Heraldikai lexikon/Női címerek

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Női címerek

Névváltozatok: asszonyok paizsa (Turul 1883/3.[1]), leánykori címer (Radisiscs Jenő Magyar Iparművészet 305.[2])

Pápai Páriz szerint Az asszonyok paizsa a német birodalomban téglány négyszögű s czímerészeti hiba volna férje czímerét rajzolni bele.[3]

Dél- és Nyugat-Európában szokás volt a hölgyek címereinek létrehozása pajzs nélkül, ruta- vagy ovális pajzzsal. Az egyesített (társ-)címereket akkor használták, ha a férfit és a nőt együtt kellett képviselnie a címernek. Ha a férjnek nem volt címere, a felesége nem használhatta az apai címerét. Ha csak a férjnek volt címere, azt a nő is szabadon használhatta. A férj általában csak a saját címerét használta, a feleségéét nem. Lehetősége volt azonban a szokásjognak megfelelően a két címert egyesíteni. Ez általában hasítással történt. A férj címere mindig a jobb oldalra került, a feleségé a bal oldalra. Ha rangkoronát is használtak, az mindig a férj koronája volt. A pajzs fölé sisak is helyezhető vagy több is (mindkét pajzsra). Hercegi családok esetén mindkét pajzs közös címersátor alatt van. A jelmondat mindig a férjé, a pajzstartók közül mindkettő lehet a férjé vagy a jobb oldali a férjé, a bal a feleségé. A női címer kihangsúlyozására ovális pajzsot használtak.

Az özvegyek címerüket gyakran díszcsomóba kötött zsinórral díszítették.