Heraldikai lexikon/Matthias Greischer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Matthias Greischer, Esterházy Pál címere (1690)

Matthias Greischer (Sankt Martin [Šmartno pri Litiji], ker. 1659. 2. 20 - 1712 vagy Buda, tem. 1697. 1. 7), bécsi grafikus, rézmetsző.

Apja, Georgius Greischer kisgyermek korában, 1668-ban meghalt. A hat elemit Lajbachban, a jezsuitáknál végezte, ahol megismerkedett Johann Anton Thalnitscherrel (Janez Anton Dolničar), aki később lajbachi fővikárius lett. Egyike volt az elsőknek (Andreas Trost, Justus van Nypoort, Peter Mungerstorff, Paul Ritter-Vitezović, stb. mellett), aki csatlakozott Johann Weikhard Valvasor, neves tudós, műpártoló, történész művészeti köréhez, mely Valvasor Wagensberg nevű kastélyában működött. Valószínűleg itt tanulta a rézmetszést Andreas Trosttól. 1681 körül Valvasor művészeti köre felbomlott. Ekkor előbb Grazba költözött, ahol G. M. Vischer Topographia Ducatus Stiriae (1681) című művéhez készített metszeteket. Emellett ő metszette a nyomólapot Vischer Magyarország térképéhez is. Sokáig időzött Kismartonban, ahol Eszterházy Pál megrendelésére a nagy terjedelmű, szív alakú Esterházy családfa (az ún. "Esterházy szív", Cor Esterasianum seu genealogia... ) metszetén dolgozott. Bécsben Reiner számára elkészítette Felső-Magyarország térképének nyomólapját, majd 1682 decemberében a Lobens család címerét. 1683 tavaszán metszetet készített a Jan Sobieski által zsákmányolt török zászlókról. 1683 nyarán, a török ostrom idején Bécsben tartózkodott. Első felesége, Helena 1684. 3. 22-én, 39 évesen meghalt.Hamarosan a gyermekeik szintén elhunytak (1639. 8. 28). 1684. 7. 4-én feleségül vette Anna Theresia Lerchet, Martin Lerch bécsi rézmetsző lányát. Az esküvőre a bécsi Szent István katedrálisban került sor. Egyik házassági tanúja Johann Jacob Hoffmann, Esterházy Pál egykori udvari rézmetszője volt.

A felesége hozománya lehetővé tette számára, hogy 1685-ben Bécsben rézmetsző műhelyt és kiadót hozzon létre. Ez évtől rendszeresen közölt metszeteket Magyarország török alóli felszabadításáról. Ismertet metszetei Érsekújvár, Szolnok, Szarvas, Gyula és Thököly letartóztatása, történelmi magyarázatokkal. 1686 nyara után meghalt a hatéves fia, Matthias. 1687-ben apósával együtt több nagy formátumú metszetet adott ki. 1688-ban elkészítette Valvasor portréját. 1685 és 1689 között több levelet is váltott Thalnitscherrel, aki számára könyveket vásárolt. A leveleihez több rajzot is csatolt a török elleni harcokról. 1686 júliusának végén küldött neki egy vázlatot Buda ostromáról. 1688-ban a levelezés hirtelen megszakadt, mert Greischer 1688-1690 között Kismartonba költözött, ahol Esterázy Pál udvari "geográfusa és calcográfusa" lett. Harmadik fia, Mätl (Matthias) Kismartonban halt meg 1688 januárjában, majd a tavasz folyamán a lánya. Anna is elhunyt. Ugyanezen év tavaszán ikerlányai, majd 1689 decemberében egy újabb lánya született. 1690-ben Kismartonban elkészítette az Esterházy címer metszetét, melyet Esterházy Pál könyvében adtak ki a következő felirattal: „Celsissimi S.R.I. Principis Pauli Esterhasi Hungariae Palatini Geographo-Calcographus Aulicus fecit Kismartonij 1690”. Ettől kezdve a haláláig semmit sem tudunk a műveiről. A halála évét korábban 1712-re tették.

Valószínűleg azonos azzal a Matthias Greischerrel, aki az 1690-es években Budán mint házfelmérő (Bauinspektor) dolgozott a birodalmi kamara számára, ahol a feladata a budai és pesti házak állapotának felmérése volt. Később a kamarai hivatal építészeti felügyelője lett. 1695-ben előkészítette a budai vár földregiszterét. 1696-ban a kamarai hivataltól házat kapott a budai várban. 1695. dec. 30-án elkészítette a Viziváros telekkönyvét (Zaiger Über die Wasserstadt). 1696-ban részt vett a pesti új földregiszter megszerkesztésében, de végül a nevét nem tüntették fel a szerzők között. Budán temették el 1697. január 7-én.


Irodalom[szerkesztés]

Szalai Béla: The life and work of Matthias Greischer. In: Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken 1515-1800 Vol. IV. Addenda - Kiegészítések Budapest, 2013 [1]