Heraldikai lexikon/Polentári Ferenc

nagysárosi Polentári Ferenc (1727[?]-1759. 2. 28.[1]), kassai származású szentgyörgyi apát, váradi kanonok (1736), jezsuita szerzetes, ötvösművész. A neve előfordul Polentáry alakban is. 1719-20-ban Nagyszombatban tanult teológiát.[2] Semptei plébános (1720), szempci plébános (1723), váradi plébános (1727), őrkanonok (1740), éneklőkanonok (1753), olvasókanonok (1759), prépost (1759).[3]

1736. május 15-én Békés vármegye táblabírájává nevezték ki.[4] 1740. szeptember 9-én (és más években) a váradi jezsuita kollégium (gimnázium) költészeti és szónoklati osztályának színielőadásaiért Polentáry Ferenc, váradi őrkanonok osztotta ki a jutalmakat. Ebben az évben az eperjesi gimnáziumban is osztott jutalmat.[5] Ő építette újjá a török időkben elpusztult, majd a katolikusoknak 1749-ben visszaadott érdmintszenti plébániát. 1760-ban 1000 forintot ajánlott fel az újmisés kispapok segélyezésére.[6] A nagyváradi görög-katolikus papnevelő-intézet, egykori jezsuita kolostor templomában temették el.[7]

Neki tulajdonítják a nagyváradi püspökség gyönyörű úrmutatóját, a magyar barokk művészet egyik kiemelkedő ötvösművét.