Heraldikai lexikon/Immanuel Weber

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Immanuel Weber (Hohenheida, 1659. szept. 23 - Gießen, 1726. máj. 7) mémet jogász, heraldikus.

Nagyapja Johann, lipcsei kereskedő, teológiatanár és a S. Nicolai templom archidiakónusa volt, apja, Immanuel prédikátor, anyja, Sabine Pegau egy főadóhivatalnok lánya. Születésekor annyira gyenge volt, hogy hosszas ápolásra szorult. 1672-re azonban annyira megerősödött, hogy megkezdhette tanulmányait Grimmában, 1677-ben pedig a lipcsei egyetemen a teológia tanulmányok kandidátusa lett. 1678. december 17-én (néhány nappal apja halála után) megszerezte baccalaureusi címét, 1681-ben pedig magiszteri fokozatát. 1682-ben gyenge tüdeje és hangja miatt teológiai tanulmányait jogi tanulmányokra cserélte Lipcsében, majd Jénába ment feudális jogot hallgatni, de egy szemeszter után 1683-ban visszatért Lipcsébe, ahol Schwarzburg-Sondershausen herceg két fiának (August Wilhelm és Günther) a nevelője lett. Az uralkodó fejedelem a titkárává nevezte ki és 1687-ben a schwarzburgi főlevéltár vezetőjévé tette meg. 1698-ban Nicolai von Gersdorf báró, lengyel királyi és szász választófejedelmi miniszterelnök fiának a nevelője volt. 1698. szeptember 26-án a gießeni egyetemen átvette a történelem oktatását. A következő évben a jogtudomány rendkívüli egyetemi tanára és az egyetemi könyvtár igazgatója lett. 1699-ben Gießenben feleségül vette Anna Katharina Riest, egy udvari és konzisztóriumi tanácsos lányát, akitől két fia és négy lánya származott. 1697-ben comes Palatinus, 1699-ben a jogtudomány doktora, 1713-ban a jogtudomány rendes egyetemi tanára, 1715-ben a hessen-darmstädti fejedelmi udvar tanácsosa, 1725-ben kormánytanácsos. 1720-ban tisztségeinek megnövekedése miatt lemondott történelemtanári funkciójáról, 1725-ben az egyetem alkancellára és az egyetemi tanszék vezetője lett, de hivatalát csak néhány hónapig tölthette be, mert a következő évben elhunyt.

Német nyelvű írásaiban a Levin von Ambeer álnevet is használta. Számos jogi művet írt, régebbi szerzők új kiadását szerkesztette és írt hozzájuk kommentárt. Foglalkozott heraldikával is.

Művei[szerkesztés]

Frankreichs Friedensgesuche etc. nebst unterschiedenen politischen Reflexionen und Particularitäten. Leipzig, 1691

Poetische Lustkinder etc. und Poetische Schmerzenskinder. Gotha, 1695

Kurzer jedoch gründl. Begriff der edlen Herolds- oder Wappenkunst etc. Frankfurt, 1696

Sermo auspicialis „de desideratis circa jurisprudentiam Iustinianeam“. Gissae, 1699

Dissert. inaugur. „de vindiciis adversus legatum delinquentem et de judice ejus competente“. Giessae, 1698, Jenae, 1748

Ansprache an die studirende Jugend, um derselben die galante Gelehrsamkeit zu recommandiren. Gießen, 1704

Examen Artis Heraldicae : Maximam Partem Ex Insigni Opere Speneriano Collectum, Theoriam Insignium Facili Ac Perspicua Methodo Exhibens. Jenæ, 1713 [1]