Heraldikai lexikon/Falerisztika
http://jam.nyirbone.hu/konyvtar/web-konyv/nuiz-konf/Pandula.html
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1298.html
http://teszt.powerpages.hu/pp08/wp-content/uploads/2016/01/szegedi_kispenz_5szam.pdf
Zubánics László: TÖRTÉNELMI SEGÉDTUDOMÁNYOK. MÓDSZERTANI JAVASLATOK ÉS TANTÁRGYI PROGRAM. Ungvár, 2013. [1] - elm.
Falerisztika, a kitüntetésekkel, rendjelekkel, díszjelekkel, kitüntető jelvényekkel, kitüntető érmekkel és ezek viselésével, adományozási irataival stb.foglalkozó történeti segédtudomány. Bizonyos előzmények után a 19. század közepén kezdték művelni, mint a heraldika egyik ágát, majd az 1970-es években vált önállóvá. Szorosan együttműködik más tudományterületekkel (történelem, hadtörténet, művelődéstörténet, művészettörténet stb.). A heraldikával a keresztes háborúk korában közös az eredete és a rendjelek leírásához átvette a heraldikai terminológiát. Itt is érvényes az az elv, hogy a rendjelet a viselője szempontjából kell szemlélni, vagyis az oldalak a falerisztikában is felcserélődnek. A színek jelölésére itt is használják a vonalkázási rendszert. A régebbi rendjeleknél is érvényes az a címertani elv, hogy a jelképeknek könnyen érthetőnek és egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük. Az újabb rendjeleknél ez az elv sajnos gyakorta nem érvényesül.
A görög-latin eredetű falerisztika kifejezést 1937-ben vezette be Oldřich Pilc cseh katonatiszt és gyűjtő Prágában, a csehszlovák érem-, pénz- és kitüntetésgyűjtők egyesületének megalapításakor. A görög phalera a katonák sisakjának és lószerszámainak a fémdísze volt, melyet a rómaiak phalerae alakban vettek át és katonai kitüntetést jelentett. Ez egy isten vagy istennő ábrájával ellátott fémveret (bronz, ezüst, arany) volt, melyet a katonák a mellükön viseltek. Ezen falérék azonban nemcsak az egyetlen kitüntetések voltak az ókorban. A fejen már régóta viseltek különféle koszorúkat (la: coronae), ezek különféle babér-, tölgy- vagy aranykoszorúk voltak. Hordtak ún. armillae karpereceket és (kelta) torques láncokat is. Marcus Caelius legátus domborművén, melyet a bonni múzeumban őriznek, a fejen viselt koszorú, a nyakban 3 lánc, a karon 1 vagy 2 karperec és a mellen 5 faléra látható. A falerisztika tehát a láthatóan viselt kitüntetésekkel (valamilyen érdem jutalmául adományozott rendejelek, medálok, jelvények) foglalkozó történeti segédtudomány.
A jelképek használatával kapcsolatban a falerisztika bizonyos szabályokat ír elő. A látható módon viselt jelvények, a lovagi társaságok és lovagrendek, az uralkodói (dinasztikus) és érdemrendek átruházhatatlanok (személyre szólók), ezért azt a címerében csak maga a megadományozott viselheti élete során, meghatározott módon. Nem lehet használni a már nem létező rendek jelképeit sem. Ezt törvény nem tiltja, de a falerisztikai és heraldikai etika megköveteli. Helytelen a képzeletbeli kitüntetések használata is. A törvény senkinek sem tiltja magánkitüntetés alapítását, miként a címer felvételét sem, de szigorúan korlátozza a nyilvános viselését. Egy kitüntetés egyszerre csak egy osztályban használható és csak egy példányban. Úgy kell őket ábrázolni, hogy más kitüntetéssel ne legyenek összetéveszthetők. Vannak olyan rendek is, melyeket csak egy személy vagy egy kis csoport számára hoztak létre (pl. a francia Felszabadulás Rend, mely csak 1053 példnyban létezett; de Gaulle tábornok számára alapítottak egy láncon viselt kitüntetést is.), de (a kitüntetéseket) általában több ezres, sőt milliós példányban adományozzák. A falerisztikai jelképeket a heraldikában már a keresztes háborúk alatt kezdték alkalmazni. A jelképek használata pajzson nagyon ritka és általában helytelen, csak az egyházi lovagrendekkel kapcsolatban fogadható el, de itt is csak a rendi kereszt használatáról van szó, nem magáról a rendjelről. A rendjeleket a heraldikai ábrázolásokon általában láncon viselik, a pajzs alatt. A Becsületrend helytelen használatával a francia városi címereknél találkozunk. Ritkán egyéb jelképeket, mint pl. egyes brit rendjeleket is a pajzson viselnek. A heraldika i jelkép a címerviselő foglalkozását, származását, nevét stb. fejezi ki, míg a falerisztikai jelkép az alapító ideológiai és művészi elvárásait tükrözi, a viselője érdemeit jutalmazzák vele, gyakran puszta politikai, diplomáciai stb. eszközként. Néha a kitüntetés képvisel i a közösséget, intézményt, mely azt kiadta, tehát egy csoporthoz tartozást vagy az ott betöltött funkciót is kifejezi. A kommunizmus idején a napilapokat is megjutalmazták különféle állami kitüntetéssekkel, melyeket a lapok a címük mellett tüntettek fel.
Néha helytelen módon a falerisztikához sorolják az egyházi intézmények (káptalanok, hiteles helyek) jelképeit, a nemes hölgyek intézeteinek, a szabadkőművesek és különféle társaságok, egyesületek jelvényeit, melyeknek nincs kitüntetési jellege.
A kitüntetés fogalma felölel minden olyan dekorációt, mely nem tartozik a rendjelek közé, de ezt is érdemekért adományozzák. Különféle hadi, érdem- és emlékkeresztek, és -medálok tartoznak ide.
A dekoráció fogalmát szélesebb értelemben határozzák meg, magának a kitüntetésnek (rendjel, melldekoráció stb.) a jelölésére szolgál.
A rendjel fogalma olyan kitüntetést jelent, mely általában három osztályra vagy fokozatra oszlik és ennek megfelelően adományozzák. De az eredeti, ún. régi vagy nagyrendek csak egy osztályból álltak és egyes kitüntetéseknek háromnál több osztálya van. Ezekre általában érvényes az, hogy a rendjel magasabb rangú és értékesebb (művészi kivitelében is), mint a kitüntetés.
A legtöbb családi levéltárban külön tételként szerepelnek a rendjel-adományok és az ezzel kapcsolatos leszármazási táblázatok.
Az elismeréseket uralkodók, államfők, államhatalmi, népképviseleti szervek alapították, hozták létre, a 14. századtól kezdve. Osztályokra (I.–III., I.–V.), illetve fokozatokra (arany, ezüst bronz) oszlanak. Viselkésüket az adott rend alapszabályai (statútum) vagy az ország jogszabályai határozták meg. Lehetnek alaptípusok, prototípusok, másolatok (ún. viseleti másodpéldányok) és hamisítványok is.
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1298.html
Irodalom
[szerkesztés]Felszeghy Ferenc – Rátvay Imre – Petrichevich György – Ambrózy György: A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Budapest, é. n. [1943.] [2]
Magyar lovagrendek, a magyar érdemrend, a magyar szent korona rend és díszjelvények : 1941-1943 / [közread. a] M. Földrajzi Int. Budapest: M. Földrajzi Int., 1943.
Sallay Gergely Pál: MINDENT A HAZÁÉRT! Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulat- és emlékjelvények. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2010
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1300.html
Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv. H.n. 2005. (A magyar állam rendjeleiről, kitüntetéseiről, díszjeleiről, emlékérmeiről, emlékkeresztjeiről, szolgálati jeleiről, kitüntető jelvényeiről, (viselhető) díjairól ad áttekintést.)
Kiadványok
[szerkesztés]Katonaújság (a Hermanos Kiadó 2010-14 között kéthavonta megjelent lapja; a 20. század elejének magyar hadtörténetével foglalkozott)[3]