Heraldikai lexikon/De genere

De genere, a magyar „nemzetségből való” latin megfeleője. Először Anonymus fordul elő, majd a régi oklevelekben is előfordul. A latin szövegekben azon ősi családok és ezek tagjainak a neve előtt állt, akik valamilyen (honfoglaló) nemzetségből származtak. (Pl. de genere Huba, a. m. „a Huba nemzetségből”.) Egyes vélemények szerint ezen családok tagjai főnemesi cím nélkül is az arisztokrácia körébe tartoztak. Az ősi nemzetségből származó családok tagjai gyakran használták maguk is a de genere kifejezést saját előkelőségük kifejezésére. Sokszor a szerényebb eredetű (pl. várjobbágyi) vagy idegen erdetű családok is kreáltak maguknak saját nemzetségnevet, hogy emeljék az előkelőségük látszatát, de ez nem jelentett semmilyen jogi vagy társadalmi elsőbbséget azokkal szemben, akik ilyet nem használtak. Csupán a közös őstől való leszármazást fejezte ki, és nem azonos a 108 honfoglaló magyar és a 6 székely nemzetségbe való tartozással, ami a törzsszövetségben a hadnagyi és bírói tisztségek viselésének jogát jelentette (mint pl. a székelyeknél). A családnevek kialakulása előtt, a lakhelyt jelölő (nemesi előnévszerű) megjelöléssel (pl. de Zala, a. m. zalai) együtt kb. a 14. század végéig általánosan viselték. Megtörtént, hogy a nemzetség nevét valamelyik oldalági tagjától vette, ha a kortársai és a rokonai közül méltóságai vagy birtokai révén kiemelkedett.