Heraldikai lexikon/Borsos Miklós

Borsos Miklós (1906-1990), szobrász, éremművész.

Kiemelkedő alkotó, szobrászattal, grafikával és érmészettel azonos szinten foglalkozik. 1947-ben készíti el első érmét, „autodidakta” módon. Aranyművességet és vésnökséget tanul apja műhelyében (1940-ig vésnöki munkából él), majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója 1918-29 között. Tanulmányútra megy Olaszországba és Franciaországba, majd Győrben él. 1945-ben költözik Budapestre, 1946-60 között az Iparművészeti Főiskola tanára, 1981-től a Képzőművészeti Főiskola oktatója. A nyarakat 1943-tól Tihanyban tölti, ez befolyásolja művészi tevékenységét, művei témáját, hangulatát. Jellegzetes domborításait vörösrézből kalapálja. Mint érmész az antik, barbár pénzek tanulmányozása után kedveli a lapos, vékony plasztikát, a vésést, karcolást. Érmei „kézbe vehetőek”, mívesek, szépen megmunkáltak.

http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=713

Nagyszeben, 1906. augusztus 13. - Budapest, 1990. január 27. Szobrász, fõiskolai tanár. Munkácsy-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957), érdemes mûvész (1967), kiváló mûvész (1972). Iskoláit szülõvárosában kezdte, 1922-tõl Gyõrött a bencés gimnáziumban folytatta. Itt kezdte el mûvészeti tanulmányait önképzés útján. Festõnek készült, elsõ akvarelljét 6. gimnazista korában festette. A gimnáziumot nem fejezte be, aranymûvességet és vésnökséget tanult. Sikertelen képzõmûvészeti fõiskolai felvételi után Firenzében készített rajzokat. Hazatérése után rövid ideig a Képzõmûvészeti Fõiskolán anatómiai ismereteket szerzett. Ebbõl az idõbõl származnak tanulmányfejrajzai. Utána újbóli olaszországi és dél-franciaországi gyalogos vándorútjáról több száz rajzzal tért haza. Elsõ kiállítása a Fränkel Szalonban volt (1931). A Nemzeti Szalonban (1932) a rajzok mellett már rézdomborítások is szerepeltek. 1933-ban Gyõrben feleségül vette Kéry Ilonát. 1940-tõl nagyobb méretû dombormûveket készített (Alvó lovasok, Emberpár, Ember, Siratóasszonyok). Szobrainak elsõ kiállításán (Tamás Galéria, 1941) ötven darabból álló kollekcióval szerepelt, köztük csiszolt márványok, nõi fejek, csiszolt bazaltok, ezüst domborítások. Tagja lett a KÚT-nak, itt állította ki 1943-ban a bazaltból faragott-csiszolt Egry fejet. Az Ernst Múzeumban 1943 telén rendezett csoportos kiállításon bazaltszobrokkal, fejekkel, rézdomborításokkal szerepelt. 1945-ben Gyõrbõl Budapestre költözött. Tagja lett a Mûvészeti Tanácsnak. 1946-tól az Iparmûvészeti Fõiskola tanára volt, 1960-ban tanárságát idealistának és nacionalistának bélyegezve megszüntették. 1960-tól kapott rendszeres illusztrátori megbízásokat Illés Endrétõl, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatójától. Illusztrálta Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula mûveit, Babits Mihály Jónás könyvét stb. Éremmûvészettel 1947 óta foglalkozott, neves kortársait örökítette meg. Utolsó mûve a Barcsay Jenõ érem volt. A nyarakat tihanyi házában töltötte. 1965-ben rendezték meg tihanyi kiállítását, életmû kiállítása a Nemzeti Galériában volt 1976-ban. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállításon mutatták be illusztrációit. 1959-ben elnyerte Carrara város szobrászati díját, a Premio Carrarát. 1966-ban sikeres résztvevõje volt a Velencei Biennálénak.

Köztéren álló mûvei: Balatoni szél (Balatonfüred, móló); Anya gyermekével (Orsz. Reuma és Fizioterápiás Intézet); Bartók mellszobor (Zalaegerszeg); 0 kilométerkõ (Budapest, Clark Ádám tér).

Önmagáról vallott a Visszatértem félutamból (Budapest, 1971); A toronyból (Budapest, 1973) címû mûveiben.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon