Heraldikai lexikon/Hiéna
Névváltozatok:
hyæna: Afrikai vad, a' melly emberi ſzót meg-tanúlt, és igen meg-tsal, ha kiáltására menéndeſz. (Pápai/Bod 308.)
en: hyena, hiena, hienne, hyene, iena, luvecerviere, yena, yenne, la: hyaena
A bestiáriumokban olyan lény, amely emberi holttesteket eszik és képes nemet váltani. Általában úgy ábrázolták, hogy emberi testet vonszol ki a sírból vagy holttestet eszik.
Aesopus meséiben (Kr. e. 6. sz.) képes nemet váltani. Egy évig hím, majd egy évig nőstény. Ovidius szerint (1. század, Metamorphosis, 15. könyv: 391-417) miközben egy pillanattal korábban még nőstény volt, most már hím, amikor hátulról egy hím megközelítette. Az idősebb Plinius szerint (1. sz.)
(8. könyv, 30) olyanok, mint a kutya és a farkas közti keverék. A fogaikkal mindent átharapnak. Ő is megemlíti az évenkénti nemváltást. Képes utánozni az emberi hangot, a juhászt a nevén szólítva hívja ki, ahol darabokra tépi. A szemei sokféle színűek, ami a kutyákat megnémítja, ha azok árnyéka rájuk vetül. Bármely állat megbénul, amelyet a hiéna háromszor megpillant. Sevillai Izidor szerint (7. század, Etimológiák, 16. könyv, 15:25) a hiéna egy kő a hiéna szeméből, és ha ezt az ember a nyelve alá teszi, képes lesz a jövőt megjósolni. Páduai Szent Antal (prédikációk, 12-13. sz.) a képmutatókat a hiénákhoz hasonlította. Esténként kiássa a sírokat, képes az emberi hangot utánozni, ha a kutyák a vadászatkor az árnyékába kerülnek, megnémulnak. Bartholomaeus Anglicus szerint (13. sz., De proprietatibus rerum, 18. könyv) a hiéna könyörtelen fenevad, mely képes megváltoztatni a nemét.