Heraldikai lexikon/Czvittinger Dávid

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Czvittinger Dávid (1675-1743), a magyar irodalomtörténetírás úttörője. A neve előfordul Czwittinger alakban is. Nemességet szerzett polgárcsaládból származott. Selmecbányán, 1696-tól Berlinben, majd Strassburban, Tübingenben, 1701-től Altdorfban tanult.

Evangélikus papjelöltként Németországban hazafias céllal latin nyelvű írói lexikont írt. Művének anyaggyűjtését már diákkorában megkezdte. 1711-ben lexikonának költségei miatt az adósok börtönébe került, de innen 1713-ban megszökött. Műve mintegy 270 magyarországi, erdélyi, horvát és dalmát író, tudós, műpártoló adatait, bibliográfiáját tartalmazza. Szócikkeiben számos modern gondolatot vet fel (pl. a finn-magyar nyelvrokonság, a magyar nyelv művelésének programja). Az európai irodalmi köztudat számára elsőként közvetítette a magyar irodalomra vonatkozó ismereteket. Művét Schmeitzel is említi heraldikai tankönyvében.

Művei[szerkesztés]

Specimen Hungariae Literatae. ('A magyar tudományosság összefoglalásának kísőrlete', vagy 'bizonyítéka'). Frankfurt-Lipcse, 1711 [1]

Irodalom[szerkesztés]

Máté Károly: Irodalomtörténet-írásunk kialakulása. Minerva, 1928

S. Sárdi Margit: C. D. bizonysága. Irodalomtörténet, 1977

Tarnai Andor: Egy magyarországi tudós külföldön. (Czvittinger és a Specimen). ItK, 1993