Heraldikai lexikon/Holló
Holló (corvus, corbeau, Rabe) a Hunyadi czímerben (89. és 90. ábra). bár 156.
Névváltozatok:
la: corvus, corax, fr: corbeau, corbell, corbellot, corbiau, corvo
Corvinus: Máttyás Király' holló tzimeres aranya, mellyről úgy tartják, hogy a' ſzülés fájdalmiban ſegélli a' ſzülőköt. (Pápai/Bod 665.), corvos in cruce paſcere: akaſztó-fán függeni (uo. 169.), monedula: tsóka (uo. 398.), nycticorax: éjjeli holló (uo. 419.), pyrrhocorax: veres holló, indiai holló (uo. 511.)
1417. MÁJUS 20. KONSTANCZ.
ZSIGMOND KIRÁLY BARRWY-I SIMONNAK ÉS TESTVÉREINEK CZÍMERT ÁD. (Arcanum DVD IV.)
A bestiáriumok szernit a holó nem táplálja a fiókáit addig, amíg nől a tolluk, feketévé nem válik és a szülők fel nem tudják őket ismerni. Mielőtt a fiókák tolla kinőne, harmatot esznek. Ha a holló egy hottestet eszik, először a szemét vájja ki, hogy hozzájusson az agyvelőhöz. Ugyanúgy, miként a holló először a szemet vájja ki, az ördög is elsőként az ember ítélőképességét teszi tönkre, megnyitva az agyat a támadás számára. Ugyanúgy, miként a holló nem táplálja a kicsinyeit addig, amíg ne ismeri őket fel, a tanár sem szólhat a diákjainak a belső misztériumokról mindaddig, amíg fel nem ismeri, hogy képesek azok befogadására, amikor már sötétté váltak a bűnbánattól.
Plinius szerint (1. sz., Naturalis Historia, 10. könyv, 15.) amikor a varjú fiókái eléggé erősek a repüléshez, a szülei a fészektől távolra vezetik őket, ezért a kis falvakban soha sincs két pár hollónál több. A hollók 60 napig betegek szoktak lenni, főként a szomjúság miatt, mielőtt a fügék ősszel beérnének. Egyesek szerint a hollók a csőrükön keresztük párosodnak vagy raknak tojásokat, ezért ha egy terhes nő hollótojást eszik, vagy a házában ilyen tojások vannak, nehéz lesz a szülése; de Aristotelész szerint ez nem igaz. A az egyedüli madarak, amelyek értik a beszédet, melyet kimondanak, és rendkívül rossz jel az, ha egy holló fuldokolva brekeg. (10. könyv, 60: ) Amikor Tibertius volt a császár, Rómában élt egy holló, amely mindig a nevével üdvözölte. Egy másik holló egy vízzel teli urnába köveket dobált, hogy a víz eléggé felemelkedhessen ahhoz, hogy ihasson belőle.
A holló heraldikai ábrázolásához nagyon hasonló a varjú. A címertanban minden olyan hollószerű és csókaszerű madár, amely nem tekinthető énekes madárnak, varjúnak számít.
Gyűrűt tartó holló van a Hunyadi család címerében, amelyet az 1453-as címerbővítő oklevél szerint már Hunyadi János kormányzó elődei is használtak. (Nagy Iván V. 188.) A Hunyadiak Havasalföldről származtak, de egyes feltételezések szerint nem oláh származásúak voltak, hanem az oláh köznép fölött ualkodó kun nemesi vezető rétegből jövó kenézek.[2] (Az első két nemzedékben előforduló nevek: Serbe, Vojk, Magos.)[1]
Olvass tovább: https://korok.webnode.hu/products/a-hunyadiak-kora-i-1/</ref> Erre utalhat a család ismert ősapjának, Serbánnak a neve. Erre mutat maga a Hunyadi címer is. A holló ugyanis a török mitológia egyik ősi madáralakja. Kül tegin (684-731), a második türk kaganátus uralkodó családjából származó hercegének síremlékén, Észak-Mongóliéban, az orhoni Khöshöö-Tsaidam enklávéban a szobor fején a sashoz hasonló kiterjesztett szárnyú madár látható, amely a hollót[2] jelképezi.[3][Sz. L.]
- ↑ Gróf Teleki Pál és Elekes Lajos lehetségesnek tartja, hogy Hunyadi Mátyás apja kun kenéz lehetett Vojk, Vajk vagy Vuk néven. (Teleki Pál: Mátyás király. 5.; Elekes Lajos: A Hunyadi-kérdés. 49. In: Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves évfordulójára. I. Szerk.: Lukinich Imre. Bp., I. 1940. [1])
- ↑ A magyar szófordulatból is ismert fehér holló Ayzıt, a török és altáji mitológia Szépség istennőjének egyik jelképe. A kezében aranykönyvet tart, melyben az emberei sorsok vannak megírva. Másik jelképe a hattyú. A leányaival együtt megtestesülhet fehér hattyúként, ha mágikus fehér lepelbe öltöznek. (Osman Fikri Sertkaya: Göktürk Tarihinin Meseleleri. Ankara, 1995. 130.; Deniz Karakurt: Türk Söylence Sözlüğü. H. n. 2011.; Adnan Binyazar: Türk Dilinde 25 Ünlü Eser. Istanbul, 1982. 8.; Celal Beydili: Türk Mitolojisi Ansiklopedik Sözlük. Ankara, 2005. 77.; Özhan Öztürk: Folklor ve Mitoloji Sözlüğü. Ankara, 2009. 922–923., 951.; Murat Uraz: Türk Mitolojisi. Istanbul, 1992. 86.; Jean-Paul Roux: Altay Türklerinde Ölüm. Istanbul, 1999.; Uő.: Eski Türk Mitolojisi. Die Alttürkische Mythologie. Istanbul, 2012. 255–256.; Uő.: Die Alttürkische Mythologie. 173–278. lap, Käthe Uray-Kőhalmi: Die Mythologie der mandschu-tungusischen Völker. 1–152. lap, Pertev N. Boratav: Die türkische Mythologie der Oghusen und Türken Anatoliens, Aserbaidschans und Turkmenistans. 279–481. lap, és Edith Vértes: Die Mythologie der Uralier Sibiriens. 387–412. lap In: Egidius Schmalzriedt – Hans Wilhelm Haussig szerk.: Götter und Mythen in Zentralasien und Nordeurasien. Stuttgart, 1999.; Rafael Bezertinov: Tengrianizm. Religion of Türks and Mongols. Naberejnye Chelny, 2000.; Emel Esin: Türklerde Maddi Kültürün Oluşumu. Istanbul, 2006.; Esat Korkmaz: Eski Türk İnançları Ve Şamanizm Terimleri Sözlüğü. Istanbul, 2003.; Muharrem Kaya: Mitolojiden Efsaneye. Türk Mitolojisinin Türkiye'deki Efsanelerde İzleri. Istanbul, 2007.; Bruno J. Richtsfeld: Rezente ostmongolische Schöpfungs-, Ursprungs- und Weltkatastrophenerzählungen und ihre innerasiatischen Motiv- und Sujetparallelen. In: Münchner Beiträge zur Völkerkunde. Jahrbuch des Staatlichen Museums für Völkerkunde München 9. 2004. 225–274.; Ramazan Volkan Çoban: Türk Mitolojisinde İyilik Tanrısı Ülgen’in İnanıştaki Yeri, Tasviri ve Kökeni. Journal of International Cultural Studies, Bilim ve Kültür – Uluslararası Kültür. 01. March / Mart, 2013. 192–198.; W. Bogoras: The Folklore of Northeastern Asia, as Compared with That of Northwestern America. American Anthropologist, 4:4, 1902. 577–683.; Menovschikov, G.A.: Сказки и мифы народов Чукотки и Камчатки. Moszkva, 1974. 636. skk.)
- ↑ Yu. Zuev: Early Türks: Sketches of history and ideology. Almaty, Daik-Press, 2002. 25., ISBN 9985-4-4152-9