Heraldikai lexikon/Istenítélet
Névváltozatok:
istenítéletek (ordáliák) (Kállay 1831. 290.), ferri candentis judioium: tüzes vasnak hordozása által-való próba (Pápai/Bod 667.)
http://mek.oszk.hu/04700/04735/html/21.html
Az istenítéletet kötelező érvénynel a bíró határozta el, a bajvívást a felek szabad akaratukból vállalták és el is állhattak tőle. Minden orinalia az egyház felügyelete alatt állt, míg a bajvívásokra polgári bíróság előtt került sor. Csak a legfőbb bíróknak volt joga elrendelni. Gyakran megesett, hogy az istenítéletet más törvényszék előtt tartották, mint amelyik azt elrendelte. A tüzesvas- és a forróvíz-próbában résztvevő felek bizonyos összeget kellett fizetniük a közreműködő papnak, amely a szabolcsi zsinat (1092. 28. pont) határozata szerint két pensa volt a tüzesvas- és egy pensa a forróvíz-próbáért, de nem mind a per bírójának, hanem egyházi jövedelemként. Az 1094 körüli esztergomi zsinat határozata szerint a tüzesvas próbát Quadragesima vasárnapján a kitűzött helyen tartják. A tüzesvas-próba helyszíne többnyire a templom volt, melynek megtartására néhány templom kiváltságot kapott. Kálmán király törvénye a püspöki és káptalani templomokat, Nyitra és Pozsony templomát említi külön is. A külföldi források szerint a próbához mindig ugyanazt az 1 vagy 3 fontos vasat kellett használni, melyet a püspök felszentelt. Ha ez elveszett, a templomban nem tarthattak többé tűzpróbát, amíg a püspök egy újabb felszentelt vasat nem küldött.
A templomba a papon és az ítéletnek alávetett személyen kívül senki sem léphetett be, miután oda az ítéletre szolgáló tüzet bevitték. Az illető a templom közepére lépett és miután a tüzes vasat a tenyérbe helyezték, a kitűzött téren a puszta kézzel fogott vasat háromszor körbe hordozta. A Váradi regesztrum szerint a kezet bekötözték és lepecsételték (nehogy az égés hatását kenőccsel csillapítsák), majd három nap múlva kibontották. Ha a kéz sértetlen maradt, kimondták az adott személy ártatlanságát. Ha a pecsét sérült volt, a kezet nem vizsgálták, hanem kimondták a bűnösséget.
A tűzpróbát Magyarországon a 13. század végéig tartották, Csehortszágban a bárók tiltakozása ellenére 1364-ben, törölték el, de Ausztriában még 1485-ben is gyakorolták. A Váradi regesztrum csak 1235-ig említ ordináliákat. A 1279-es budai zsinat nem törölte el a tüzesvas- és a forróvíz-próbát, de megtiltotta a papságnak, hogy ezen ordináliáknál semmilyen módon ne működjön közre. Károly Róbert a törvénykezési reform keretében az ordináliák rendszerét is igyekezett megváltoztatni. (Pesty 128. skk.)
A tüzesvas- és forróvíz-próbákra a törvény a püspöki és káptalani székhelyeken kívül Pozsony, Nyitra, Nagyvárad, később még Óbuda és Arad főegyházait jelölte ki. 1214-ben Budán került sor tüzesvas-próbára. Kálmán király dekrétumában (I. könyv, 22. fejezet): "Judicium ferri et atque in aliqua ecclesia fieri interdicimus, nisi in sede episcopali et maioribus preposi turis, nec non Posonii et Nitrie." (Pesty 87.)
A vallásos érzetüktől hajtva sokan zarándokoltak Váradra, Szent László sírjához, hogy az istenítéletre ott kerüljön sor. Így pl. 1304-ben a peres felek a Pozsony megyei Szentgyörgyről zarándokoltak Váradra, hogy ott kerüljön sor a bajvívásra, de a sír dicsfénye olyan nagy hatással volt rájuk, hogy elálltak az eskütételtől és a birtok fölött egyezségre léptek. Végül Károly Róbert a törvénykezési reformja keretén belül eltörölte a Szent László sírjánál történő esküvéseket, a tüzesvas- és a forróvíz-próbákat.
A perbeli bizonyításnak az egyik szabályos formája az eskü volt, melyet, "az ország szokása szerint" végeztek. A földesküt a vitás földterületen tették le, mely úgy történt, hogy az illető és eskütársai megoldott övvel, mezítláb és egy marék földet fejük fölé tartva a szokásos szavakkal esküdtek.