Heraldikai lexikon/Párbaj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Párbaj reklám.png

Névváltozatok:

kétt Emberek viadallya (Karácsony címer 1606 [1]), duellator: baj-vívó, máſsal meg-vívó, ars duellica: hadi meſterség, duello: meg-vívok valakivel, duellum: had, kettö́ között való viadal, baj-vívás (Pápai/Bod 222.), provocatio: bajra-hívás, ki-hívás, reá-ingerlés, apellálás, provocator: bajra-hívó, ki-hívó, ingerlö́, provocatorius: bajra-híváshoz-való, provocatus: ki-hívattatott, ingereltetett, provoco: ki-hívom, bajra-hívom, íngerlem (uo. 505.), párviadal (Pesty Frigyes: A perdöntő bajvivások története Magyarországon. Pest, 1867. 5.)


Rövidítések:

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/080/pc008016.html#10

A magánjellegű viták, elsősorban a becsületsértések elrendezésének módja, fegyveres megmérőzés útján. Az istenítéletek és ezen belül a bajvívások abban különböznek tőle, hogy azt jogi (büntető és polgárügyekben) alkalmazták a peres ügyek elrendezésére.

1546-ból, a pozsonyi országgyűlés idejéből már van adat párbajra, Don Francisco Lasso és Balassa János között, amikor az országgyűlés kérésére I. Ferdinánd engedélyt ad és büntetlenséget biztosít Balassának a kihívás elfogadására. A nemesi felkelést rendező 1808. XI. tc. 17. §-a elsőként ebben a tárgyban a párbajok (duellum) tekintetében is rendelkezik.

A polgári berendezkedés szellemében az 1878. V. törvénycikk megtiltotta a párbajt, és büntetést szabott ki az elkövetőire. A katonai törvénykönyv pedig "példásan szigorú büntetéssel fenyegeti... a párbajozó katonákat". Ezek a törvények azonban csak papíron léteztek. Az ügyészség és a hatóságok elnézőek voltak a párbajozókkal. A bíróságok a törvényi kereteken belül legfeljebb szabadságvesztéssel, államfogházzal büntették a párbajt, a büntetés kiszabásánál pedig enyhítő körülményként vették figyelembe a társadalmi kényszert. A katonaságnál az ún. becsületbíráskodási eljárás során nem a párbajozó kapott büntetést, hanem "az taszíttatik ki a tisztikarból, aki párviadalt visszautasít". [Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Budapest, 1927. I. köt. 3.] Vázsonyi Vilmos 1893-ban felháborodottan írt arról, hogy a törvény képviselői, miniszterek és országházi képviselők, maguk is nyíltan megszegik a párbajtörvényt.