Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Mérleg

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/3134

Névváltozatok: mérleg (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.)


Rövidítések:

Az állatövi jegyek európai ikonográfiájában a Mérleget a 13. század elejéig mindig emberalak tartja, csak később terjedt el a levegőben lebegő mérleg.

Szent Mihály arkangyalt gyakran ábrázolják karddal mérleggel a kezében, ami utalás a lélek megmérettetésének pillanatára. A kard itt a Törvényt és az igazságos Ítéletet (esetlegesen a büntetést), mely figyelmeztet az életünkben elkövetett bűnökre és annak következményeire. A vallásos ember gondolkodásmódjában a földi élet végeszakadtával ugyanis nem zárul le a létezés, csupán a testiség szűnik meg. A mérleg tehát a lélek megmérettetésének szimbolikáját képviseli, mely az ókorból származik és különféle képi ábrázolásokon is megjelenik (Tarpa [Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye]: egy kis templomtornyocska; Mohos (Felvidék) és Székelyderzs középkori falképein egy fiatal leány jelképezi a lelket a mérleg serpenyőjében).

A Mihály arkangyalhoz kapcsolódó, korabeli keresztény túlvilághitet az Érdy-kódex így foglalja össze: „Ő tiszti az hogy mikoron ez világi emberek kimúlnak, mindennek megméri jó és gonosz téteményét az isteni igazságnak mértékében. Az jókat viszi Istennek eleiben, félbe valókat Purgatóriumba, a meghulltakat (megesetteket) az erek tízre, kinek kezdeti akkoron vagyon, de vége soha nincsen… minden lelköt ő vészen ki testéből halálának idein […] Az bódog lélök őmiatta vitetik mennyeknek szent országára és beiktatik az Szízanya Máriának színe eleiben […] és onnan Szentháromságnak eleiben, hol ott megáldatik és megérdemeztetik, és érdeme szerént való karban állatják […] ő lészen, ki az halottakat fölserkenti főldnek mohából az utolsó ítéletnek idein […]”

Az ars bene moriendi, azaz a jó halál elérésének középkori képzete a keresztény ember egyik legfontosabb életcélja volt. A bűnök bocsánatára, a kegyelmi kiválasztásra és a lelkek megmentésére kért imádságban Szűz Mária neve után „Boldog Mihály arkangyalt” nevezi meg közbenjáró segítségnek az egyik legrégibb magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés.

Irodalom[szerkesztés]

Sashalmi-Fekete Tamás: A kardhoz kapcsolódó eszmék és rítusok a középkori és kora újkori Magyarországon, különösképpen Erdélyben és Székelyföldön. In: BÍRÓ CSILLA – NAGY DÓRA szerk.: Magyarságkutató Intézet évkönyve 2022. A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 62. Budapest, 2023. 415-445. [1]