Heraldikai lexikon/Damaszkolás

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
hím, damaszkozás (Bárczay 62.), dömöczkölés (Hpl. [Hampel József] ArchÉrt. 1905. 87.[1]), sávolyos (damaszkin) lombozat (Vas. Újs. 1854-1860 [2]), damaskirozott (Almási Balogh Pál, Tudománytár 1842. 237.), damascírozott (Vincze Gábor ArchÉrt. 1879. 230.[3]), növénydíszes háló (Gyárfás Tihamér ArchÉrt. 1908. 388.[4]), damaszk (Takáts Sándor ArchÉrt. 1902. 209.[5], Nagy Géza ArchÉrt. 1911. 222.[6]), virágmustra (Szendrei 1896. 112.[7]), arabeszkes (Szendrei 1896. 128.), díszítményes alap, mustrázott (Éber László ArchÉrt. 1902. 101., 391.[8]), hímet varrva (Pór Antal ArchÉrt. 1903. 14.[9]), rostélydíszítésü (Thallóczy Lajos, Turul 1897/2. 86. [10])

fr: diapré, damasquinure, en: diapered, de: Damascirung
Rövidítések

Névváltozatok:
damaszt, damasztozott, damasztmintás (), him, arabeszk (Nagy IX. 676.), arab ékesítésű (Gudenus I. 274.), arabék

de: Damascierung, cs: damaskování, damascenování, kovová intarsie
Rövidítések

Diapered.PNG

Damaszkolás geometriai alakzatokkal
Damaszkolás ornamentális díszekkel

A damaszkolás a pajzsmező, és/vagy a címerábrák, a sisakdísz ornamentális, arabeszkszerű vagy mértani mintázattal való díszítése, árnyékolása. Eleinte, így a pecséteken is, arra szolgált, hogy a fémet a színtől megkülönböztessék. Később az üres helyek egyhangúságát csökkentették vele. Leggyakrabban az adott máz sötétebb árnyalatával történik. Az egyes szerzők általában a mázak vagy a mesteralakok között foglalkoznak vele, de egyikhez sem tartozik, ezért a címerleírásban sem kell megemlíteni. Leginkább egyfajta színjelölésnek tekinthető.

A pecséteken már a 13. században is alkalmaztak rácsos mintázatot a színeknek a fémektől való megkülönböztetésére. Később a nagy egyszínű üres helyeket apró képekkel hintették be vagy rozettákkal, pontozással és ornamentális mintázattal díszítették. Fémen és színen egyaránt használták.

Lásd még[szerkesztés]

Damaszkolás, a pajzs (és/vagy a sisakdísz), esetleg a címerábrák üres felületeinek ornamentális vagy mértani vonalakkal történő kitöltése, melynek kivitele teljesen a címerfestő művészi szabadságára van bízva. Pusztán dekoratív funkciója van és mintázata az adott kor ízlásánek felel meg. Leggyakrabban a cikornyázott ornamentumok, indák és ruták fordulnak elő. Az indadamaszt (de: Rankendamast) reneszánsz idején megjelent indaszerű díszítési módszer volt. A damaszkolás nem számít címerábrának, ezért a címerleírásban sem szerepel, illetve kell megemlíteni és a címerrajzból is el lehet hagyni a már meglevő damaszkolást. Egy címer damaszkolt és damaszkolatlan változata között tehát rendszertanilag nincs különbség. Egyes mezőkben nincs címerkép, de az üres tér kitöltésére azt változatos díszítő elemekkel látták el. Ezek színe halványszürke vonal vagy az adott címermező színének egy sötétebb árnyalata, miáltal az ízléses és helyes damaszkolás megmarad a háttérben, nem válik túlságosan szembeötlővé és csak tüzetesebb szemléléssel lesz felismerhető.

Eredete a keresztes háborúkig nyúlik vissza. A neve is innen, Damaszkusz városától, illetve az onnan származó ritka és drága anyagoktól ered. A damaszkolás ezeket imitálta és ezáltal a címer fényét volt hivatva emelni. A damaszkuszi kockás ruhaszövet, a damaszt neve Apor Péter leírása szerint a kamuka volt. Ez arra utal, hogy egykor az ünnepi pajzsokat nemcsak drága prémekkel, nemesfémekkel és drágakövekkel vonták be, hanem drága szövetekkel is. A damaszkolás valószínűleg onnan ered, hogy a címerpajzs ábráit néha drága mintás szövetekből is elkészítették, illetve a pajzsot ilyenekkel vonták be. Másik neve, a hím arra utal, hogy hímzésszerű díszítésről van szó. Egyes esetekben a hímzett (de: gesticht) kifejezést némileg eltérő értelemben használják. Olyan díszítést értenek rajta, mely a hímzés benyomását kelti. A régi magyar köz- és népnyelvben a hím mindenféle díszt jelentett. 1599-ben például egy ötvösmunkáról írják, hogy a hímzése aranyozott, a cifra hízvéti tojást pedig a népnyelv hímes tojásnak, a kivarrással készült kézimunkát hímvarrásnak nevezte. A 18. századi német heraldikában használt behintett (gesprenkelt) kifejezés a damaszkolás félreértéséből jött létre.

https://books.googleusercontent.com/books/content?req=AKW5QacXVpg1ndg5XWPfo2ScLAwnAStqu5OsXQFKjexvUFR86HJDvM_BkfRyRALFYHAf1UBqFA9Nro9JkROXj-SmvSJHD4_K4vUjGvD5w5vDC6PlNDWBpDcLt-hOyyltAV2Ucs40uVvv6sXpekC0fyYKfhJND46A1CnP_lvmMT2nSUhcitJIzgaE4PJyf7XduL8TJaWjC_M0_-LKFMxhILrn6qN7VghHjctILV_irjZ90KytpDv3__BCmJAOHRkYS57QUynXKhgqtkQMvUpcLktrRzr0VKpLc-qIBjDq-gmb_2iotPV-0Tg -- Tudománytár 1842.