Heraldikai lexikon/Probandus

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Névváltozatok: stipes communis: köz törzsök (Pápay 115.), köz törzsök <közös ős>, törzsök (Czövek-Kelemen 291.), közös törzsök (Gózony 108.), stipes: tő, törzsök, törzs, stipes cognationis - atyafiság' tője, törzsöke, stipes pater, törzsatya, stipes mater, törzsanya (mind Nagy János 369.) , Probandus, Hypothe, Petrucius

Minden Testvérségben pedig ezen három dolgokra kell figyelmeznünk : a' törzsökre, grádusra és lineára.

1. A' törzsök az a' személy , a' kiben a' többiek , kiknek Testvérségekről vagyon a' kérdés , mint az atyafiságnak kezdetében és gyökerében öszve jönnek , vagy foglaltatnak. Igy két testvérek azért atyafiak , mert az atyjokban öszve foglaltatnak. Nem kell pedig igen távolról való törzsököt fel venni , mert külömben mi majd midnen embernek , ha Noéra vagy Ádámra vitetődünk fel, atyafiak leszünk.

(Czövek-Kelemen 291.)


A genealógiai kutatásokban a vizsgált személy (latin ego, Probandus, Probanda, német Proband, cseh probant) határozható meg. Tetszőleges személy lehet, akivel kapcsolatban a kutató igyekszik felderíteni a felmenőket és lemenőket. Így az ős és az utód kifejezések relatív fogalmak, mert az ősjegyzékben vagy a genealógiai táblákon szereplő bármely tetszőleges személy a vizsgálat egy pontján lehet ős és azon túl utód is.        A vizsgált személy elnevezés túlságosan körülményes és nehézkes. Helyette egyszerűbb kifejezést is alkalmazhatunk. A csehben a probant másik elnevezése střen, aminek az eredeti jelentése nagyjából ’szár, nyél’ volt. A magyarban hasonló hozzá a ’hántolt fonóvessző’ jelentésű szirony szó.[2] A jelentésbeli és alaktani hasonlóságok alapján valószínűnek tűnik, hogy a két kifejezés etimológiailag is összefügg egymással. Ehelyett azonban jobban alkalmazható az egyén vagy a szironynál jelentéstani szempontból helytállóbb eldőd, elődedi, eldődi, ’ős, előd, hajdani, régebbi’ jelentésű szó, mely megtalálható a 17. századi nyelvtörténeti forrásokban.[3] A nyelvújítás korában ebből alkották meg az előd szót.[4] Az eldődibe tudat alatt szinte önkénytelenül is beleérezhető a (vizsgálattal való) eldöntés jelentésmozzanata is, tehát pontosan az az árnyalat, amely a vizsgált személlyel kapcsolatos genealógiai eljárásokra vonatkozik.  


propositus (Sewell Wright használta a populáció genetikában), viszonyítási személy – J. Lőrinczi Réka: A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai. Bukarest, 1980. 39.


[2] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. szerk. Benkő Loránd (Budapest I-III. 19842-1976.)  III. 764.      (TESZ) [3] Magyar nyelvtörténeti szótár. szerk. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond. (Budapest I-III. 1890-1983.) I. 616., 619. (NySz.) [4] TESZ I. 753. [[hivatkozás címe]hivatkozás címe]