Heraldikai lexikon/Mandorla

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

amygdala: mondola, melly még tokjában, és héjában vagyon (Pápai/Bod 45.), emulſio: ki-fejés, sok-féle egybetört magokból kéſzített ital, mondola-téj (uo. 234.), monorú (Boroviczény OrvTörtKözl. 1991-1992. 33.[1])


Rövidítések:

A 12. században a korábbi kerek pecsétek helyett az egyházi pecsétek mandorlaalakúak (mandulaalakúak) lettek, amivel az egyházi méltóságok a függetlenségüket fejezték ki a világi uralkodókkal szemben, főként az invesztitúraharc idején. Ez egy kanonikus alak, melyet a keresztény ikonográfiában használtak pl. a Jézus alakja körüli dicsfény megjelenítésére, ami az isteni fennhatóság (Maiestas Domini) jelképe. Az alakja ezért nagyon megfelelt az egyházi pecsétekhez. Noha a 14. században túlsúlyra került, sohasem tudta teljesen kiszorítani a kerek pecséteket. A 15. században a címeres pecsétek elterjedése miatt végleg kezdtek túlsúlyba kerülni a kör alakú pecsétek.