Heraldikai lexikon/Puska

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

flinta (Nagy Géza ArchÉrt 1911. 220.[1]), pulyhák (Apor Metamorphosis), polhák <"Polhacken oder Stutzen, den ich anstatt eines Pistols führte"> (Kemény Lajos ArchÉrt. 1910. 349.[2]), pyxis: szelentze, puska (Pápai/Bod 511.), bronteum: dörgö́ eſzköz, mint a' puska (uo. 86.), dioptra: meſzſze-látó üveg, puska arányzója (uo. 210.), carabin: rövid puska, karabély (uo. 664.), flinta: hoſzſzú puska (uo. 667.), mosqueta: hoſzſzú puska <muskéta>, moſquetarius: gyalog puskás (uo. 670.) muskatély <muskéta> (Bene-Borián 5., 22.), stuc (Uo.) – karabély


Rövidítések:

Magyar díszpuska 1626-ból
Magyar díszpuska 1670-1673
Czermak puska és pisztoly, Pozsony 1777
Fischer János pozsonyi puskaműves puskái
Fischer János pozsonyi puskaműves puskája
Wacholt Dániel pozsonyi puskamüves puskája és Zschernich Be. nagyszombati puskaműves pisztolya

A magyar puskaművesség kezdete egyidejű a puska használatba vételével. Mátyás királynak már voltak puskásai (magistri pixidum, pixidarii), miként arról 1481. március 10-én Zágrábban kelt levelében olvashatunk, melyet nápolyi követének, Veronai Gábor bíborosnak, egri püspöknek írt. [1 Scire potest paternitas vestra, que sepius presentibus oculis vidit, gentes armorum apud nos tripartito distribui ordine ... In tertio ordine pedites sunt, et hi quidem diversis ordinibus distincti, horum enim alii gregarii sunt, alii armigeri, nonnuli clipeati ... Sunt pretere a magistri pixidum, qui sciunt trahere ex sclopetis, ex huiusmodi minoribus instrumentis. Verum non ita strenui et utiles sunt, uti pedites ad trahendum ex pixidibus; sed post clipeatos in initio conflictuum, antequam scilicet manus conferant, item ad expugnationes castrorum et defensiones maxime utiles sunt; itaqu volunt et isti habere tantum, quantum pedites gregarii. Apud nos vero ista consvetudo observatur, quod quantacumque peditum summa sit, quinta pars ex pixidariis constituatur. (Fraknó i V. : Mátyás király levelei. Budapest , 1895. II. 107. 1.)]

I. Miksa császár, aki sokban utánozta Mátyást, 1499 körül látta el a Landsknechtek egy részét könnyű kézi fegyverekkel, melyek jóval rövidebbek és könnyebbek voltak, mint a szakállas puskák, sőt ezek súlya a későbbi muskétáknál is kisebb.

Mátyás király az ágyúkhoz hasonlóan a puskákat is itthon készíttette. Erről a halála utáni évekből már közvetlen adatokkal is rendelkezünk. Nem sokkal az után, hogy Németországban feltalálták a tűzköves puskát, az egri püspökség főkormányzója ugyanis egy Cseh Gáspár nevű várszolgát küldött ki, hogy Hippolyt püspök számára vásároljon «egy puskát azokbul, melyeket kővel gyújtanak meg». Ezt aztán a kormányzó elküldte Ferrarába s egyúttal intézkedett, hogy nálunk is készítsenek hasonlókat. Ezeket Miskolcon állították elő, melyeket aztán Hippolyt Ferrarába vitetett. Egy ilyen puska ára négy arany forint volt, míg a közönséges puskáké két arany.

Ezt követően a 16. században elsősorban a Szepességben lendült fel a kézi tűzfegyverek gyártása, mint Iglón, Gölnicbányán, Késmárkon, Lőcsén, a 17. század folyamán pedig különösen Korompán, majd Felső-Magyarország többi városában is. Iglón 1527-ben készültek hackenpixék. Kassán már 1510-ben készítettek puskaágyakat, de a csöveket még a 16. század derekán is a Szepességben vásárolták. Kassa a városi számadások szerint 1556-ban Iglón (Neudorf) vásárolt fegyvereket: Sabato pentecoste. Item vom meister Merten Kwgelschmide ausz dem Neudorf haben wyr gekauft toppelhoken, gekauft 10 idem pro fl. 2, tut fl. 20. 1533-ban Hannes Kugelschmid von der Gilnicz (Gölnicbánya), 1555-ben Valten Khuglschmit von Nessen, 1556-ban Kovács Mihály jászói puskaműves, 1561-ben Scherdinger György késmárki puskamüves szerepel.

Az ágyúöntók (büchsenmeister) és a puskaművesek (büchsenmacher) jól elkülönültek egymástól. 1510-ben a puskaágyak gyártása miatt a kassai lakatosok és asztalosok céhe került egymással összetűzésbe s ügyükben a városi tanács ily végzést hozott: «Dy erbarn mester der Tyschler czech haben in urtelsweys erlangt auf die erbern mester der Schlosser czech, das sy nicht sollen arbeten aber (=oder) machen dy Geschift czw den pwexen, zwnder dy Tischler dy machen sollen».

A kassai lakatos, sarkantyús, óragyártó és puskaműves egyesült céh szabályzata 1557-ben kelt s a puskaművesekre vonatkozó pontja a következő: Item ein piechsenmacher soll machen das erste stück eyn gute faust piechsen mit eynem ynwendigen schlos; das ander eyn gutte piechschen mit eynem auswendigen Schlos geschifft und gar gefertiget, das dritt eyn schwan piechsen woll gefertiget.

1573-ban tűnik fel a legelső kassai puskaműves, Lang Jakab neve. A kassai (német) puskaművesek már 1636-ban elváltak a magyar lakatos céhtől, amikor Schirger Orbán, Mentzel János, Schwab Kristóf puskaművesek, Schmidtan Mihály büchsenschifter (puskaágycsináló, esztergályos) és Knoll Farkas krömwercker (óragyártó) azzal a kérelemmel járult a városi tanács elé, hogy hagyja jóvá, hogy különváltak a magyar lakatosok céhétől. Az új céhszabálynak a mesterremekről szóló része így szól: Erstlich soll ein büchsenmacher drei stück machen, zum ersten soll er ein langes rohr Schmiden vier spannen lang, ein gestemptes blech darzu mit ein inwendigen radt und wenn diese zwey stückh geschmidt sein wirdt, das Zeichen darauf geschlagen und nach diesem soll er disselbige sammt den Rohr undt Schloss sauber ausfertigen, Zum anderen soll er ein blech zu ein polchacken Schmitten, den lauf mit drey schüssen machen und ein gantzen han darczu schmidten, als dan sampt den lauf und schloss recht ferfertigen. Zum dritten soll er eine saubere pistolen machen, fein sauber geschmirckelt samt den lauf und schloss recht verfertigen. Ein büchsenschüfter soll auch drey stück machen; zum ersten einen schaft zu einem bürstrohr mit schönen weissen hirschbein durchbrochen und mit schönen weisen hirschbein verädert. Zum änderten soll er ein polchacken schaft machen, der sauber geschnitten sei; zum dritten soll er ein pistolenschaft machen von messing sauber durchbrochen.

A kassai lakatos céh 1635. évi limitatiója szerint egy drabantnak való, avagy krompachi puska ára 7—8 frt közt volt. Az 1727-ben kelt árszabás szerint már ismét egy céhben vannak a puskaművesek a lakatosokkal s egy puskaágy bükkfából 51 dénárba, diófából 1 frt 15 dénárba, fekete diófából 1 frt 42 dénárba került, míg egy pár legszebb pisztolyágy 2 frt 30 dénárba, egy töltővessző tölgyfából 7 dénárba.

Kassai puskaágycsinálók: Kalpruck Lőrinc (1587—1590), 3 Herman (1599), Reis János (1602), Puskaágycsináló Mihály (1642), Hamer János (1643). A körmöcbányai lakatos, puskaműves és puskaágycsináló céh bizonyítványa szerint Denck Tóbiás Körmöcön Tienes János puskaművesnél tanulta ki mesterségét.271-272.

További kassai puskaművesek, akik nagy része valószínűleg Németországból vándorolt be: Schirger vagy Sürger Orbán (1626—43 k.), aki 1626-ban kapott polgárjogot, Schindler János (1628), Mentzel János (1631—47 k.), Schwab Kristóf (1633—1642), Schmidthan Mihály (Ambergböl «in Superiori Palatinatu» származott, 1635-ben lett kassai polgár), Vonner János (1642), Schmidt János (1646—47), stb. majd Muhy János (1762). 1679-ben Kassán Sifter (puskaágycsináló) Márton özvegye végrendelkezik. 1689-ben Mezei Varró István «uram ő kegyelme keze alá lódingcsináló mesterségre» inast szegődtetnek. Egy levéltári adat szerint (1672) az elmúlt századbeli divatos «tesseni puskák, bástyára való öreg kétélű pallosok» kiestek a használatból. A 17. század végén Bártfán és Lőcsén a csiszárok a lakatosokkal, Eperjesen a sifterekkel (puskaágygyártókkal) voltak egy céhben.57-58.

Már 1556-ból említenek a kassai oklevelek egy Kovács Mihály nevű jászói puskaművest, aki a sárospatakiakhoz hasonlóan magyar volt. A sárospataki puskaművesek 1608-as céhlévelük is magyar nyelvű s így szabja meg teendőiket: «Puskagyáitó tartozzék csinálni jó kézi puskát, mely legyen aczél; más jó puskát, azt is aczéllal mind agyával egyetemben elkészítvén; harmadszor jó taplós puskát.» 1666 március 18-án a kassai bíró számolt be arról a tanácsnak, hogy egy német ember érkezett a városba, aki titokban puskákat árusított a lakatos céh nagy kárára. Ezt megtudva a lakatos céh elkobozta a puskák egyik felét az artikulusok erejénél fogva, a másikat pedig a bíró vette el. A lakatgyártó céh azt is követelte, hogy büntessék meg azokat is, akik a szabad szabadalmon kívüli árukat megvásárolják. 1665 február 13-án a kassai becsületes lakatos czéh tiltja meg azon új puskák eladását, melyeket Mátyás deák egy tesseni embertől megvásárolt sokat el is adott.

Beszterczebányán 1634 körül Hartmann Gáspár volt híres puskaműves, aki nemcsak I. Rákóczi György számára dolgozott, hanem a «bavariai herczegnek és a császár [II. Ferdinánd] fiának, az királynak» [III. Ferdinándnak] is csinált puskákat «demeczki vasbul, nagy drága és erős szerszámból». Körmöcbányáról ismeretes Tienes János puskaműves, akinek magyar neve alighanem Dienes volt.

Ebből az időből a pozsony puskaművesek közül a 17. század utolsó negyedében működött Neiman vagy Neuman Gáspártól maradt fenn néhány fegyver. Rajta kívül készítménye maradtak fenn Neistner Ferenc, budai puskaművesnek, nevezetesen egy kerekes puska, vésett díszítményű lakatszerkezettel, FRANTZ NEISTNER IN OFEN felirattal. Egy másik korabeli puskaműves a pesti Hacher Dávid volt, akitől egy kerekes puska maradt fenn, a lakatszerkezetén DAVIT HACHER IN PAEST felirattal.

Erdélyben Báthory Gábor idején a korábbi „arquetrese”-t és „archebus”-ot a lőfegyverek sorában kiszorította a muskéta, mely 15-20 kg súlyú volt, 180 cm hosszú és villaállványra támasztották fel.

Egy kétkerekes, gazdagon díszített muskéta Corona (Brassó) jelzéssel az 1632. évszámmal van ellátva. Áttört, vésett és vert ezüst díszítményekkel, alakokkal és jelenetekkel ékesített: szarvas, sárkány, kürtös angyalalak, állatalakok közt nyilazó férfi s lenyilazott nő, lovas vadászkutyával, török és magyar kopjás lovas, vaddisznó, sólymok, papagáj, hadi és vadászati trófeumok, virágok, lombozatok.

Ezt követően hanyatlani kezdett az erdélyi puskaművesség. A 18. század első felében ezek rossz szerkezetű fegyverek voltak, s csak akkor kezdtek jobb fegyvereket használni, mint Ujfalvy Sándor, a harmincas-negyvenes évek híres vadásza írja a kolozsvári múzeumi könyvtár birtokában levő emlékirataiban, midőn báró Bánffy Farkas († 1761), erdélyi királyi táblai elnök ezek helyett Lazaro Lazarino-csöveket hozatott be, melyek aztán úgy elszaporodtak, hogy a 18. század vége felé már alig volt nemesi ház, ahol a falon ne csüngött volna ilyen cső. Mindamellett a háromszéki székelyeknél még azután is használatban voltak a durva készítésű, hosszú vadászpuskák, tenyérnyi széles acéllal és nagy kovával; mint Ujfalvy Sándor írja, legföljebb falusi cigány kovácsgyárából kerültek ki.

Ebből az időből Vokal Prokop, kolozsvári puskaművestől ismert egy fegyver. A jelesebb erdélyi fegyverkészítők közé tartozott Böszörményi Ádám Marosvásárhelyen, aki 1817 augusztus 14-én halt meg negyvenötéves korában. Sírköve, melyet a «szeretett férjnek, jó atyának, gondos házigazdának» emelt családja, talán ma is látható a marosvásárhelyi temetőben. Az általa készített pisztolyokat használta a golyólövésben kiválóan jártas gróf Korniss Gáspár is. Nyeregkápáján függött — írja Ujfalvy S. — rendkívül hosszú pár pisztolya, Marosvásárhelyt a Böszörményi készítménye; ezekkel úton-útfélen madarat, kutyát, macskát, néha vadat is futtában, röptében lőtt. Egy másik, ezen időtájban élt magyar puskaműves az aradi Simon Imre volt, ki mint zalamegyei eredetű nemes, Zalamegye 1819-i bizonyítványa alapján vétetett fel 1820-ban az aradmegyei nemesek sorába.

A kovás puskákon még csak elvétve található egy-egy magyar puskaműves neve, mint a már említetteken kívül Alexi Lőrincé (Lőcse), Floch Domokosé (Pest), Gaichlingeré (Szombathely), Jung Jánosé (Bazin), Stranski Ferencé (Fraknó), Zschernich B.-é (Nagyszombat). Leggyakrabban a pozsonyi puskaművesek nevével találkozunk, akik a 18. század folyamán nálunk a legszebb és legjobb fegyvereket készítették, s nemcsak a környéken lakó főurak, gróf Pálffyak (Pozsony, Királyfa), gróf Erdődyek (Galgóc), gróf Keglevichek (Kistapolcsány) stb., hanem az udvar számára is dolgoztak. A velük szorosabb kapcsolatban levő bazini és nagyszombati fegyverművesekkel együtt közéjük tartozó puskaművesek voltak: Czermak az 1770-es években (vele kapcsolatban: KÓKAY R. Szeged, átalakító puskaműves; Santos Bustindui, valenciai puskaműves csöve), Englis Antal, Fischer János az 1760-as években, Hofman György 1672, Jung János (Bazin) 1736, Keller Vencel, Neiman (Neuman) Gáspár a 17. század végén, Pacholick (Pacholeck) Venczel 1730-as évek (főleg olasz és török fegyvercsöveket, valamint Francisco Bis híres madridi puskaműves, G. I. E. Mutti olasz csőkészítő és Lazarino Cominazzo pisztolycsövét használta), Psener Pál (Lazarino Cominazzo csövét is használta), Vilgraeter József, Wacholt Dániel (Lazarino Cominazzo csövét is használta), Zschernich Be. (Nagyszombat) (Di. Esquibel híres spanyol puskaműves csövét használta). 1736-ban Jung János bazini puskaművest említik,7 [7 <Kassa v. lvt.> U.o. 17724./116.] de 1726-ban a flineta Voennensis is divatos.8 [8 U. o. 15216]

http://kep.adatbazisokonline.hu/apex/f?p=100:17:0:::17:P17_IMGP_ID,P26_PRJ_ID,P17_IMG_IDS:458093,93,299699;299705;299730;299755;299778 -- polhák http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/1041