Heraldikai lexikon/Janicsár

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

"Az egész török birodalom tele van janicsárokkal, kiket mindenütt nagyon tisztelnek, mivel ők képezik a császár tulajdonképeni testőrségét, ők végzik a gyalogos hadi szolgálatot és az ütközetet vezénylő Nagyurat 12,000 emberrel veszik körül. A janicsárok, mint már említem, az egész birodalomban szét vannak osztva és mindenkor a keresztyének és zsidók esküdt ellenségeinek tartatnak, azonban az állam a csőcselék lázadásai, zendülései és rakonczátlankodása ellen is sikerrel használja, mivel nem ritkán a keresztyéneket és zsidókat is megvédik a török köznép kegyetlen üldözései és támadásai ellen. Ruhájok hosszú és csak posztóból való, selymet nem szabad testökön viselniük, mivel ez elpuhításhoz vezetne; kalap helyett a ruhaujjához hasonló hosszú sapkát viselnek, melyben különféle szükséges tárgyakat tartanak, e sapkák kétszeresek, egyik oldalok hátulra lóg le, homlokukon aranyozott ezüst pajzsocska van. E turbánoknak nevezett sapka, valamint az egész ruha vörös. A janicsárok a török uralom alatt álló keresztyének gyermekei, kiket az összes községekből aránylagosan kiválogatnak, ugyanis török küldöttek érkeznek az illet helységbe, hol az összes 8—12 éves fiukat előmutattatják, azután testalkatukból megítélik, hogy képesek lesznek-e a janicsár szolgálatot teljesíteni; a legkiválóbbakat a császár, miniszterek és pasák szolgálatába viszik, a többieket pedig az e czélra alkalmazott egyének felügyeletére és kiképzésére bízzák, mígnem 18—20 éves korukban már teljesen kiképzett janicsárokká lesznek. A gyermekeket már zsenge korukban a katonaélettel összeköttetésben levő fáradalmakra és nélkülözésekre szoktatják, hogy a hideget, meleget, szomjuságot, éhséget és a testi fájdalmakat állhatatosán eltűrhessék; a török nyelvben és a mohamedán vallásban oktatást nyernek. A kerületek kádija vagyis bírája, a kerületéből janicsár szolgálatra kiválasztott gyermekekről pontos jegyzéket vezet; ha tehát valamely fiú a szigorú fegyelem következtében elhal, a kádinak jelentést tesznek, azonban a felügyelőnek nem kell magát igazolnia.

Ha a fiúk már a 18—20-ik évet elérték, a nap melegétől jó barnákká, a munkától pedig edzettekké lettek, akkor minden tartományból Konstantinápolyba vitetnek, a legerősebbeket és legéletrevalóbbakat a valóságos szolgálatban levő janicsárok oktatására bízzák, itt a lőfegyverek használatában, vívásban, gránát hajításban, árok átugrásban és falmászásban jól begyakoroltatnak, a fiatalabbak az öregebbek legszigorúbb felügyelete alatt állnak, sőt a cselédség közönséges szolgálatait is teljesítik, ugyanis mindnyájok számára főznek, fát vágnak és hasítanak, továbbá még egyéb megvetendő munkát végeznek.

Ha azonban az öregebb katonákkal háborúba mennek, ezért még nem szűnnek meg előbbi kötelezettségeik, ugyanis sátrakat vernek, tevéket etetnek és a teherhordó szamarakat gondozzák. Ha ütközetre kerül a dolog, azonnal támad niok kell, ekkor mindenki fölül akarja múlni társait. Ha a fiatalabbak valamelyike hőstettei által kitűnik, akkor az öregebb janicsárok közé vétetik föl és a többi fiatalok alája rendelteinek. Így tehát a janicsárok, a törökök szerint, a legjobb, a keresztyének ellen azonban legkegyetlenebb katonák, kikre még a török császár is a legszilárdabb bizalmát építi. Mindezt jónak véltem a janicsárokról fölemlíteni, mivel Konstantinápolyban tartózkodásom alatt mindent láttam, a mit ezen emberek a testedzés miatt szenvedni és tűrni kénytelenek." 185-188.