Heraldikai lexikon/Nemzedék

Generációs idő

Az evolúciós és populációgenetikában nagy szerepet kap a generációs idő, mert minél rövideb a generációk váltakozása, a szelekcióból eredő annál több változás megy végbe egy bizonyos idő alatt. Egy család generációs ideje a szülők életkorának átlaga a gyermekek születésekor. Ha pl. az apa életkora a gyermekek születésekor 22,3, 24,4, 26,7 és 28,4 év volt, az anyáé pedig 20,1, 22,2, 24,5 és 26,2 év, akkor az apa generációs ideje 25,45 év, az anyáé 23,25 év, a családé pedig 24,35 év. Az egész populáció átlagos generációs ideje ezen családi generációs idők súlyozott átlagának felel meg, ami általában 30 év körül szokott lenni.

Az átlagos generációs idő az egyenes ági leszármazók számára is megállapítható. Ehhez elég ismerni az ágban szereplő első és utolsó személy születési évét. Így pl.Bethen János, aki 1500-ban született, 10 generációra (és ízre) van Bethlen István miniszterelnöktől, aki 1874-ben született. Ezen ág átlagos generációs ideje tehát: (1874-1500) : 10 = 37,4 év (ami egyébként szokatlanul magas érték).

Az emberi generációs idő elméletileg 12 és 90 év között szóródhat. Általában hosszabb szokott lenni a férfi-férfi-férfi stb. vonalon, mert a férfiak hosszabb ideig maradnak nemzőképesek, mint a nők. Nagyobb családokban az egyenes ág átlagos generációs idejét az is befolyásolhatja, hogy az illető személy elsőszülőtt-e vagy utolsó-szülött. A generációk el is tolódhatnak, ha az egyik házastárs jóval idősebb, mint a másik. Ha pl. egy 40 éves férfi egy 20 éves nőt vesz el, a felesége szülei vele azonos generációhoz tartoznak. Ilyesmi akkor is megtörténhet, ha a házastársak egykorúak, de a szüleik olyan családokból származnak, ahol nagyok a korkülönbségek. Ha pl. a gyermek anyja a család 8 gyereke küzül a legfiatalabb volt és akkor született, amikor az apja 49 éves volt, a gyermek apja pedig a család 6 gyereke közül a legidósebb volt és az anyja csak 18 éves volt, a család két oldalán levő zonos fokú ősök eltérő generációkhoz tartoznak. Ilyen esetben nehéz megállapítani, hogy ki melyik generációba tartozik. Kép: generaciok genealogia

A generációk meghatározására és számozására ezért a genetikai vizsgálatban a következő módszert szokták használni. A kiinduló pontnak a probanduszt veszik, aki a 0 számot kapja. (Ez lényegében a nulladik generáció. A genealógiában viszont a probandusz mindig az 1. generációhoz tartozik és az őstáblában is az 1-es számot kapja. Így az elődök összes generációja negatív szám lesz, az utódok összes generációja pozitív számot kap. Ha az egyes egyéneket a generációkon belül meghatároztuk, lehetővé válik a hozzájuk képest távolabbi mellékági egyének generációjának az azonosítása is.

Ha unokatestvérek házasodnak össze és a szülők eltérő generációkhoz tartoznak, az utódoknak a probanduszhoz viszonyított generációszáma egyenes és mellékágon eltér egymástól, ami a fenti kép alsó genetikai őstábláján figyelhetó meg. Extrém esetben, ha pl. eltérő generációkhoz tartozó egyének törvénytelen vérfertőző kapcsolatára kerül sor (pl. apa és lánya), a gyermekük szempontjából a generációszámnak nincs semmi értelme.