Heraldikai lexikon/Bot

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
balharánt-fonál avagy bot
Liliomos végű bot

Névváltozatok: pálca, husáng, karó, suharc (TESz. III. 612.), istáp (TESz. II. 241.), suhatag, csivatag, cövek (TESz. I. 457.), dögönyeg, fütykös (TESz. I. 668.), siláp, dorong, Knüttel (TESz. III. 538.), tuskó (TESz. III. 1007.), cölönk (TESz. I. 457.), bot 1372 u./1448 k.: "nagÿ feyew bottual" [JókK. 31.], 1642: 'felügyelet, uralom, hatalom' [MonOkm. 24: 98.] (TESz. I. 353.); pálcza 1585: parcza [Cal. 952.] 'hatalmi jelvény, jogar', görög σχήπτρου 'bot, jogar, pásztorbot', latin sceptrum 'pálca, királyi pálca' (TESz. III. 70.), fütykös 1792: "Furkó: szeges fegyver, görtsös, v. tsörgős bot, fitykes" [SzD. Furkó a.] (TESz. I. 1006.)

nádpálca (Apor 29.), kormánypálcza, vezérbot (IV. Mózes 21: 18), szárnyas fejü bot (Nagy Iván VI. 122.), békepálcza (caduceus) (Nagy Iván X. 31.), baculus, fustis, strock, stab (M. nyelvtört. I. 298.), fejes bot, clava, knüttel (M. nyelvtört. I. 298.), hadi bot caestus, streitkolbe (M. nyelvtört. I. 298.), háromszegű bot, clava trinodis, káka bot, typha (M. nyelvtört. I. 298.), kallangos bot, láncos bot, caestus, streitkolbe, szeges bot, clavarius, knüttel, tollas bot, caestus, streitkolbe (M. nyelvtört. I. 299.), furkó, sparium, viriculum, clava, sparr, knüttel, szeges fegyver, görcsös nagy csörgős bot, fitykes, szeges furkó, hagyito hadi fegyver: viriculum, furkók, fa botok, fustély, fustis, knüttel, pürgel (NySz. I. 1006.), fuſtis: bot, fustély (Pápai/Bod 288.), acæna: mérsékelö́ veſzſzö́, vagy rúd, ökör hajtó öſztöke (uo. 8.), baculum: bot, iſtáp, páltza, tortus baculus: meg-hajtott páltza, baculi inciſi: rovások, baculus asperatus: görtsös bot (uo. 78.), caduceator: békeſség ſzerzö́ követ, caduceum: békeſség ſzerzö́ páltza, vagy köntös, Caducifer: békeſségi hír-hozó, (Ovid[ius]) Mercurlus' neve (uo. 88.), scipio: páltza, iſtáp, veſzſzö́ (uo. 552.), clava trinodis: három-ſzegǘ bot (uo. 628.), verber: veſzſzö́, páltza, verö́ ſzerſzám <A TESz. szerint a ver ismeretlen eredetű szó, szókincsünk ősi örökségéhez tartozhat. A ver ~ verber alapszava talán a nosztratikus ősnyelvből származhat.> (uo. 640.), virga: veſzſzö́, iſtáp, virgidemia (Plaut[us]): páltzázásnak ſzüretje, mikor ſok embereket egyſzer' s-mind meg-páltzáznak (uo. 649.)

"Tabori buzogányos furkós szolgác" [Comenius: Jan. 180.], "Görtsös botnál parasztabb, jó-furkós hajdú" [SzD: A magyarország virági. 104.] (NySz. I. 1006.), "Fustély s georczeos paltza kell néki." [Czeglédi István: Redivivus Japhethe. Kassa 1669. 61.], Virgas lex amovet à civium Romanorum corpore (Cic[ero]): római embert nem ſzabad meg-veſzſzö́zni (Pápai/Bod 44.)

cs: kyj, de: Prügel '(furkós)bot, fütykös', Knüttel 'dorong'; cs: kyj, de: Schlegel 'sulyok, bot'

Rövidítések:

A bot változatos formájú és típusú címerkép a heraldikában. Uralmi jelkép, ezért számos formában és helyzetben jelenik meg. Legggyakrabban mellék-címerábraként ember vagy állat tartja, de önállóan is gyakori. Harci változatai a buzogányok.

A bot eredeti jelentése 'ág, ágbog, csomó a növényen, fán; tuskó, bunkó' lehetett és a bot végén levő fejet, a bunkószerű végződést is jelentette.[1] Áron, Szent Kristóf és Szent János botjai kizöldültek. A Millnits család címerében a griff a gondviselés jelképével ellátott botot tart, melyre zöld gally tekeredik. Gábriel arkangyal attribútuma fején a korona, körülötte a dicsfény, valamint az Úr követeit jelképező keresztes hírnöki bot, mely néha liliomos jogar volt.

A bot a kiválasztottság, beavatottság, az égi eredetű, valamint a parancsnoki hatalom jelképe volt (jogar, marsallbot, bírói pálca, buzogány). A pásztorbot a római főaugurok pásztorbotjaiból származik, mellyel az eget osztották szektorokra. A kereskedők Merkur-pálcát, az orvosok kígyós botot használtak a címerükben. Aesculap bot van a Jankovics (Doctorovich) család címerében. Merkur kígyós boját a modern angol heraldikában a táv- és hírközlésben tevékenykedő személyeknél alkalmazzák. Követi pálcát használtak a heroldok, és bot volt a falusi és városi bírók hatalmi jelvénye is. A bíróválasztás Szent György napján történt. Budán az új bíró hatalmának jelképeit, a zöld gallyat és a fehér bíróbotot a városháza előtt helyezte a földre. Ilyenkor a város pecsétjét is felmutatták a népnek.[2]

Az erdélyi udvarban a fejedelmi ebédeket a főhopmester jelentette be, aki hosszú ezüstös nádpálcát viselt. Apor szerint a fejedelemnek vastag rövid nádpálcája, a főuraknak pedig két-három helyen bogos nádpálcája volt. Az ifjú nemesek ezüstös vagy aranyas tollas buzogányt viseltek, melynek nyele bársonnyal volt borítva vagy vasbuzogányuk volt, ezüstös vagy aranyas nyéllel. Némelyeknek hasonló nyelű baltájuk vagy csákányuk volt. Akinek erre sem telt, tattár korbácsot viselt, tamariskusfa nyéllel, a végein fehér csonttal. Az istenítéletet az alacsonyabb néposztályok bunkóval, doronggal végezhették, míg a nemesek karddal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. TESz. I. 353. l.
  2. Magyar Zoltán: Szent György középkori kultusza Magyarországon. Századok 1998/1. 169. l.

Lásd még[szerkesztés]

http://multunktara-tfsz.hu/kun-fegyverbol-szimbolikus-targy-egy-targy-funkciovaltasa-a-nagykunsagi-kunhegyesen/#.VJQ9hf8F8Cq

buzogány, származási jegy