Heraldikai lexikon/Budai Ézsaiás
.jpg)
Budai Ézsaiás (Pér, 1766. május 7 - Debrecen, 1841. július 14) történetíró, a magyar klasszika filológia úttörője. A debreceni kollégiumban tanult, ahol köztanító, majd senior lett. 1792-tól Göttingenben folytatta tanulmányait. 1794-től a debreceni kollégiumban történelmet, hittudományt, latin és görög nyelvet oktatott. 1821-től debreceni református lelkész, 1822-től szuperintendens volt. 1828-ban a Magyar Tudós Társaság előkészítő bizottságának tagja, 1831-től az MTA tiszteletbeli tagja volt. Fő műve a Magyarország históriája. Több iskolai kézikönyvet írt, klasszikus latin szerzőket adott ki a saját jegyzeteivel kiegészítve.
Művei
[szerkesztés]http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0009/0012-353.html
Magyarország Közönséges historiája. I-III. Debrecen 1800-1808, 1811
Régi tudós világ históriája. Debrecen 1802
Oskolai magyar új átlász. Bebrecen 1804
Deák tör'sökszók... Debrecen 1809
Régi római nagy deák írók élete. Debrecen 1814
Irodalom
[szerkesztés]Bajkó Mátyás: Budai Ézsaiás. MPed. 1966
Magyar életrajzi lexikon. I. 272. l.
Új magyar irodalmi lexikon. I. 296. l.