Heraldikai lexikon/Katona István

Katona István (1732–1811) volt a legismertebb, aki életében európai hírű alakja volt a magyar történetírásnak, bár munkássága már a jezsuita rend feloszlatása után teljesedett ki. A Historia critica regum Hungariae sorozat első kötete 1779-ben jelent meg, az utolsó köteteket 1817-ben adták ki, már Katona halála után. A 20 kötetes mű Magyarország addigi történetének feldolgozását tartalmazza, a korszakban igen magas színvonalon. Katonát azonban 1784-ben nyugdíjazták, azzal az indokkal, hogy nem tudott előadni németül.

Az egyetem oktatói közül ki kell emelni Katona Istvánt (1732-1811), akit 1770-ben nevezett ki Mária Terézia a világi történelem és az ékesszólás tanszékére. A jezsuita rend feloszlatása után sikerrel pályázta meg újra az egyetemi tisztségét. II. József elégtelen német nyelvi előadókészségére, illetve a magyar történelem oktatásának megszüntetésére hivatkozva 1784-ben nyugdíjazta.

Katona nyugdíjazása után Esztergomba vonult vissza, majd 1790-ben Kollonich László érsek hívására Kalocsára ment, és átlépett a kalocsai főegyházmegye papjai közé. A Főszékesegyházi Könyvtár vezetése mellett retorikát tanított a szemináriumban, később az intézmény rektora lett. Katona a 18-19. századi magyar történetírás meghatározó szereplője volt. Katona 1779-től negyvenkét kötetben jelentette meg a magyar királyság történetéről szóló munkáját Historia critica címmel. A nagyszabású alkotás egészen a 19. század végéig a magyar historiográfia alapműve maradt, közölt forrásainak jó része máig is csak ebben a műben jelent meg nyomtatásban. 1800-ban jelentette meg két kötetben a kalocsai érsekség történetét (Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae). http://archivum.asztrik.hu/?q=oldal/a-toertenetiro-kanonok-katona-istvan-1732-1811 [1]

Katona István történetíró, kanonok, egyetemi tanár 1758-tól teológiát tanult a nagyszombati egyetemen, 1761-ben pappá szentelték. Rendi próbaévét Egerben töltötte, utána visszakerült Nagyszombatba, ahol kinevezték az egyházi szónoklattan tanárává. A jezsuita rend feloszlatása után nem kellett távoznia az egyetemről: az uralkodónő őt nevezte ki a Bölcsészettudományi (akkori nevén Filozófi ai) Kar történelem tanszékének tanárává. Katona a történelmet kötelező tárgyként oktatta, s emellett egy ideig világi szónoklattant is tanított. II. József rendelkezései nyomán Katonát elégtelen német nyelvi előadókészségére, illetve a magyar történelem oktatásának megszüntetésére hivatkozva 1784-ben nyugdíjazták. Fő műve a 42 kötetes Historia critica regum Hungariae, mely nélkülözhetetlen forrása és összefoglalása a magyar történelemnek.