Heraldikai lexikon/Csuka

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Névváltozatok: farkashal (Oláh: Hungária. 51.), csuka hal (NySz. I. 1274.)

la: lupus, lucius, lupus piscis, de: hecht (NySz. I. 464.)

1395 k.: „luceus: chuka” [BesztSzj. 296.] (TESz. I. 520.); „Valaminthogy a tsuka kegyetlen tirannus uraknak, azonképpen a potyka a kegyelmes fejedelmeknek jeles kiábrázolójok.” [Miskolczi: Vadkert. 566.] (NySz. I. 464.); „A tsuka, ha meg eheul, még a maga félekireis kegyetlenkedik.” [Apáczai Csere: Encyc. 219.] (NySz. I. 799.)


Rövidítések:

https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Eresztv%C3%A9nyi_c%C3%ADmer

Csuka, a heraldikában ritkán előforduló ragadozó hal. A címertanban könnyen felismerhető az elnyúlt testéről, hosszúkás, csúcsos fejéről és fogairól, melyeket általában erőteljesen kihangsúlyoznak.

A középkorban kedvelt böjti étel volt. Nyársra húzott, babérlevéllel és babérfával díszített csuka van Eresztvényi Ferenc, Zsigmond király birodalmi főszakácsmesterének 1414-es címeradományában. Koronás csukát kapott 1530-as címerébe Ölveti Menyhért, János királytól, annak emlékére, hogy Ferdinánd budai ostromakor a megadományozott egy este kiosont a várból, egész este horgászott, másnap poedig halétellel lepte meg urát a nagy éhínség közepette.