Heraldikai lexikon/Megyecímerek
A megyéknek kezdetben nem volt pecsétje, hanem a megyei tisztviselők -- főispán, alispán, szolgabírák -- a saját családi vagy személyi pecsétjüket használták.
Később egyes megyékben címer nélküli, feliratos pecséteket használtak az adott megye nevével. Szatmár vármegye 1468-tól 1722-ig, Mármaros 1748-ig, Szepes, Szabolcs, Ugocsa, Közép-Szolnok és Kraszna a múltban mindig szétszedhető pecséteket használt, melyek részei egy-egy szolgabírónál voltak, s ha egyik vagy másik nem volt jelen, a kiadványt nem lehetett megerősíteni.
A vármegyé pecséthasználatát az 1550. évi LXII. törvénycik rendelte el. Korábban csak Fogaras vidékének, Hunyad, Somogy és Sáros vármegyének volt címeres pecsétje.
II. József császár 1786-ban eltörölte a vármegyéket és azok címereit is. Elrendelte, hogy olyan pecsétet használjanak, amely Magyarország címerét és az illető kerület nevét tünteti fel. Halála után ezen intézkedése is érvényét vesztette.
Irodalom[szerkesztés]
http://epa.oszk.hu/02000/02030/00024/pdf/HOM_Evkonyv_28-29_105-137.pdf