Heraldikai lexikon/Ivánfi Ede

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ivánfi Ede 1869-es könyvének reprint kiadása
Ivánfi Ede könyvének előszava

Ivánfi Ede (Somorja, 1821. április 21. – Magyaróvár, 1900. január 28.) történész, kegyesrendi tanár. Családi neve Jancsik Béla. 1869-ig folyóiratokban Jancsik Ede családi nevét használta. A hírlapokban I. E., I. E. B. monogrammal és névtelenül is írt. Elsősorban címertannal és Moson vármegye történetével foglalkozott.


Élete[szerkesztés]

Apja Somorján tanító és karmester volt. 1824-ben szüleivel Pozsonyba költözött, ahol Ivánfi gimnáziumi tanulmányait folytatta, majd 1837-ben kegyesrendi szerzetes lett és Privigyén tanári képesítést szerzett. Ezután két évig Sátoraljaújhelyen volt próbaéves tanár, majd Vácon, Nyitrán és Szentgyörgyön folytatott bölcsészeti és teológiai tanulmányokat. 1846-ban áldozópappá szentelték, majd Debrecenben, Máramarosszigeten, Nagybecskereken, Temesváron, Budapesten, Vácott, Veszprémben, Sátoraljaújhelyen (ahol igazgató is volt) és a mai Mosonmagyaróváron működött. életének 79. évében halt meg, hamvai a magyaróvári temetőben nyugszanak. Mosonmagyaróváron utcát neveztek el róla.

Munkássága[szerkesztés]

A leghosszabb ideig (1879–1891) Magyaróváron tanított történelmet a helyi piarista gimnáziumban. Tanári pályája során több városban is kísérletet tett múzeum alapítására. Közreműködött a "Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet" létrehozásában, mely 1882. szeptember 2-én alakult meg, majd 1887-től múzeumként működött tovább.

1891-ben vonult nyugalomba. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja, a Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Társulat alelnöke volt. Tanulmányozta Budapest, Bécs, Grácz, Salzburg, Trieszt, Velence, München, Regensburg és Prága gyűjteményeit; beutazta Magyarország majd minden vármegyéjét, a "régészeti" (történeti segédtudományi) tárgyak és tanügy tanulmányozására megfordult Szerbiában, Felső-Olaszországban és Bajorországban. 1881-ben tirolon keresztül Svájcba utazott. 1888-ban Rómába ment XIII. Leo pápa aranymiséjére. Értékes érem- és pecsétgyűjteménye volt. Legnagyobb munkája a Moson megyéről szóló háromkötetes kézirat, amelyet a Hansági Múzeumban őriznek.


Művei[szerkesztés]

  • Ivánfi Ede: A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czimerei (Pest, 1869)

Ivánfi Ede: Magyar birodalom vagy Magyarország s részeinek címerei [Reprint] Budapest, 1989

  • Ivánfi Ede: A magyar birodalom czimerei s színei (II. füzet Pest, 1873)

- Dunántuli tájrajzok. Pest, 1863. (Különny. a M. Ember Könyvtárából.)

- Emlékirat a kikindanagybecskereki vasutról. Schwicker után magyarra ford. Nagy-Becskerek, 1869.

Szózat zemplénvármegye értelmiségéhez. S.-A.-Ujhely, 1873. (Különnyomat a Zemplénből.)

Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár. Temesvár, 1877. (Különny. a Délmagyarországi tört. és rég. Értesítőből.)

Vázlatok Mosonyvármegye multjából. M.-Óvár, 1882. (Különny. a m.-óvári gymnasium Értesítőjéből.)

A régészet becse, fejlődése általában és alkalmazása Mosonymegyében. U. ott, 1883. (Különny. a m.-óvári gymnasium Értesítőjéből.)

Ivánfi Ede: A harag éveiből: 1849. = Óvári sárkánykönyv. Szerk. Borsicsné Molnár Márta. Mosonmagyaróvár, Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, 2002. p. 95-100.

Ivánfi Ede: Vázlatok Mosony vármegye múltjából. Magyar-Óvár: Czéh Sándor, 1882. 32 p.

Kéziratban: M.-Sziget kath. gymnasiumának története 1730 óta (1851); A kevi vagy kői káptalan; Mosonyvármegye és helységeinek multja és jelene (eddig 433 ív.)

Cikkei Szinnyei alapján:

Czikkei a Tanodai Lapokban (1856. A magyar helyesírás kérdésben, melyben a kettős mássalhangzók egyszerűsítéséről értekezett, A nagybecskereki gymnasium története s alaprajza, 1857. A műveltség rendkívüli igényeiről, Simonchicz Incze életrajza, 1858. Közművelődésünk és nevelésünk kellékei); a Vasárnapi Ujságban (1859. Plank Ferencz régiséggyűjteménye Pesten, 1861. A leleszi konvent, Pestről a középponti Kárpátok felé és vissza, Szent Imre szobra Zirczen, A csopaki kastély, A veszprémi Gizella kápolna, Selmecz); az Idők Tanujában (1865. 251. és köv. sz., Dunántúli tollrajzok, 1866., 70., 72., 73. Naplótöredékek); az Uj Korszakban (1865. Művelődésünk akadályai s gyógyszerei, folytatása a Tanodai Lapok 1866. 46-48. sz. és 1867. 3., 14., 15. sz.); a Győri tört. és rég. Füzetekben (IV. 1865-68. Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában); a veszprémi gymnasium Értesítőjében (1871. Egy veszprémmegyei muzeum-egylet tervrajza); a Századokban (1872. Keve vármegye emléke, A magyar államczímer); a sátoralja-ujhelyi gymnasium Értesítőjében (1873. Sátoralja-Ujhely közművelődési s emberbaráti tekintetben, 1876. Egy pár őszinte szó, 1877. Mozzanatok a s.-a.-ujhelyi nagygymn. történetéből 1873-76.); a Zemplénben (1874. 47. sz., 1875. 18. sz. Szózat Zemplénvármegye értelmiségéhez egy muzeum alapítésa ügyében); a M. orvosok és term. vizsgálók Munkálataiban (XVIII. 1876. Magyarország czímere egy moldvai érmen); a Délmagyarországi tört. és rég. társ. Értesítőjében (1878. Úti jegyzetek Grácztól Müncheing, 1879. Adalék a titeli sarkophaghoz); a Pozsonyvidéki Lapokban (1885. 42. sz. Adatok Magyar-Ovár várának multjához, németül a Westungarischer-Grenzboteban, 1886. 6., 7. sz. Néhány szó az ízlésről); az Országos régészeti és embertani társulat Évkönyvében (1885. Vannak-e Mosonyvármegyében nyomai az avaroknak?); a mosonyvárm. tört. és rég. egylet közgyűlési elnöki Jelentésben (1888. A chuni Jankovits-féle okmánygyűjtemény tartalma); a Magyar-Óvár és Vidékében (1888. 8., 9. sz. Nezsider multja rövid kivonatban); a Mosonymegyei lapokban (1890. M.-Óvár városának legrégibb okmányai 1354 és 1357. évből, és apróbb czikkek u. ott); archaeologiai leveleket és tudósításokat írt a Delejtűbe (1859-60.), az Arch. Értesítőbe (1870-72.), a Századokba s a helyi lapokba. Magyarra fordította a szerb vajdaság és temesi bánság helytartósági rendeleteit 1857-ben.


Irodalom[szerkesztés]

Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Budapest, 2010. 113.

Sinnyei József: Magyar írók élete és munkái

Róla:

Századok 1869., 1871. 50., 1872. 64. l.

Akadémiai Értesítő 1869. 78., 1871. 222., 305.

Figyelő VI. 1879. 71. l.

Petrik Könyvészete.

Kiszlingstein Könyvészete.

A magyar kegyes tanítórend Névtára 1896. és önéletrajzi adatok.