg a haditervet, az estélyeken a házigazda a programot, az ülésrendet stb. Ezért a magasabb rang nagyobb tekintéllyel, bérezéssel, anyagi és szellemi előnyökkel is jár.
A Habsburg-birodalomban a "köztársaság" három rendre oszlott, különféle alkategóriákkal, akiknek saját címük és megszólításuk volt: 1. egyházi, 2. hivatalnoki (polgári) és 3. katonai rendre.
Az egyházi rend három csoportra oszlott: 1. érsekek, pátriárkák, püspökök, valóságos apátok, prépostok, stb. (a megszólításuk Méltóságos, hacsak nem rendelkeznek valamilyen magasabb, pl. hercegi ranggal), 2. kanonokok, főesperesek, címzetes apátok és prépostok, a szerzetesrendek fő elöljárói, stb. (a megszólításuk Főtisztelendő), 3. minden felszentelt pap (a megszólításuk Tisztelendő).
A hivatalnokokat öt kategóriába osztották.
1. Státuszminiszterek (országlárok, országnokok), követek, belső titkos tanácsosok (a megszólításuk Excellencia vagy Nagyméltóságú volt), 2. a cs. kir. valóságos tanácsosok (avagy királyi tanácsosok), főispánok, az ország bárói, minden udvari és igazgatószéki tanácsnokok, a harmadik rangú státuszminiszterek (országlárok, országnokok), a valóságos udvari titoknokok, stb. (a megszólításuk Méltóságos volt), 3. a címzetes tanácsosok, stb. (a megszólításuk Nagyságos volt), 4. minden állami főtisztviselő, a vármegyék főtáblabírái, egyetemi és akadémiai oktatók, tanárok (doktorok), minden egyéb főtisztviselő, akiket a kincstár fizetett és nyugdíjazott, kivéve a gazdasági hivatalnokokat, akkor is, ha a kincstár fizette őket (a megszólításuk Tekintetes volt), 5. honoráciorok: minden kisebb írnoki és kamarai hivatalnok, ügyvédek, orvosok, nagyobb művészek, pénzváltók, gyógyszerészek, kereskedők, gazdasági hivatalnokok, a szabad királyi városok bírái, tanácsosai, főbb hivatalnokai, stb. (a megszólításuk Nemezetes volt).
A katonai rend négy csoportra oszlott: 1. tábornagyok, táborszernagyok, lovassági tábornokok, tábornagyi helytartók (a megszólításuk Excellencia volt), 2. vezérőrnagyok, ezredesek és a velük azonos rangú hadi tisztnökök (a megszólításuk Méltóságos volt), 3. az ún. Stabalis-tisztek (stábtisztek), mint az ezredes-helytartók, őrnagyok és a velük azonos rangú tisztnökök, akiknek rangja a királyi tanácsosokkal volt azonos (a megszólításuk Nagyságos volt), 4. a többi főtisztek, századostól lefelé, akiket az ezredtulajdonos nevezett ki (a megszólításuk Tekintetes volt). (Staut 53-55.)
A társadalmi hierarchia a pápától a koldusig a Mátyás graduáléból
A rangsorrenddel Pápai Páriz Ferenc is foglalkozott Ars heraldica című művében. (Turul [3])