Heraldikai lexikon/Nemesi köztársaság

A Rákosi végzés, 1505. Werbőczy István 1505. októberében, a Rákos mezején tartott rendi országgyűlésen fogalmazta meg, mely szerint a köznemesség egységesen foglal állást az idegen trónkövetelőkkel szemben és kinyilvánítja ragaszkodását egy nemzeti király személyéhez.

II. Ulászló találkozása Zsigmond lengyel királlyal, Pozsony, 1515

Nagy Lajos magyar és lengyel király ábrázolása a mítikus Gliniany rokosz ülésén, melyet a lengyel nemesek az arany szabadság ideológiájának alátámasztására találtak ki a 17. században.

A lengyel nemesi köztársaság hatalma az arany szabadság csúcspotján, az 1573-as királyválasztás idején. Jan Alojzy Matejko romantikus festménye (1889)

Báthori István lengyel király Pszkov alatt. Jan Alojzy Matejko romantikus festménye (1872)

Lengyel nemesek a válaszási mezőn, II. Poniatowski Szaniszló Ágost (1764-1795) királlyá választásakor. Az 1776-os sejm törvénye értelmében az egyes vajdaságok nemeseinek meghatározott színű köntöst és ruhát kellett viselniük. Ezeket civil egyenruháknak nevezték. A kedvelt szín a vörös volt, fehérrel és kékkel kombinálva. A keleti vajdaságok előnyben részesítették a zöl, a keletiek a kék színt.

Lengyel nemesi sejmik templomban. Jan Piotr Norblin de la Gourdaine rajza (1785)

Werbőczy István Hármaskönyvének (1504-1514) címlapja (Bécs, 1545.)

Bemutatják a Łaski-statútumot a lengyel szenátus előtt. A Łaski-statútum a Lengyel Királyság 1505-ben elfogadott egységes (kodifikált) törvénygyűjteménye. 1506-ban nyomtatásban is megjelent, ez az első képpel illusztrált lengyel könyv. A lengyel jog egyik kodifikációját Jan Łaski kancellár és prímás végezte. (Commune Incliti Poloniae regni privilegium constitutionum et indultuum publicitus decretorum approbatorumque. Jan Haller: Krakkó, 1506.)

II. Mátyás pozsonyi koronázása (1608). A koronázások azon kevés alkalmak közé tartoztak, amikor a magyar társadalom összes rétege egybegyűlt.

Mária Terézia 1741-es pozsonyi koronázási menete

Nemesi köztársaság, a (közép-európai) történetírás (főként a magyar és a lengyel) által használt kifejezés arra a berendezkedésre, rendi demokráciára, amelyben a (köz)nemesség jelentős ellensúlyt képez a királlyal szemben. Ez a rendi hatalom főként Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban létezett, de egy ideig fennállt Aragóniában és részlegesen több más országban (Ausztria, Svédország stb.) is, a királyi abszolutizmus megszilárdulása előtt, illetve annak meggyengülése idején. A magyar rendiségben ennek a kifejezésnek a natio Hungarica (nemesi nemzet), a lengyelben Rzeczpospolita ('köztársaság') felel meg, míg Csehországban egyik kifejeződése a cseh királyság koronája és asztala (Koruna a stůl Českého království) megfogalmazás, mely először 1322-ben fordul elő.

Irodalom

• Szegedi László: A feudalizmus mint haladó társadalmi rendszer. Valóság 1992/5. 44–54. [1]
• Szegedi László: Nemesi köztársaság. Valóság 1993/8. 49–69. [2]
• Szegedi László: Individualizmus a nemesi köztársaságokban. Valóság 1994/8. 1–17. [3]
• Szegedi László: Az unitáriusok racionalizmusa. Valóság 2005/12. 60–82. [4]
• Szegedi László: A demokrácia ára. Valóság 2007/2. 70–87. [5]
• Szegedi László: „Mi vagyunk a világ”. Valóság 2008/11. 14–33. [6]
• Szegedi László: Tömegkor. I–III. Valóság 2010/3. 70–87. [7], 2010/4. 82–112. [8], 2010/5. 25–57. [9]