Heraldikai lexikon/Petra Sancta

Silvester Petra Sancta (Róma, 1590. I. 1. – Róma, 1647. V. 6), olasz jezsuita szerzetes, heraldikus. A neve előfordul Sylvester Petra Sancta, Petrasancta, alakban is. Olaszul: padre Silvestro da Pietrasanta, Silvestro Pietra Santa, írói álneve: Coelius Servilius.

A címertanban főleg arról ismert, hogy általában neki tulajdonítják a ma is használt vonalkázási rendszer feltalálását. A heraldikát először ő helyezte történeti alapra és a címertan szabályait logikus módon nyolc pontba foglalta.

Élete[szerkesztés]

A híres nápolyi családból származó Pier Luigi Carafa (1581-1655) bíborosnak, a hetedik jezsuita rendfőnöknek, pápai nunciusnak, Tricarcio püspökének a konfesszora volt. Urával 1624 és 1634 között Kölnben tartózkodott, ahol prédikációkkal és hitvitázó művekkel küzdött a protestantizmus ellen. Az 1620-as évek közepén Liège-ben jelent meg fordítása,^[1] 1631-ből pedig ismert egy Antwerpenben megjelent könyv szerkesztőjeként is, tehát az 1620-as évek végén és az 1630-as évek elején spanyol németalföldön vagy a vele szomszédos országokban tartózkodott. 1634-ben még Antwerpenben adta ki heraldikai tárgyú művét, majd 1638-ban már Rómában jelent meg az a műve, mely a vonalkázási rendszert is tartalmazta.

1643. május 9-én a Piarista Rend apostoli vizitátorává nevezték ki. Rosszindulatú vizitációja nyomán a X. Ince pápa a rendet 1646 március 16-án Ea quae pro felice kezdetű brevejével a helyi püspököktől függő, fogadalom nélküli világi kongregációvá fokozta le. (A rendet 1656-ban és 1669-ben rehabilitálták.)

Petra Sancta és de la Colombière vitája[szerkesztés]

Petra Sancta ma főként a vonalkázási rendszer feltalálójaként ismert a heraldikában, melyet 1638-ban közölt.^[2] Mivel azonban rendszere teljesen megegyezik de la Colombière 1639-ben közölt^[3] vonalkázásával (sőt a kettőjük rendszere majdnem azonos Zangrius 1600-ból való vonalkázásával) 1644-es művében de la Colombière azzal vádolta meg Petra Sancta-t, hogy tőle vette át a vonalkázást és így az elsőbbség de la Colombière-t illetné.

Heraldikai tanulmányai során Petra Sancta kiadós németországi és hollandiai előtanulmányokat folytatott, s nagyon valószínű, hogy közvetlenül Németalföldön, rézmetszők által szerzett tudomást a vonalkázásról (akárcsak de la Colombière) és dolgozta ki ennek hatására a saját rendszerét. Ugyanakkor a jezsuita iskolákban mindig is nagy hangsúlyt fektettek a szimbólumok tanítására, hogy azon transzcendens értelmet, mely szavak által nem fejezhető ki, képek útján ragadják meg, ahogyan Loyolai Szent Ignác mondta, "hogy Istenre leljünk minden dologban". Ezért is tanították az emblematikát, mely felölelte a heraldikát, numizmatikát, vexillológiát stb.

Petra Sancta 1638-as művét néha 1636 és 1638 közé is szokták datálni, ami Petra Sancta színjelölésének elsőségét támasztaná alá, ha megfontoljuk, hogy 1635-ben Colombière még valószínűleg Grenoble-ben tartózkodott, de ezen adatok kevéssé megbízhatóak.

Azonban Petra Sancta korábbi műve, a De symbolis heroicis, libri IX (Antverpiae, 1634) már tartalmazott színjelölési táblát és szóbeli leírást is, de ebben még nem használta a vonalkázást színek jelölésére. A könyvben található Carafa-címereken a metszetek készítői a vörösnek megfelelő részeket hol hálós (mai fekete), hol függőleges (mai vörös), hol vízszintes (mai kék) vonalakkal díszítik. A mű emblémáit a Plantin-Moretus levéltár tanúsága szerint jezsuita szerzetesek szolgálatában álló rézmetsző művészek készítették, majd 1631 decembere és 1634 júniusa között Balthasar Moretus (1574-1641) számára André Pauwels (Andries Pauli, 1600-1639) dolgozta át. A mű allegórikus címlapját Rubens készítette, melyen Mercur a művészetet jelképezi. A metszet magyarázata a mű 480. lapján olvasható. A címlapot Petra Sancta a zárszóban úgy méltatta, mint az emblematikus ábrázolás erejének kifejeződését. A műben megtalálható Carafa portréja is, melynek metszetét Michel Natalis (Liège, 1610 – 1668) készítette el 1632-ben. Ezen metszet címerpajzsán szintén látható egyfajta árnyékolás vagy vonalkázás.

Nyilvánvaló tehát, hogy Petra Sancta számára könyveinek németalföldi illusztrátorai és kiadói szolgáltatták a mintát vagy adták a javaslatot, hogy a címerek színjelölésére alkalmazza a vonalkázást. Ezen rézmetszők előtt már legalább két korábbi rendszer (Zangrius – 1600, Francquart – 1623) is ismert lehetett, akik a vonalkázás technikáját a rézmetsző céhekben egymásnak adhatták át.

Petra Sancta római kiadója, Francesco Corbeletti nagyon hamar, már a következő évben használatba vette Petra Sancta 1638-as rendszerét, mivel egy 1639-es kiadványának^[4] címlapját díszítő címer már komplett vonalkázással rendelkezik, s ha megfontoljuk a metszetek elkészítésének idejét és a cenzúra jóváhagyását, Corbellettinek már 1638 előt is ismernie kellett Petra Sancta színjelölési módszerét.

Petra Sancta nagy hatással volt Aegidius Geleniusra, akivel Kölnben többször is személyesen találkozhatott. Gelenius vonalkázási rendszere azonban csak két pontban egyezik Petra Sancta színjelölésével, ami arra utal, hogy tudatosan törekedett egy független rendszer kialakítására, de ez nem terjedt el vagy pedig azt mutatja, hogy személyes találkozóik idején Petra Sancta vonalkázása még egyáltalán nem volt végleges, ami újra Colombière elsőségére mutatna.

A heraldikai vonalkázási rendszer feltalálásának dicsőségéért eddig pusztán Petra Sancta és de la Colombière vetélkedett egymással, pedig a vitának inkább Petra Sancta és/vagy de la Colombière, illetve Zangrius között kellene folynia. Mivel Petra Sancta és de la Colombière rendszere egyedül a fekete szín jelölésében tér el Zangriustól, szinte egyértelműnek tűnik, hogy Petra Sancta vagy de la Colombière Zangriustól vette át a saját színjelölési rendszerét. Az időbeli elsőség valóban Zangriust illeti és talán a mai rendszer feltalálásának dicsősége is. Annak ellenére is, hogy Zangrius a fekete színt nem hálós, hanem vertikális és balharántos vonalakkal jelölte. Petra Sancta és de la Colombière már csak minimális változtatást hajtott végre (1638-ban, illetve 1639-ben), a bíbor szín vonalkázásának hozzáadását a rendszerhez. Szinte kizártnak tekinthető tehát, hogy Zangrius, illetve Petra Sancta és de la Colombière rendszere pusztán a véletlen folytán legyen (szinte) teljesen azonos egymással.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Jacobus Fuligattus, Silvester Petra Sancta: Vita Roberti Bellarmini Politiani e Societate Iesv S.R.E. Presbyteri Cardinalis Archiepiscopi Capuae Fidei Propvgnatoris. Leodii, 1626.
J. Fuligatto (1577-1653) olasz eredetijéből latinra fordította Petra Sancta. A címlapon vak címerpajzs, a borítón ismeretlen címer. A címlap metszetét Jan Valdor (1600-1650), a kitűnő flamand művész készítette. A mű a jezsuita szerzetes és bíboros, Roberto Francesco Romolo Bellermino (1542-1621), a Szent Officium (Sanctum Officium a római inkvizíció) fejének életével foglalkozik, aki respektálta Galilei tudományos eredményeit és nyugtalanította munkatársainak korlátolt magatartása. Halála után az Inkvizíció egyre inkább szélsőséges irányba tolódott el.
Az Inkvizíció 1642. augusztus 8-án letartóztatta és börtönbe vetette a Piarista Rend alapítóját, Kalazanci Szent Józsefet (Joseph Calasanz, 1557-1648) és munkatársait. A rendalapító a frascati rendházban több hétig vendégül látta az inkvizíció nápolyi börtönéből szabaduló Tommaso Campanellát, firenzei rendtársait pedig Galileihez irányította az új természettudományos módszer megismerésére, ami felkeltette az Inkvizíció figyelmét. A jezsuita Petra Sancta 1643-ban lett a Piarista Rend apostoli vizitátora.
↑ Tesserae gentilitiae ex legibus fecialium descriptae. Róma, 1638
↑ Recueil de plusieurs pièces et figures d'armoiries obmises par les autheurs qui ont escrit jusques icy de cette science, blasonnées par le sieur Vulson de La Colombière,... suivant l'art des anciens roys d'armes, avec un discours des principes et fondemens du blason, et une nouvelle méthode de cognoistre les métaux et couleurs sur la taille-douce. Párizs, 1639.
↑ Liberati, Francesco: La perfettione del cavallo... Roma: Per gli Heredi di Francesco Corbelletti, 1639

Művei[szerkesztés]

Silvestro Pietrasanta: Iter Fuldense ... Petri Aloysii Carafae ... in quo periocha historiae, visitatio, & reformatio ... abbatiae S. Salvatoris civitatis Fuldensis continetur / Caelius Servilius [i.e. Silvestro Pietrasanta] ... Roberto Canonico patritio Ferrariensi dicat. Leodii, 1627

Silvester Petrasancta: Silvestri Petrasanctae Romani Soc. Iesv theologi Notae in epistolam Petri Molinaei ad Balzavm, cum responsione ad haereses, errores & calumnias eius, ac vindiciis urbis Romae & Pontificis Romani. Antverpiae, 1634
A mű Pierre Du Moulin (1568-1658), francia hugenotta teológus és Jean-Louis Guez de Balzac (1594-1654), francia író protestáns téziseit támadja.

Silvestro Petrasancta: De symbolis heroicis libri IX. Antverpiae, 1634

Siluestri à Petrasancta: Symbola heroica. Amsterdami, 1682

Pietrasanta, Silvestro: Oratio funebris ... habita ad Urbanum VIII ... dum iusta exequiarum Ferdinando II. austriaco electo imperatori persolverentur. Romae, typis F. Corbelletti, 1637

1638-as művének címe: Tesserae gentilitiae / a Silvestro Petra Sancta Romano Societatis Iesu ex legibus Fecialium descriptae. – Romae : typis haered[um] Francisci Corbelletti, 1638 (Note générale : Fig. coloriées pour la plus grande partie. -Note générale : Superbe ordinaire "avec figures à chaque page" table des noms de famille à la fin.)
Címe a Bibliothèque nationale de France (BnF) katalógusában: Pietra Santa, Silvestro (S.J., pseud. Coelius Servilius, Le P.)

Tesserae gentilitiae a Silvestro Petra Sancta,... ex legibus fecialium descriptae. - Romae : F. Corbelletti, 1638. - In-fol., pièces limin., 678 p., index, errata et vocabulaire, titre gr., portrait de Taddeo Barberini, armoiries et planche.
A könyvet Francesco Corbelletti adta ki.

Reprint: Silvestro Pietrasanta: Tesserae gentilitiae. Edizioni Orsini De Marzo. Milano, 2010 [1]