Heraldikai lexikon/Csikszentmihályi Róbert

Csikszentmihályi Róbert (1940- ), éremművész.

Budapest, 1940. január 5. - Szobrász, éremmûvész. 1965: Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola, mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1971: III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs; 1974: Munkácsy-díj; 1975: III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1983: IV. Országos Éremmûvészeti Biennálé, Sopron; 1983: érdemes mûvész; 1988: Budapest Fõváros Mûvészeti díja; 1995: szobrász koszorú (Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Mûcsarnok); 2001: A Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze.

Tanulmányutak: 1972: Római Magyar Akadémia, Róma, 1978: India, 1980: Nemzetközi Alkotótelep (GR), 1982: Svédország, Római Magyar Akadémia, Róma. 1964 óta Szentendrén él. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsõsorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötõdik. Korai mûvei (Bociölõ, 1963; Pihenõ, 1967; Nagy Balogh János emlékére, 1969; Szarvas, 1970; Nemzedékek, 1969; Ébredés, 1970) természeti anyagokból, fõként mészkõbõl és fából készülnek. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetõen a matéria és tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetõségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is õrzõ organikus szemlélet jellemzi. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna címû sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, itt az anyagelvûséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítõ erõteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a 70-es években készült munkái kapcsán az emlékmûszobrászat terén (Háború, 1970; Az utolsó szarvas emlékmûve, 1970; Hõsi emlékmû, 1974). Ez utóbbinál a névtelen áldozatok tetemein magasba törõ, a \"hõs\" büsztjével megkoronázott oszlop nemcsak gondolatiságában fejezi ki Csíkszentmihályi deheroizáló szándékait, hanem materiálisan is, az idõ pusztítását magán viselõ öntöttvas alkalmazásával. A 70-es, 80-as évek fordulóján a korszak mûvészetében is gyakori sorozatmûveket készít. (Idõ I-XXIV.) A 80-as évek elejétõl az évtizeden végigvonulnak a szobrászi tõmondatokként is felfogható egy, illetve páros figurából álló kisbronzai, melyeken Csíkszentmihályi az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg. (Anya, 1981; Figura, 1982; Legény, 1984; Pár, 1985; Flórián & Félix, 1990; Fiúk, 1991; Árpád & Albert). A 90-es években készült különös állat-ember figurákban egyesül a mûvész korai periódusában felvetett tematika a 80-as évek kisplasztikáinak expresszív mintázású formavilágával. A különbözõ emberi tulajdonságokat felvonultató groteszk és ironikus ember-állat ötvözetek nagyívû sorozatában Csíkszentmihályi érzékeny jellemábrázoló készsége mutatkozik meg (Ködös reggel, 1994; Szárnyas, 1995; Kutyául, 1996; Nagyfiú, 1997). Munkásságában meghatározó helyet foglal el az éremmûvészet. Talán a mûfaj intimitásából fakadóan úgy tûnik, e mûvek hangvétele plasztikáihoz viszonyítva moralizálóbb, érzelmesebb. Szinte a filmkamera optikáján keresztül láttatott térkivágat, az érmek formai határain belül kialakított kompozíció Csíkszentmihályi távolságtartó, megfigyelõ szemléletére utal.[1]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADkszentmih%C3%A1lyi_R%C3%B3bert

1989. 1956-1989 Vértanúink emlékére
OMÉK 1985 Teljesítmény-díj
Pro Turismo-díj / Országos Idegenforgalmi Tanács, 1983
Ormos Imre
SALVADOR 1970
150 éves a Magyar Tudományos Akadémia 1975
Bartók Béla – Pásztory Ditta díj
Csíkszentmihályi Róbert, Pest Megyei Tanács alkotói díja 1978
Otthon Kiállítás 1979
OMÉK. 1980 I.,II.,III. díj
OMÉK. 1985 I.,II.,III. díj
Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára 1982
Tudományos Díj, Pest Megye Önkormányzata
Kodály Z. Jézus és a kufárok 1982
Ady Endre 1976
Fáramászó báró
Ormos Imre 1903-1979 - Kimagasló Táj- és Kertépítészeti tevékenységért
Szentendre 1981
Magyar Országos Levéltár 2000
Vitéz János 1988
Ifjú Népművészeti díj
Bp.-i Műszaki Egyetem 1970
Olvaszd ki bennem a vasat
Otthon Kiállítás 1978
Qualitas Galéria
150 éves az M.T.A. (1975)