Heraldikai lexikon/Egyetemi címerek
Apáczai Csere János: A magyar nemzetben immár elvégtére egy academia felállításának módja és formája melyben megmutattatik, mind a mely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent (1658, részlet)
VII. Immár az academiai szabadságot az mi illeti, az felelet az, amely adatott volt még Fridericus Barbarossától (Cod. lib. IV. tit. VI.) a scholáknak és abban lévő tanítóknak s tanulóknak (mellyel mind ez mai napig éltünk); a kívántatnék még meg, hogy amiképpen a prédikátori rendnek hatalma vagyon arra, hogy az kiket a prédikátori tisztre érdemesnek ítél, azt arra felveheti, és így efféle személy felszabadíttatik, még ha szolgai állapotban születtetett is, sőt ami nagyobb, ha valamely deák sok jó esztendőket scholában tekergése után ha csak egynéhány éneket tanul is meg, és falusi mesterségre vagy inkább cantorságra adja magát, felszabadult az ő földesurától; így, mondom, az academiák formalitásához ilyen szabadság kivántatnék, hogy valaki az cursust akár az philosophiában, akár a medicinában, akár az iurisprudentiában, akár pedig az theologiában absolválja, az olyan az senatus academicus előtt derekason megexamináltatván,[megvizsgáltatván] ha méltónak és illendőnek találtatnék, graduáltathatnék,[felavattatnék] azaz sollenne diploma[kellően felszerelt oklevél] által, az mely facultást absolvált, annak praxissára, szabados gyakorlására facultáltatnék,[képesíttetnék] és egyszersmind a mi közöttünk szokásban lévő nemzetség [nemesség] is nékie conferáltatnék;[megadatnék] avagy ha az dologban valami akadály találtatnék, bárcsak úgy lenne hogy az ilyen személy academicum diplomáját az ország fejedelminek bémutatván, ő Nagysága az akadémiának judiciumán[ítélőképességén] megállván, méltóztatnék maga diplomájával is efféle személyt muniálni,[megerősíteni] és az szokás szerint nobilitálni.[nemességre emelni] Nem illik penig egy becsületes úri személynek is ezen megháborodni, mintha ez dolog jobbágyi számának megkevesedésével fogna lenni: mert vajki kevesen volnának olyanok, akik ilyenképpen szabadúlást szerezhetnének magoknak. Bizonyára nem olyan könnyen, mint most három-négy ének avagy megannyi prédikátio tudása által, hanem sok szép, de nehéz tudományoknak megtanúlása által. De hiszem, ha szintén megannyian volnának is, mint most a falusi mesterségre, hiszem az földesurának is nagyobb becsületire és hasznára esnék az, hogy philosopiae magister[a filozófia mestere] és avagy medicinae, avagy iurisprudentiae, avagy theologiae doctor lenne jobbágyából, hogysem valami hitván falusi costa[segédtanító] frater; mert ennek osztán gyakorta szolgálatjával derekas dolgokban is élhetne. Noha, amint mondám, nem kell ettűl igen félni, mert nagy a bökkenője, úgyhogy akik az mi eddigvaló szokásunk szerint szokták elérni felszabadúlásoknak módját, azok közzűl száz közzűl is jó, ha a megmondott úton egy felszabadulhatna. Ámbár peniglen ugyan nagy maga kárára esnék is ez valakinek; de hiszem nemcsak magunknak születtettünk, hanem, amint Plato írja, szüléinknek, barátinknak és hazánknak; hogy férne azért az igaz generositáshoz [nagylelkűséghez] és nemesi természethez, hogy magának egy igen kicsin hasznával hazájának nagy kárt igyekeznék tenni? Sőt a dolog így lévén, a nemesség is sokkal nagyobb indulattal kezdene tudományához látni, tudván, mily nagy tisztességére szolgálna a nemes embernek magának is, ha iuris doctor lehetne. S akkor is remélhetnők a barbariesből[barbárságból] való felszabadulásunkat, habár csak az ország táblájára iuris doctorok itélnének. Oh mely nagy gyalázat az nemes és főemberek gyermekeinek, hogy az paraszt ember gyermekei őnékik eleikbe ültettetnek, kik után gyakorta süveg levéve kell salápolniok![járniuk-kelniük] Ezt hozta ám az időnap előtt való agár és paripa, melyeket, ha szintén az scholában tiz-tizenöt esztendeig tekergettenek volna az Iustinianus Pandectái mellett az latinitás megtanulása után, ugyan mégis jó korokban megtalálhatták volna. Én úgy vészem eszemben sok okokból, hogy az tudománynak előmozdítását nem egyebünnen, hanem a főrendektűl kell minékünk várnunk, kik ha magok nem tudósok, hogyhogy igyekezhetnek másokat tudósokká tenni.[1]
