Ugrás a tartalomhoz

Heraldikai lexikon/Lovag

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A kígyóspusztai csat
V. István (1270-1272) denárja
A magyar király tornaöltözéke az Aranygyapjas Rend címerkönyvéből, 1431-1435 körül
Antoine de Croy (1385 k.1475) herceg tornaöltözéke, az Aranygyapjas Rend címerkönyvéből (Armorial équestre de la Toison d'Or)
Lovagalakos kályhacsempe, Buda, 1454-57

Névváltozatok:

leventa (Staut 56.), eques: lovagos, lovag, nemes, equeſtris: lovagosi, lovaghoz való, equitatus: lovag ſereg (Pápai/Bod 237.), exercitus equitum: lovag ſereg (uo. 249.), turma: lovag ſereg, gyülekezet (uo. 631.), udvari lovag (aule nostre miles, Bárány Attila Aetas, 2004/3-4. 17.[1])


Rövidítések:

Károly Róbert alkotta meg az "udvari lovag" címet. Az aule regié miles emelte az udvar fényét, személyes megbízásokat teljesített. Megtalálható köztük a fiatal főnemes, de egyszerű vidéki középbirtokos, sőt elvétve polgárfiú is. Károly Róbert uralkodása idejéből csak 15 lovag nevét ismerjük, Nagy Lajos alatt számuk már elérte a 87 főt. Nem egy közülük az udvarban nevelkedett apródként.

A lovagok nevelése korán kezdődött, és kemény életet jelentett. 5-6 éves korában szakították el a "puha párnák világától", és apródként egy tapasztalt férfi gondjaira bízták. A gyermek 14 éves koráig elsajátította a lovagság ábécéjét, a lovaglást, a nyíllövést, úszást és birkózást, ökölvívást. Ekkor fegyvernökké vált, aki a különféle harci technikák tökéletes elsajátításába fogott. Lándzsás rohamozás, kardforgatás, csatabárdos és buzogányos közelharc szerepelt mindennapi gyakorlásaiban. A felövezés ceremóniájára akkor került sor, amikor már bizonyította, hogy tökéletes harcos, jelleme szilárd, akarata pedig erős.