Heraldikai lexikon/Cseh heraldika

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Cseh heraldika', régi közép-európai heraldikai rendszer.

http://ioh.pl/artykuly/pokaz/heraldyka--herby-w-miastach,1107/

http://opowiescistypendialnepooja.blogspot.sk/2013/05/historia-herbow.html

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/visegrad/visegrad_ezer_eve_almanach/pages/visegrad_05_03.htm

A cseh heraldika története[szerkesztés]

A prágai Károly Egyetemen a történeti segédtudományok oktatása csak a bécsi Institut für Geschichtforschungot elvégző első tanárok, mint Mathias Pangerl (1874-79 között) és Josef Emler (1879-99) megérkezése után került sor, aki 20 év alatt különféle diplomatikai és mkás írásos források kiadását szerkesztette. A szfragisztika és a heraldika oktatására először Václav Vojtíšek (1883-1974) fektetett súlyt, aki a történelmi segédtudományok tanszékét 1958-ig vezette. Őt követte Ivan Hlaváček (1931- ), majd Rostislav Nový (1932-1996), aki a városi és a polgári címerekkel foglalkozott, valamint az államcímerrel.

A II. Világháború alatti Cseh-Morva Protekturátusban a heraldika művelése a cseh nemzeti kultúra jelenlétének az egyik megnyilvánulása volt. 1941 februárjában, a protektorátus harmadik évében jelent meg Karel Schwarzenberg herceg Heraldika című műve, amikor Konstantin von Neurath birodalmi kormányzó viszonylag szabadabb légkörű működése alatt jobb volt az együttműködés Emil Hácha államelnök és Jaroslav Krejčí kormányfő felé, ami egy bizonyos mértékű politikai és kulturális autonómiát is megengedett. Erre azonban Reinhard Heydrich színre lépése (1941. 9. 27.), protektorhelyettessége, majd ügyvezető protektorsága után már nem volt lehetőség.

Az I. Világháború utáni Csehszlovákiában jelentős volt a műkedvelő szervezetek szerepe. 1947-ig nem volt érezhető feszültség ezen egyesületek és a szakmai szervezetek között. A prágai Rodopisná společnost és a Rodokmen nevű laikus szervezet tagsága nem volt túlságosan nagy. Lapjaik szerkesztő bizottsága megalkuvás nélkül őrködött az általuk közölt cikkek színvonala fölött. 1947-ben mindkét szervezetet antidemokratikus módon számolták fel.

1952-ben Csehszlovákiában elrendelték a városi címerek eltávolítását a nemzeti bizottságok pecsétjeiről. A kommunizmus éveiben a városi címerek használatát az államcímer használatáról szóló 1960. évi 163. számú törvény, különösen annak 5. §-a, valamint az 1960. december 16-án kelt 1005. számú törvényerejű kormányrendelet szabályozta. Ezekben elrendelik, hogy a nemzeti bizottságok (a helyi "önkormányzatok") bizonyos ügyintézéseknél kötelesek az államcímert használni. Erre vonatkoznak a Belügyminisztérium által kiadott utasítások is, az NV/1-1190/1961 szám alatt. A Csehszlovák Nemzetgyűlés 1967-ben fogadta el a városi nemzeti bizottságok minta-szabályrendeletét, melynek hetedik pontja lehetővé tette a városi címerek használatát. Az államcímer kötelező használatának tételesen felsorolt esetein kívül (ahol a testület államhatalmi végrehajtó szervként működik) lehetőség nyílt a városi jelképek használatára is (ahol az az adott terület politikai, gazdasági és kulturális közösségének a jelvénye, elsősorban a napi ügyvitelben, reprezentatív célzattal: fejléces papírok, értesítők, meghívók, kitüntetéseket igazoló díszokleveleken, a városi tisztviselők levelezésének festékes pecsétjein, díszoklevelek megerősítő pecsétjein, városi ünnepségek díszítményein, transzparensein, a városi hivatalok, épületek homlokzatain, épületek belső tereiben, a város területén működő szervezetekben, intézményekben, vállalatokban). A városi címert nem adományozás, hanem a városi nemzeti bizottság szabad, független választása alapján használták. Külön törvények szabályozták egyes nagyobb városok (Prága, Pozsony, Ostrava, Kassa) színeinek, azaz zászlóinak és lobogóinak a használatát is. A szabad címerválasztás elve miatt a tapasztalat nélküli címeralkotás nagyon sok hibát is eredményezett a címerek alaki és tartalmi jellegében. Ezért az 1967-es minastatútum megszabta az új címerek megalkotásának és a régiek módsosításának a jóváhagyási eljárását is. Az 1967. évi 109. számú határozat VII. pontja értelmében a városi nemzeti bizottságnak az új címer elfogadása előtt ki kellett kérnie az illetékes levéltár szakvéleményét. Ez azonban nem érintette a település címerválasztási szabadságát. A levéltár a címerjavaslatot csak a heraldikai helyesség szempontjából vizsgálhatta felül, csak ezen az alapon emelhetett kifogást ellene. Ezzel a kommunális heraldika a kommunizmus évei alatt magasabb szintre emelkedhetett az egykori Csehszlovákiában.

Az 1968-as átmeneti enyhülés idején alakult meg a Česká genealogická a heraldická společnost, melynek alapszabályát Karel Vyšín az osztrák Adler alapszabályának mintájára írta meg. A társaság működését 1976-ban az új elnök, J. Honc székfoglaló beszéde (Možnosti a cíle české kvantitativní genealogie a heraldiky. In: Listy Genealogické a heraldické společnosti. 4. 1976. 1-13.) rázta fel, aki egy genealógiai és statisztikai adattár létrehozását tervezte az egyes plébániák népességének alakulásáról, tehát olyan módszert, mely ún. családi lapokat (rodinné listy), azaz kérdőíveket használt az adatfelvételre, amilyet a francia és a cseh demográfusok is használtak. Ezen adatokat aztán lyukkártyás feldolgozással tették volna alkalmassá a történészek, demográfusok és szociológusok számára a népesség 400 évre kiterjedő fejlődésének kutatásához. A tagok a programot a viták ellenére elfogadták és hozzáláttak a végrehajtásához, miáltal kapcsolatot teremtettek egy sor tudományterülettel és megszabadították a genealógiát a nagypapák utáni puszta keresgélés árnyoldalától, a heraldikát pedig az egyszerű címerrajzolgatástól. A kérdőívek felvétele azonban költségesnek bizonyult. A munkában részt vevő tagság létszáma Cseh- és Morvaországban több mint 1000-re nőtt.

1980-ban a belügyminisztérium kihasználta a szervezeten belüli kisebb ellentéteket és felszámolta a Cseh Genealógiai és Heraldikai Társaságot, azzal a megjegyzéssel, hogy nincs kifogása azellen, ha a helyi tagság klubok formájában működik tovább. A tagság nagyrészének utolsó menedéke 1981 után a Prága melletti Jílovéban működő járási múzeum lett, ahol sokáig működhetett a heraldikai szekció (Heraldická sekce), mely saját lapot is kiadott (Heraldika, 1982-től Heraldika a genealogie). A megnövekedett tagság a klub nevét Cseh Heraldikai és Genealógiai Társaságra változtatta, de a múzeum új igazgatója 1983-ban beszüntette a működédét. Végül sikerült új befogadó szervezetre találniuk (a kommunista ifjúsági szervezet, a Svazarm 4002/230. számú prágai alapszervezeténél), de a tudományos munka félbeszakadt és az ellentétek miatt 3 év múlva ezt is felszámolták. A morvaországi klubok vállalati klubként működtek tovább. Az ostravai klub a vítkovicei vasmű mellett működött tovább és számos konferenciát szervezett, melyet találkozóknak neveztek.

Az 1989-es rendszerváltást követően újra feléledtek a heraldikai élet jogi és szervezeti keretei. 1990-ben, az újonnan elfogadott települési törvény (Zákon o obcích) lehetővé tette új címerek és lobogók (2004-től zászlók) tervezését a városok és falvak számára. 1991 és 2016 között több, mint 4000 új települési címer jött létre, négyszer annyi, mint a megelőző hétszáz év alatt. Több új címert azonban számos kritika is ért, amit egyesek a cseh heraldika hanyatlásaként értelmeztek (főként a címerek megrajzolása, kivitelezésük színvonala tekintetében). A rendszerváltás után öt genealógiai és heraldikai társaság alakult meg. Sok a műkedvelő szervezet, melyeknek a szakmai körökben nincs nagy tekintélyük. A különféle heraldikai és genealógiai szervezeteknek 2000 táján csaknem 1500 tagja volt. 1990 elején újraalakult a Genealogická a heraldická společnost is, de a jílovéi tagok egy része saját szervezetet alapított Klub pro českou heraldiku a genealogii néven.

A cseh heraldika jellege[szerkesztés]

Szervezetek[szerkesztés]

Heraldická komise České národní rady / Podvýbor pro heraldiku a vexilologii Poslanecké sněmovny Parlamentu České republiky (A rendszerváltás utáni parlamenti heraldikai szervezet, mely később albizottsággá (Podvýbor) alakult át. Az 1990-ben elfogadott települési törvény keretén belül létrejött a heraldikai bizottság is, a cseh nemzetgyűlés Oktatási Tudományos Kulturális... Bizottságán belül. Feladata a településektől érkező címer- és zászlótervek elbírálása, ajánlása/nem ajánlása.)

Egyesületek[szerkesztés]

Jednota starých českých rodů (A cseh a nemesi családok egyesülete, mely az 1930-as évek elején jött létre, majd 1944. 3. 9-én a keretein belül létrejött a Heraldický odbor (Heraldikai Szak), melynek elnöke Josef Milde (1900. 7. 13.-1968. 8. 19.) lett.)

Heraldická společnost Praha (Részben a Heraldikai Szak tagjai, köztük Dr. František Beneš hozták létre 1947. 11. 10-én.)

Rodopisná společnost československá

Genealogická a heraldická společnost, a Rodopisná společnost utóda, 1968-ban (vagy 1969-ben) alakult meg Prágában és a szocializmus idején néhány évig működhetett

Jednota starých českých rodů, a régi cseh családok szövetsége

Česká genealogická a heraldická společnost, ez a jelenleg működő vezető genealógiai és heraldikai társaság, prágai székhellyel


Klub pro českou heraldiku a genealogii, prágai székhellyel

Klub genealogů a heraldiků v Ostravě

Moravská genealogická a heraldická společnost, brünni székhellyel

Kiadványok[szerkesztés]

Heraldika (1968-1972, Jílovban kiadott folyóirat)

Heraldická ročenka (1981-1990, Jílovban kiadott folyóirat)

Časopis rodopisní společnosti (Rodopisná společnost kiadványa)

Listy Genealogické a heraldické společnosti v Praze (a Genealogická a heraldická společnost kiadványa)[1]

Sborník (a Jednota kiadánya)

Genealogické a heraldické listy (a Česká genealogická a heraldická společnost kiadványa, félévente jelenik meg)

Genealogické a heraldické informace (1981-től, majd 1996-tól a Moravská genealogická a heraldická společnost v Brně kiadványa)

Heraldika a genealogie (a Klub pro českou heraldiku a genealogii kiadványa)

Szakirodalom[szerkesztés]

Meraviglia-Criveli, Rudolf Johann: Der böhmische Adel, J. Siebmacher´s grosses Wappenbuch, Band IV/9, Nürnberg 1885.

Kadich, Heinrich v. - Blažek, Conrad: Der mährische Adel. J. Siebmacher´s grosses Wappenbuch, Band IV/10, Nürnberg 1899.

Friedrich, Gustav: Učebná kniha paleografie latinské. Bursík & Kohout, Praha 1898. (paleográfia)

Král z Dobré Vody, Vojtěch: Znaky rodů českých. Společnost přátel starožitností českých, Praha 1898. Reprint Agentura Pankrác s.r.o., Praha 2009.

Kolář, Martin († 1898) – Sedláček, August († 1926): Českomoravská heraldika. Prága, I. 1902. II. 1926., 1996. (Kolář halála után Sedláček rendezte sajtó alá, majd a II. részt 1926-ban adta ki.) [2] [3]

Král z Dobré Vody, Vojtěch († 1913): Heraldika. Prága. é. n. [1900.], 2003.

Král, A.: Der Adel von Böhmen, Mähren und Schlesien. Prága, 1904.

Pilnáček, J.: Staromoravští rodové. Bécs, 1930.

Schwarzenberg, Karel (1911-1986): Heraldika. Nakladatelství Vyšehrad, Prága, 1941., 1992.

Rytíř, Václav: Heraldické tinktury, kovy - barvy - kožišiny a jejich šrafování. Nákladem autora, Úvaly u Prahy 1941.

Karlovský, Adolf: Základy heraldiky. 1966.

Zenger, Zdeněk: Heraldika. 1970., 1978.

Janáček, J. – Louda, J.: České erby. Prága, 1974., 1988.

Měřička, Václav: Orden und Ehrenzeichen der österreichisch-ungarischen Monarchie. Wien - München 1974. (rendjelek és kitüntetések)

Měřička, Václav: Das Buch der Orden und Auszeichnungen. 2. Auflage Verlag Werner Dausien, Hannau a. d. Main 1990. (rendjelek és kitüntetések)

Pavel Palát-Jásek-Hošťálek-Pokorný szerk.: Bibliografie české práce heraldické 1901-1980, díl I. Ostrava, 1983. (A Klub genealogů a heraldiků v Ostravě kiadványa, folyóiratuk, a Zpravodaj Klubu genealogů a heraldiků v Ostravě mellékleteként.)

Čarek, Jiří: Městské znaky v českých zemích. Academie, Praha, 1985. (Cseh városi címerek. A címerleírások nevezéktanának koherenciáját sok kritika érte.[4][5])

Krejčíková, Jarmila - Krejčík, Tomáš: Základy heraldiky, genealogie a sfragistiky. Státní pedagogické nakladatelství, Praha 1987. [Tisk cyklostylem. Vysokoškolské skriptum Filozofické fakulty Univerzity J. E. Purkyně v Brně.] (mimeográffal sokszorosított kiadvány)

Hlaváček, Ivan - Kašpar, Jaroslav - Nový, Rostislav: Vademecum pomocných věd historických. 1. vydání Svoboda, Praha 1988, 2. vydání 1993, 3. vydání 1997; 4. vydání nakladatelství H&H, Praha 2002. (segédtudományok)

Louda, Jiří: Znaky československých měst. Mladá fronta, Praha 1972, 1975. (csehszlovák városi címerek)

Zelenka, Aleš - Javora, Tony: Sudetendeutsches Wappenlexikon. Orstwappen aus Böhmen, Mähren und Sudetenschlesien. Passavia, Passau 1985.

Liška, Karel: Městské znaky s ozdobami, Práce, Praha 1989. (cseh városi címerek)

Krejčíková, Jarmila - Krejčík, Tomáš: Úvod do české sfragistiky. Klub genealogů a heraldiků Ostrava, Ostrava 1989. (szfragisztika)

Buben, M.: Heraldika. Prága, 1986.

Buben, M.: Encyklopedie heraldiky: světská a církevní titulatura a reálie. Libri, Praha, 1994., 1997., 1999. és 2003.

Mylivček, M.: Panoptikum symbolů, značek a znamení. Prága, 1992.

Myslivček, M.: Erbovník. Prága, 1993.

Lobkowicz, František: Encyklopedie řádů a vyznamenání. Libri, Praha 1995. (rendjelek és kitüntetések)

Petráň, Zdeněk - Radoměřský, Pavel: Encyklopedie české numismatiky. Libri, Praha 1996.

Petráň, Zdeněk - Radoměřský, Pavel: Ilustrovaná encyklopedie české, moravské a slezské numismatiky. Libri, Praha 2001.

Svoboda, Zbyšek - Exner, Petr: Vexilologický lexikon. Vexilologické názvosloví. Vexilologický klub Praha, Středisko vexilologických informací Hradec Králové, 2000. (vexillológia)

Müller, Karel: Erbovní listiny v archivech Slezska a severní Moravy. Opava 2001.

Fiala, Michal: Erbovní listiny Archivu Národního muzea. Documenta pragensia monografia. Volumen 13, Scriptorium, Praha 2001.

Sedláček, August: Atlasy erbů a pečetí české a moravské středověké šlechty. Svazek 1 - 5. Edit Vladimír Růžek. Academia, Praha 2001 - 2003.

Koláčný, Ivan: Řády a vyznamenání habsburské monarchie. Elka Press, Praha 2006. (rendjelek és kitüntetések)

Schwarzenberg, Karel František: Heraldika. Prága, 2007.

Krejčík, Tomáš - Psík, Richard: Základy heraldiky. Ostravská univerzita v Ostravě, Ostrava 2008.

Pilnáček, Josef: Občanské znaky. Nakladatelství PhDr. Ivo Sperát, Brno 2009. (polgári címerek)