Heraldikai lexikon/Kánonjog

Névváltozatok: Egyházi Törvény (Czövek-Kelemen 292., Gózony 108.)

Cum quid prohibetur, prohibentur omnia, quae sequuntur ex illo.

A' mik a' tiltott dolgból következnek, szinte tilalmazva lenni értetődnek, vagy a' tiltott dolognak folyadékjai is tilalmasok. (...)

Non est obligatorium contra bonos mores praestitum juramentum.

A' jó erkölcs' sérelmére tétetett esküvésnek nincs kötelező ereje. (...)

Cum quid una via prohibetur alicui, ad id alia via non debet admitti.

A' mi egy úton tilalmas, arra más úton sem adhatik szabadság. (...)

Infamibus portae non pateant dignitatum.

Nem fér becstelenhez a' becses hivatal.

(Ottlik 80-83.)

A kánonjog (ius canonicum) eredetileg az óegyház életét szabályozó szokásjog volt. Legkorábbi formái a 2-3. századi gyűjtemények, collectiones voltak. Ezeken belül a kánonok egyházfegyelmi elõírások voltak, melyek közül egyesek a magánszemélyekre is vonatkoztak.

A kánonjog alapja a zsidó jog volt, majd a római jog elemeivel egészült ki. A 4-7. százaban a kánonjog fõ forrása az egyetemes és helyi zsinatok határozatai, a püspöki rendelkezések, a pápák jogi tartalmú és erejű ügylevelei (decretales) voltak. A kánonjog összefoglalásai közé tartoznak a korai középkorban a sok esetben hamis magángyűjtemények, mint Gratianus Concordia discordantium canonum (1140 k.), más néven a Decretum Gratiani című műve. A Decretum kommentálói a dekretisták (Paucapalea, Rolandus, Rufinus, Hugoccio), akik ehhez önálló magyarázatokat (summák) és glosszákat fűztek. A virágzó középkorban működött Penaforti Szt. Rajmund (Liber extra) és a dekretalisták, akik a decretalisokhoz jegyzeteket írtak. A késõ középkorban forrásai Clementinae és a Corpus Iuris Canonici (1582).

A római jog recepciója a kánonjogba 9.századtól tartott. A Codex Iuris Canonicit 1917-ben XV. Benedek pápa hirdette ki. A ma hatályos kánonjogi törvénykönyv 1983-ban jelent meg (Codex Iuris Canonici (II.)). 1990Ből való a Codex canonum ecclesiarum orientalium.

Magyar nyelvű kánonjogi kézikönyvek is keletkeztek (pl. Bozóky Alajos, Szeredy József, Konek Sándor, Kazaly Imre és -- még a kódex után is -- Kosutány Ignác és Kérészy Zoltán művei) kiemelkedô kézikönyv, Bánk József munkája (Kánoni jog. I-II, Bp.1960- 1962) Sipos István (fôleg: Katholikus egyházjog, Pécs 1928; A katolikus házasságjog rendszere a Codex Iuris Canonici szerint. Átdolgozta Gálos L., 4. kiad., Bp. 1960; Egyházi perrendtartás köteléki, felszentelés elleni és büntetô ügyekben, 3. kiad., Pécs 1943), Meszlényi Zoltán (Házassági köteléki perek az egyházi biráskodásban, Esztergom 1927), Schermann Egyed (fôleg: Szerzetesjog, Pannonhalma 1927; A szerzetesjog elemei, Pannonhalma 1930)

Tokody Ödön: Katholikus egyházjogtan; Temesvár, 1876.

Dr. Sipos István: A katolikus házasságjog rendszere; Pécs, 1940.

Erdő Péter: Egyházjog; Budapest, 1991.