Heraldikai lexikon/Gyulafejérvári Pál Deák

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Két lap Gyulafehérvári Pál, az erdélyi fejedelmi kancellária címerfestőjének címeresfüzetéből

Gyulafejérvái Pál Deák (1560 k. - 1630 k.): erdélyi udvari címerfestő. A neve előfordul Paulus Albajulius, Fejérvári Pál, Fejérvári Képíró Pál, Gyulafehérvári Címerbíró Pál alakban is.

Életrajzáról kevés adatunk van. A kövesdi báró Huszár család levéltárának egyik oklevele (Fase. 10. n. 38.) szerint 1608. október 22-én a Fejér vármegyei Váradgya falu, ahol akkor már két nemesi telke volt, neki és feleségének Vágó Borbálának és mindkét nemű utódaiknak egy darab mezőt adott, amiért a saját költségén a falunak háromévi teljes hadmentességet eszközölt ki. Első felesége halála után Nagy Borbálát vette el. Ettől született Erzsébet nevű leánya Kászonimpérfalvi Chutak Györgyhöz ment férjhez, akinek utódai a Kászoni nevet használták, majd ezt Bornemiszára változtatták és báróságot nyertek.

1614. január 25-én Bethlen Gábor oklevele Szebenben a nagyobb kancellária írnokaként, jegyzőjeként és címerfestőjeként említi. A fejedelem "azon szolgálatokért, melyeket Erdély előbbi fejedelmeinek, majd neki is, mind a levelek írásában, mind a címerek festésében s más a hűségére és igyekezetére bízott dolgokban, tehetsége szerint híven, lelke készségével, hajlandóságával és serény-ségével tanúsított s feltehetőleg jövendőre is hasonló álhatatossággal fog tanúsítani és végezni: Váradgyán levő azon egész nemes telkét és házát a hozzátartozó 12 szántófölddel együtt, melyeket Markó vagy Oláh Simon becsületes özvegyétől, Grozava asszonytól pénzen vett", más szántókkal, rétekkel és berkekkel mentesíti az adófizetés alól és kiváltságolja. Ennek alapján 1608 és 1614 között az erdélyi fejedelmi udvarban dolgozott.

Már Bocskai István fejedelemségétől, az 1620-as évek közepéig az erdélyi kancellária csaknem minden címerét ő festette. János Zsigmond és a Báthoryak címerfestőinek idegen, főleg olasz iskolája után ő viszi be a címerfestésbe a magyaros felfogást. Kitűnő heraldikus és miniátor, a színek és a díszítés alkalmazása terén eredeti művész volt. Tevékenysége az erdélyi heraldika virágkorát jelenti.

Egy kisebb címerfestmény-gyűjteménye, amely Báthory Zsigmond, Mária Kriszterina, Basta György, Rákóczy Zsigmond, Telegdi Borbála, Báthory Gábor, Bocskay István, Bethlen Gábor és Bethlen István címereit és egy másik címert foglal magában, 1794-ben Meggyesen Heydendorff Mihály tulajdonában volt. Ő lemásoltatta s a másolatot azon év november 1-jén beküldte "a nemes magyar nyelvpallérozó társaságnak". Innen Aranka György gyűjteményével az Erdélyi Nemzeti Múzeum kézirattárába került. Címeresfüzete a budapesti Központi Antikvárium 2006-os árverésén 260 ezer forintért kelt el.

Gyulafehérvári Pál, az erdélyi fejedelmi kancellária címerfestőjének címeresfüzete.

11 festett aranyozott címert tartalmazó levél és 4 verset tartalmazó levél. Páratlanul érdekes, forrásértékű dokumentum a XVII. század első feléből. A kézzel festett címereket és verseket tartalmazó album készítőjéről Kelemen Lajos 1977-ben megjelent tanulmányában (Művészettörténeti tanulmányok. I. Bukarest. 133. old.) olvashatunk részletesebben: a pomerániai származású mester —akit Képíró Pálként és Paulus Alba-Julius-ként is említenek — a XVII. század elejétől Bethlen Gábor uralkodásáig működött a fejedelmi kancellárián, írnokként és címerfestőként. Jelentőségét így méltatja a szerző: "[...] már Bocskai korától kezdve a XVII. század húszas éveinek közepéig az erdélyi kancelláriáról kikerült címereket csaknem mind ő festette. János Zsigmond és a Báthoryak címerfestőinek idegen — főleg olasz — iskolája után ő viszi be a címerfestésbe a magyaros felfogást. Nemcsak kitűnő heraldikus, hanem kiváló miniator s a színezésben és díszítésben eredeti művész volt. Munkálkodásával az erdélyi heraldika virágkorát alkotta meg." A mű tartalma: A feltehetően a művész saját kedvtelésére készült album elején Pál deák saját címere, az azt követőn pedig az ő nevét kiadó akrosztikon látható. Ezt Báthori Zsigmond és felesége, Mária Krisztierna címerei, majd ez utóbbi akrosztikona követi. A következő levélen álló vers kezdőbetűi Báthori András nevét adják ki. A hetedik levélen Giorgio Basta, a következőn pedig egy (a — számunkra — olvashatatlan aláírás és a címer jellege alapján talán moldvai vagy havasalföldi) ismeretlen címere áll. Rákóczi Zsigmond és neje, Telegdi Borbála címerei után Báthori Gáboré következik, előtte latin verssel. Bocskai István, Bethlen Gábor és Bethlen István címerei zárják a füzetet. A fent említett tanulmányban Kelemen megemlíti a gyűjteményt, eszerint 1794-ben egy medgyesi polgár, Michael Heydendorff tulajdonában volt. Korabeli papírborítóban.

Irodalom[szerkesztés]

Kelemen Lajos: Gyulafejérvái Pál Deák. Krónika, Művészet, 1908/3. 201-216. l.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyulafej%C3%A9rv%C3%A1ri_P%C3%A1l_De%C3%A1k