Heraldikai lexikon/Cornides Dániel

az oklevéltan tanáraként az evangélikus Cornides Dániel (1785–1787) működött, akit korai halála akadályozott meg ígéretes pályájának kibontakozásában. Őt a szintén evangélikus Schwartner Márton követte a pesti egyetemen

Cornides Dániel egyetemi tanár Felsőbb tanulmányait Losoncon Kármán Mór, Pozsonyban Bél Mátyás vezetése alatt, valamint Erlangenben végezte. 1784 novemberében a diplomatica és heraldika tanárává és könyvtárőrré nevezték ki a magyar királyi egyetemen. 1787-ben bekövetkezett haláláig a címertan tanára.

Cornides Dániel (1732-1787), történész, heraldikus. Tanulmányait Körmöcbányán és Losoncon kezdet, majd Pozsonyban folytatta, ahol Bél Mátyás tanítványa volt. 1754-58 között Erlangenben tanult, ahol doktori címet szerzett. Erdélybe visszatérve másfél évtizedig a Wesselényi családnál nevelő. A kolozsvári református kollégiumban németet és görög nyelvtant tanított, majd gróf Teleki Sámuel kancellár könyvtárnoka, 1766-tól gróf Teleki József titkára és barátja, akinél a kutatásaival is tudott foglalkozni. Ezt követően még kétszer járt külföldön. 1784-től haláláig a pesti királyi egyetemen lett könyvtárőr, az oklevéltan és a címertan tanára. Különösen forráskritikai elemzéseivel tűnik ki. 1785-ben Teleki fiait kísérte külföldre. Göttingenben a tudós társaság tagja lett. Anonymusról és a régi magyarok vallásáról írt értekezését Johann Christian Engel adta ki. Több történeti munkát adott ki. Sok műve különféle könyvtárakban kéziratban maradt. Gyűjteményét Fejér György is felhasználta a Codex diplomaticushoz.

Pray utóda a diplomatikai tanszéken Cornides Dániel (1732-1787) volt, ám mindössze két éven keresztül tanított itt. Halála után a jeles szakember, Schwartner Márton (viszonylag fiatalon, 29 évesen) került az egyetemre[1]

Művei

Cornides M. Daniel: Erläuterung einer merkwürdigen ungrischen Münze aus dem XII. Jahrh. (Ungar. Magasin. 1783.)

Regum Hungariae qui seculo XI. reg... Genealogiam illustrat atque ab objectio. Pozsony-Kassa, 1788.

Commentatorio de religione veterum Hungarorum. Bécs, 1791

Bibliotheca Hungarica. Pest, 1792

Vindiciae anonymi Belae regis notarii. Buda, 1802