Heraldikai lexikon/Dicsfény

Névváltozatok: nimbus: a' szenteknek fejek felibe kép-iróktól írt ſugár (Pápai/Bod 411.), caput radiatum: szent emberek', és tsáſzárok' ſugárasan tsinált, vagy feſtett fejek (uo.517.), dicskör (Turul 1911/3. 91. [Csoma József], Tóth I. 1909. 217.), szent kör (Ipolyi 240.), derengő hajnal (Nagy X. 114., Forgon 572.), szent fény, dicskorona (Kövér Béla ArchÉrt. 1905. 155., 158.[1]), szentfény (Éber László ArchÉrt. 1905. 195.[2]), dicsfény, minbusz, glória

gr: halóa, la: aurora (Jelk. 53.), fr: gloire, en: glory, la: gloria, de: Glorie, Heilinenschein, Nimbus, it: gòlria, cs: aureola, svatozář
Rövidítések:

Dicsfény, a fejet koronázó vagy körülvevő sugárkoszorú. Az istenségek és szentek ábrázolásain már az ókorban is használták. Sima, ritkábban sugaras korong. Ezen utóbbi esetben ninbusznak is nevezik. Ezt sugárző koronaként (gyűrűként) ábrázolják a szent feje körül vagy fölött. A színe rendszerint arany vagy sárga. Júdás fejét néha fekete kör köríti. Ovális, arany sugarakkal szegélyezett arany tábla van a Minimus Rend címerében, CHARITAS felirattal. A jezsuiták címerében, a pajzs keretében látható arany sugarak is a dicsfényt szimbolizálják.

A címerleírásban a dicsfényes (de: nimbiert) kifejezés olyan címerképet jelent, melynek feje körül dicsfény van.Ha az egész testet körülveszi, a neve mandorla. Dicsfényesek lehetnek a szenteken kívül pl. a Német-Római Birodalom címerének kétfejű sasai, a velencei Szent Márk oroszlánja, is.

Alakja koronként változott. Az ókori görögöknél sugaras köralapból, a buddhistáknál ornamentális díszítésű körökből állt. Az égitestek körül, az isteni személyek és szentek feje körül jelképes fémkorongként, sugárkoszorúként ábrázolják. Ősi formája sugaras, az iszlámban a lángalakot kedvelik. Előfordul már az ókeresztény ikonográfiában is. Már a régi keresztény teológia is foglalkozott vele, a neve aurora Sanctorum (a szentek aranykoronácskája) volt. Az egyházi ikonográfiában a dicsfény azokat a mártírokat illeti meg, akik a vallásért kínt szenvedtek és az életüket áldozták. A katolikus teológia szerint a dicsfény az összes üdvözültnek kijáró mennyei boldogság, az Isten látása (aurea corona) mellett egyes szentek különös kitüntetése. Aquinói Szent Tamás (1225-1274) szerint a mártírok és szentek kitüntetése az örök életben. Dicsfényt kapnak a szüzek a test fölötti győzelem jutalmaként, a vértanúk halálukért és az egyháztanítók a hazugság és a tudatlanság fölötti győzelem jeleként. A képzőművészetben ritkán mandorlaként is előfordul. Ilyen a Jézus, illetve Mária egész testét körülvevő (kerek) glória (nimbusz). A csillagos, gyöngyös szegélyű dicsfény Szűz Mária attribútuma, a kereszttel ellátott a szentháromságé. Az Atyaisten háromszögletű dicsfénye is a szentháromságra utal. Négyszögletű glória illette meg a még élő szentéletű személyeket. A vallásos allegóriák alakjainak hatszögletű glóriája van.