Heraldikai lexikon/Lackner Kristóf

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lackner Kristóf 1571-1631.jpg
Lackner Kristóf önarcképe, rézmetszet, 1611.jpg
Lackner Kristóf.jpg
Lackner Kristóf (1571-1631) ravatalképe.jpg
Lackner Kristóf emblematikus rajza a Szent Koronáról, 1615
A Szentkorona szimbolikus ábrázolása Lackner Kristófnál, 1615.png
Lackner Kristóf emblematikus rajza a Szent Koronáról, 1615 - 1. nyomólap

Lackner Kristóf Sopronban született 1571-ben; itt kezdett iskolába járni. 1595-ben beiratkozott a padovai egyetemre, és 1597-ben jogi doktorátust szerzett. Miután hazajött, 1599-ben beválasztották a város szenátusába, 1603-ban bíró lett, utóbb polgármester. 1631-ben bekövetkezett haláláig a város egyik fő tisztségviselője maradt. Nemcsak a város leggazdagabb embere volt, hanem a legműveltebb is. 1604-ben megalapította a Soproni Tudós Társaságot, amelynek tagjai szimpozionokat tartottak, közös könyvtárat próbáltak öszszegyűjteni. Lackner értett a rézmetszéshez (apja ötvös volt), és több metszetet is készített, különböző művei illusztrálására. Ezek jó része az emblémák műfajához tartozott. Az embléma a klasszikus formája szerint három részből áll: egy jelképes ábrázolásból, a hozzá kapcsolódó jelmondatból, valamint a hozzájuk fűzött magyarázatból. Magyarországon ennek nem akadt sok művelője; Zsámboky János munkája azonban, az 1564-ben, Antwerpenben megjelent Emblemata, az európai embléma-irodalom egyik főműve lett. Lackner emblémái nem váltak ennyire híressé. [1]

Lackner Kristóf (1571—1631) egy bajorországi eredetű soproni aranyműves családban született. 1579-től Csepregen, majd a grazi evangélikus gimnáziumban tanult. 1593 és 1597 között jogot hallgatott a padovai egyetemen, ahol tanulmányai végeztével doktorrá avatták. 1597 végén Sopronba hazatérve megnősült, s így szerzett vagyona révén a városi előkelők sorába emelkedett: 1599-től belső tanácsos, majd 1613-tól haláláig négy ciklusban a város polgármestere volt. 1600. március 21-én Prágában kelt diplomájával II. Rudolf nemesi rangra emelte (OSZK, Kézirattár, Fok Lat. 2740, foll. 11—12v), 1622 januárjában pedig II. Ferdinánd — akit személyesen ismert — királyi familiárisává, majd az év júliusában palotagróffá tette meg őt (uo. foll. 7—10, 13). Hivatalos ügyekben gyakran fordult meg az udvarnál, s többször volt városa országgyűlési követe (RÓZSA Í971, 195). Gyermektelen lévén, vagyonát - amely nemcsak helyi viszonylatban volt nagyon jelentős - alapítványok formájában a városra hagyta.[2]

Lackner Kristóf (Sopron, 1571. november 19. - Sopron, 1631. december 29.)

Apja vagyonos aranyműves volt, s Kristóf is kitanulta az ötvösmesterséget. Fiatalon házitanító lett Grazban, majd tanítványával együtt Páduába ment a jogi egyetemre, ahol négy év alatt jogi doktori diplomát szerzett. 1597-ben tért vissza Sopronba. 1599 és 1631 között belső tanácsos, több ízben városbíró, polgármester és országgyűlési követ is volt. Műveltségével kitűnt kortársai közül, jól tudott németül, latinul és magyarul is. Szülővárosában megalapította a tudományos akadémia gondolatát magában hordozó Tudós Társaságot, ránk maradt rajzai és metszetei művészi értékűek, latin nyelvű iskoladrámáit soproni diákok játszották. Politikusként és diplomataként bravúrosan képviselte városa érdekeit az országos politikában. II. Mátyástól nemesi rangot kapott. Gyermekei nem születtek, vagyonát Sopron városára hagyta.[3]

Egymást követően többször választották polgármesterré, 30 éven át töltött be magas tisztségeket egy igencsak vérzivataros időszakban. Tudott harcolni: fennmaradt róla, hogy maga kaszabolta le az ellenségét, majd tűzte a fejet lándzsájára. Megírta önéletrajzát, melyet Bél Mátyás tudós és polihisztor kéziratainak hagyatékában találtak meg. Később derült fény arra, hogy az életrajzot maga a polgármester írta. A sorokat mint kívülálló, egyes szám harmadik személyben vetette papírra. Az életrajz 1618-ig íródik, ekkor már nem választják újra. A következetesen császárpárti Lackner ezt követően talán már nem akarta saját tevékenységét lejegyezni, Sopron ugyanis 1619-ben fordított a zászlón, hűtlen lett a császárhoz és behódolt Bethlen Gábornak. Lackner bajor családból származott, életét ötvösként és tanítóként kezdte, később jogtudományt tanult Páduában. Vélhetően ő volt az első, akit a római katolikus egyetemen protestánsként, vallási eskü elengedésével avattak doktorrá. Latinul írt, német volt az anyanyelve, de magyarul is tudott. Kiváló diplomáciai képességgel áldotta meg a sors, eredményesen lobbizott a Sopron számára oly fontos vallásszabadság és a borkereskedelem dolgában, számos kiváltságot szerezve meg. Talán egyetlen dolog nem sikerült neki, a boldog házasság.

Lackner nem csak írt, képes volt megrajzolni a városát is, egy rézmetszetet 1610-ben készített Sopronról, mely a város akkor valósághű látképét mutatja. Ötvös lévén természetesen saját címert és önarcképet is készített, ez 1611-ből való. A megjelenésében vonzó férfit egyébként "szép doktornak" is hívták. A Lacknerről készült olajfestmény a Soproni Evangélikus Gyűjtemények Színház utcai múzeumában került kiállításra. A kép különlegessége, hogy ez az első ismert soproni, úgynevezett ravatalkép. [4]

Művei[szerkesztés]

Lackner, Christoph: Emblematischer Tugendspiegel und christlicher Discurss. Frankfurt am Main, durch Nicolaum Hoffmann in Verlegung Jonae Rosen, 1618. (Lackner Kristóf emblematikus erénytükre)

Lackner ezt a művét a hét kardinális erény és nyolcadik erényként a türelem terjedelmes magyarázatának szentelte. Az emblémák Lackner által készített rajzvázlata fennmaradt a szerző kéziratában (Sopron, Soproni Evangélikus Gyűjtemény, Levéltár). A lapon a nyolc kép egy ötvösművű ékszerre emlékeztető bonyolult keretbe illeszkedik. A nyomtatvány címlapjának hátoldalán hasonló volutás díszítmény fogja körül az erények neveit tartalmazó mezőket. A szerző művét Batthyány Ferencné Poppel Évának ajánlotta.

Galea Martis hoc est, bona militia pro publica salute epitomice. Tübingen, Eberhard Wild, 1625. (Marsnak sisakja, avagy a köz üdvéért való jó katonaság)

Lackner ebben a latinul írott, emblematikai művében a katonai erényeket részletezi nyolc fejezetben. Minden egyes fejezet élén egy rézmetszetes, kör alakú embléma áll (SCIENTIA, PIETAS, AUTORITAS, ORDO, TUTAMEN, STRATEGEMA, IMMORTALITAS, GLORIA). A fejezetekhez rövid bevezetőt írt, majd pontokba foglalta tanácsait, észrevételeit az adott erénynyel kapcsolatban, amelyeket leggyakrabban ókori és bibliai példákkal támasztott alá. A fejezet végén részletes magyarázatot fűzött prózában az embléma, illetve, ahogyan Lackner nevezi, a „hieroglyphica figura" jelképrendszeréhez. A rézmetszetes emblémákat Lackner maga tervezte és készítette.

Florilegus Aegyptiacus in agro Semproniensi. Keresztúr, Farkas Imre, 1617. (Egyiptomi virágszedő a soproni mezőn - Lackner Kristóf soproni polgármester emblémaszótára)

A Florilegus Aegyptiacus címlapja utáni beillesztett levélen Lackner rézmetszetes címere található 1604-es évszámmal és „FIAT VOLUNTAS TUA" felirattal. E művét Esterházy Miklós nádornak ajánlotta. A fogalmakat, szavakat szótárszerűen, kezdőbetűk szerint gyűjti össze, majd a szavak mellett felsorolja, hogyan lehet azokat szimbolikusan ábrázolni (pl. labor per formicam = a munkát hangyával; mulierem quae virum suum odit per viperám = a férjét gyűlölő nőt viperával; otium per pedem supra pedem = a henyélést keresztbe tett lábbal stb.). A Florilegus Aegyptiacus forrása, ahogyan az olvasóhoz írt előszóból kiderül, Giovanni Pierio Valeriano Hieroglyphica sive de sacris Aegyptiorum aliarumquegentium Uteris commentarii (Basel, 1556) című műve volt. Az előszóban azt is kifejti, hogy mi volt a célja ezzel az emblémaszótárral: „Bárki, aki művelt, saját kezével, tehetsége szerint, bármilyen elegáns formát és emblematikus vázlatokat... fáradozás nélkül festhet és hieroglifikusan leírhat."

Coronae Hungariae emblematica descriptio. Lauingen, Jacob Winter, 1615. ( Lackner Kristóf könyve a Szent Koronáról)

A magyar korona jelképes értelmű leírása. A Révay Péter 1613-ban megjelent könyvéhez hasonlóan szintén Thurzó György nádornak ajánlott mű a fejedelmi tükör műfajának speciális változata, amely az uralkodói erényeket egy konkrét tárgy emblematikus leírásán keresztül fejti ki. Az ajánlás és a korona tárgytípusát magasztaló bevezető után következik a II. Mátyás koronázásának szentelt rész, amelyben a szerző megemlíti, hogy 1608-ban látta és le is rajzolta a magyar királyi koronát. A korona elülső és hátsó nézetét is bemutató metszet és a műben található részletes leírás azonban nem a valóságot követi, hanem a korona jelképes értelmét igyekszik feltárni. A szerző egyenként ismerteti a harminckét képzeletbeli emblémával és drágakővel felékesített korona minden elemét. Az embléma-magyarázatok fő forrása, Lackner több más írásához hasonlóan Pierio Valeriano 1566-ban kiadott műve volt.

A könyv rézmetszeteinek részben fennmaradt nyomólemezeivel kapcsolatban felmerült, hogy maga a szerző készíthette őket, aki tanulmányait megszakítva apja mesterségét, az ötvösművességet is kitanulta, és mint azt önéletrajzában írja, „mindent elkészített, amit egy mesternek el kell tudni készíteni: nürnbergi módon készült kelyhet, pecsétnyomót, gyűrűt... E tárgyak bizonyító ereje és sikere folytán szabadon gyakorolhatta volna hazájában ezt az elmés mesterséget."

Maiestatis Hungariae aquila. Keresztúr, Farkas Imre, 1617 (Magyarország fenségének sasmadara - Lackner Kristóf embléma-magyarázata)

A mű kettős címermagyarázat, melyet Naprágyi Demeter győri püspök és Lackner Kristóf humanista beszélgetései inspiráltak. A könyv első része a nyomtatvány egyetlen metszetének alján látható Naprágyi-címert értelmezi, a második rész pedig a metszet emblematikus sasmadarát tárgyalja. A sas bal oldali szárnyára írt erények kezdőbetűi II. Mátyás királyra utalnak, a jobb oldali szárnyra a szabad királyi városok — köztük Sopron — neve került. Sopron városát idézi a háromtornyos címer is a Magyarországot jelképező földgömb alján. A metszeten ábrázolt sas monumentális változata egykor a város főkapuját díszítette. Az uralkodót jelképező sas a szerző önéletrajza szerint visszatérő motívum az emblémaalkotó Lackner életművében: „Ugyanebben az évben [1613] nemcsak a főkapun levő sasról adott emblematikus leírást, hanem azután, hogy Mátyás királyt római császárrá választották, a tiszteletére a mellékkapun nyilvánosan, a haza páratlan ékességére egy kétfejű sast festetett emblematikus módon, amelynek képe többfelé látható". Ehhez a második sashoz tartozó nagybetűs felirat a Coronae Hungariae... címlapját díszítő kétfejű sas köriratával egyezik: „VICISTI FAMAM VIRTUTIBUS TUIS" (erényeiddel felülmúltad híredet).

Irodalom[szerkesztés]

Irodalom: Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3. 119-124., 259-261.[5]

Németh Ildikó: Lackner Kristóf és a boszorkányok. Rubicon 25. évf. 2014/8. [6]

Kaiser Smarni: Egy briliáns városatya, a politikai marketing titkok tudója. Élmény Nektek 2017. február 24.[7]


http://www.bibl.u-szeged.hu/~clio/oldbook/hist/html/lackner.html

https://books.google.sk/books?id=pVMhAAAAQBAJ&pg=PA260&lpg=PA260&dq=Lavingae+Suevorum&source=bl&ots=Ftv_b-n8eR&sig=ZG0xA0U9IKR9apyJ2PnaOve7Xmg&hl=hu&sa=X&ei=1cxVVYXFFab4yQPfuYHABw&ved=0CB4Q6AEwADgK#v=onepage&q=Lavingae%20Suevorum&f=false

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_NEMG_kv_40_Matyas_01/?query=SZO%3D(szobor)&pg=120&layout=s -- 119.