Heraldikai lexikon/Megszólítások

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


[A magyar király] "2) Czímje 5.§

A' magyar fejedelmek czímje az idők körülményeihez, 's az udvar szokásaihoz képest különböző volt. A' királyi czím eredetét szent Istvántól veszi, kinek utódjai majd nagyságos, majd kegyelmes, 's végre felséges czímmel neveztettek." (Fényes Elek: Magyarország statistikája. Pest, II. 1843. 15.[1])

A megszólítások Magyarországon a hivatalnál vagy a születésnél fogva: fő- vagy nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, tekintetes, tudós, nemes, nemzetes és/vagy vitézlő. (Részletesen Bokrányi 26.) [2]


Rövidítések:

Szentséges: a Pápa (pl. Őszentsége XVI. Benedek, de: Szentséged! Eure Heiligkeit 280.), megszólításszerűen: Szentséges Atya!

Felséges (majeſtas: felség, nagy méltóság [Pápai/Bod 381.], celsitas [Cicero], celsitudo: felség magaſság [uo. 104.], excelſus: magas, felséges [uo. 245.], de: Felség, die Majestät, die Hoheit, Erhabenheit, Ő Felsége, Seine Majestät 96.): a király, királynő, királyné (Őfelsége a király; Felséges úr!). Pápai Páriz szerint (Ars heraldica) Magyarországon már I. Mátyás király élt az augustus és Majestas címekkel.[3]

Fenséges: (de: Fennség, die Erhabenheit, Größe, Hoheit, királyi fennség, königliche Hoheit 98., Fönség, Hoheit, Erhabenheit, Fönséged, Euer Durchlaucht 106.) a királyi család minden más tagja, (kivéve a mindenkori trónörököst. Ő: Felséges vagy Felség!)[4] [5] (Németül a Durchlaucht cím[6] is megfelelhet neki. [Sz. L.])

Kegyelmes: (de: kegyelmes uram! Guter Excellenz 160., németül az Erlaucht cím [7] is megfelelhet neki, aminek fordítása a magyarországi latinban az Illustrissimus dominus is lehetett; ez volt az erdélyi fejedelem címe is[8][9], és ezért nem tévesztendő össze az illustrissimus - nagyságos címmel. [Sz. L.])

Főmagasságú (eminens: tettetes, látſzó, eminentia: ki-tetſzés, magaſság, méltóság [Pápai/Bod 233.]): a bíborosok (Őeminenciája, Eminenciás uram!) és a máltai (johannita) lovagrend nagymestere.

Főméltóságú: (de: Főméltóságú, durchlauchtig 106.) a Kormányzó, a Hercegprímás, a herceg és néhány mediatizált grófi család

Nagyméltóságú: (excellentia vestra, nagyméltóságod 3. nagyméltóságú, Excellenz 221., fényes[séges], glänzend, erlaucht 99., excellens: fellyǘl haladó, nagy méltóságos, excellens inter æquales: az egyenlö́k között fellyebb-való [Pápai/Bod 245.]) az érsek, a valóságos belső titkos tanácsosok, az I. osztályú érdemkereszt azon tulajdonosai, akik ki tüntetésüket a magyar királyi titkos tanácsosi cím létesítése előtt kapták, a miniszter, a Magyarországon akkreditált külföldi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter; (a magyar követnek csak külföldön jár az excellenciás cím, belföldön akkor, ha a második fizetési osztályba tartozik): a Felsőház elnöke: a Kúria elnöke: a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke: a tábornoki kar tagja altábornagytól felfelé.

Méltóságos: (la: illustrissimus [10][11][12], clarissimus, de: Hochgeboren) a püspök, a Képviselőház elnöke, a követ, a kúriai bíró, a közigazgatási bíró, a vezérőrnagy és az ezredes, az államtitkár, a miniszteri osztályfőnök, és a miniszteri tanácsos; Budapest székesfőváros főpolgármestere, a főispán, az alispán, a törvényhatósági joggal felruházott város polgármestere, a főkapitány és főkapitány-helyettes, a tankerületi főigazgató, az Ítélőtábla elnöke, és az Ítélőtábla tanács elnök, a koronaügyész és a koronaügyész-helyettes, a pénzügy igazgató, mindazok a főiskolai tanárok és köztisztviselők, akik a III., IV. és V. fizetési osztályba tartoznak, példáúl a főigazgató, a MÁV-igazgató; a Posta és a Távírda igazgató stb., a császári és királyi kamarás, a gróf, báró, a volt Főrendiház tagjai, a Felsőház tagjai, az udvari tanácsos, a kormányfőtanácsos, az igazságügyi, kereskedelmi, gazdasági, egészségügyi főtanácsos.

Nagyságos: (la: magnificus: nagyságos, méltóságos [Pápai/Bod 381.], de: Wohlgeboren, gnädig Nagyaságod! Euer Gnaden! 221.) a plébános; az alezredes és őrnagy; a miniszteri osztálytanácsos; az ítélőtáblai bíró; az országgyűlési képviselő; a királyi tanácsos, a kormánytanácsos; az igazságügyi, kereskedelmi, gazdasági, egészségügyi tanácsos; általában véve mindazok, akik a VI. fizetési osztályba tartoznak.

Nemzetes: (la: generosus, de: wohlgebored, edelgeboren 224.) a Vitézi Rend tagjai (például: nemzetes és méltóságos; Ampliſſimus, & clariſſimus vir: Nemzetes és méltóságos ember (Pápai/Bod 117.), generoſus: nemes, fö́nembö́l-való [uo. 290.]).

Vitézlő: (egregius: ékes, nemes, jeles, tettetes, kellemetes [Pápai/Bod 229.], de: edelgeboren 329.). A vitézlő és nemzetes (egregius et generosus) a 16-17., majd a 18. századtól fogva a köznemesség felső rétegének, a birtokos nemeseknek (praenobilis) a megszólítása volt. A jobbágyokkal nem rendelkező köznemesek (nobilis) megszólítása ezzel szemben egyszerűen csak vitézlő (egregius) volt.

Főtisztelendő: (de: főtisztelendő, hocherhrwürdig, hochwürdig, főtisztelendő úr, főtisztelendőséged, Euer Hochwürden 106.) a katolikus pap (például: Nagyságos és főtisztelendő úr)

Főtiszteletű: (főtiszteletes, wohlerwürdig, főtiszteletű, wohlerwürdig, hochgeehrt 106.) a protestáns püspökök

Tisztelendő: (tisztelendő, ehrwürdig, tisztelendő úr, tisztelendőséged, Euer Ehrwürden 299.) a katolikus káplán, segédlelkész és a rabbi.

Nagytiszteletű: (nagyteszteletű [sic!], hocherwürdig, ehrwürdig, wolachtbar 221.) a református, evangélikus lelkész: ha parókiája van.

Tiszteletes: (tiszteletes, achtbar, verehrungswürdig, ehrwürdig, tiszteletes úr, Euer Ehrwürden 299.) protestáns segédlelkész.

Tekintetes: (spectabilis; familia ampliſſima: méltóságos familia, vir ampliſſimus: tekintetes úr, ampliſſimo loco natus: nagy nemzetbö́l való [Pápai/Bod 44.], de: hochwohlgeboren 294.) minden további kétkezi foglalkozású, önálló munkavégző mester ember, iparos.

Körültekintő (circumspectus) és előrelátó (providus): a jobbágyok és mezővárosi polgárok címzése volt. Nagyon alacsony rangot fejeztek ki, de írásban mindig feltüntették, hogy jelezzék velük az adott személy társadalmi helyzetét.

Kegyelmed: minden további értelmiségi foglalkozású társadalmi réteg. A legmagasabb köröktől az alacsonyabbakig a bizalmas, bensőséges kommunikációban és levelezésben férfiak és nők egyaránt használták a kegyelmed (és a szerelme(te)s) megszólítást.

Kend: a Pallas nagylexikon szerint "a népies nyelv megtisztelő szava, igy is mondják keemed, mindkettő a kegyelmed rövidítése." A népnyelvben az egymás közti (egyik) megszólítás kifejezése volt. A felsőbb állásúak is így szólították meg a náluk alacsonyabb állásúakat (főként a parasztságot és az iparosokat), erősebb vagy enyhébb módon némileg lebecsülő jelleggel. A név vagy bármilyen más kifejezés nélkül használták. Alulról felfelé nem volt használható viszontmegszólításként. A kendnek szólított alacsonyabb rangú személy csak a magasabb rangú megfelelő megszólításával felelhetett rá.

Read more: http://www.kislexikon.hu/kend.html#ixzz4eTqBJihB"

Irodalom[szerkesztés]

Új Idők - Herczeg Ferenc irodalmi lapja - írásának felhasználásával); (Budapest, 1937, Singer és Wolfner Irod. Int. Rt.

Staut József: Közönséges levelező...segégkönyv. Kassa, 1834. 53-72.[13]

Kovách Lajos, irhóczi: Új kimerítő tisztirási szótár. Buda, 1846. [14]

Bokrányi János: A' magyar tiszti irásmód példákkal világositott szabályai. Kassa, 1844. https://books.google.sk/books?id=VL9WAAAAcAAJ&pg=PA16&dq=tiszti&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjo-__VnfDKAhUrDZoKHW4SC1IQ6AEIIzAB#v=onepage&q&f=false -- 17-29. -- részletes felsorolás

Reméle Nep. János: Magyar Tiszti Irásmód példakban. Bécs, 1843. https://books.google.sk/books?id=RbtVAAAAcAAJ&printsec=frontcover&dq=tiszti&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiv2re_tPTKAhXJYJoKHdPBDUs4HhDoAQglMAI#v=onepage&q&f=false -- 104-120. -- részletes felsorolás

TÓTH István György: Kuruc fejedelem – labanc herceg. Megszólítások a kora újkorban. História 1994/4.[15]